Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 2005
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Szűcs László
Titlul articolului: Exkluzív interjú Markó Béla miniszterelnök-helyettessel - Hiányzik a reflexió
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=163&menu=
Általában felelõsséggel tartozunk mindazért, amit a kormány tesz, még akkor is, ha egy adott intézkedést nem mi kezdeményeztünk, vagy ha nem mi vezetjük az adott tárcát. Ilyenkor közvetett felelõsségrõl beszélhetünk. Jó néhány területen viszont a miénk a közvetlen felelõsség. S errõl annál is inkább beszélni kell, mert látjuk, hogy a költségvetés ínséges, nagyon nehéz lesz teljesíteni a választások elõtt tett szociális ígéreteket. Már csak azért is, mert én ebben a koalícióban nem tartom elég hangsúlyosnak a szociális érzékenységet. Úgy látom, az RMDSZ-re hárul az a szerep, hogy partnereit folyton a szociális problémák kezelésének fontosságára figyelmeztesse.
A Szövetségnek a korábbiaktól eltérõ jellegû szerepvállalását mennyire fontos tudatosítani a többségi közvéleményben, illetve a politikai partnerekben? Azt, hogy bizonyos területeken már nem kér, nem megoldásokat remél az RMDSZ, hanem esetleg irányít?
Ez sokak számára már természetes. Az, hogy nem kisebbségiként vagyunk ott a kormányban, hanem meg nem kerülhetõ politikai tényezõként. Ezt bizonyítja az is, hogy olyan területekért is vállalunk felelõsséget, amelyek nem kapcsolódnak a mi sajátosan magyar kérdéseinkhez.
Közös nagyváradi fórumukon említette Csáky Pál pozsonyi miniszterelnök-helyettes, hogy a Magyar Koalíció Pártjának támogatottsága néhány százalékkal meghaladja a szlovákiai magyarság számarányát. Lát-e lehetõséget hasonló jelenségre Romániában is?
A kormányzás többnyire koptatja a pártokat, a pártok támogatottságát. Én azt is nagy eredménynek könyveltem el, hogy 1996 és 2000 között partnereinkkel ellentétben minket nem szankcionáltak a választók. S minden ellenkezõ elõrejelzés dacára 2004 végén is jól szerepeltünk. Az persze jó lenne, ha a késõbbiekben román szavazók támogatását is el tudnánk nyerni, nyilván törekednünk is kellene erre, de azért nagy hirtelen nem akarok illúziókat kelteni. Nem ez a prioritás.
Viszont azt sem engedheti meg magának az RMDSZ, hogy kopjon a támogatottsága…
Nem. Nekünk arra nincs lehetõségünk, mert akkor kiesünk a parlamentbõl.
Folyik a kormányban a kisebbségi törvény vitája. Egyes fõvárosi lapok a múlt héten tudni vélték, hogy a D.A. Szövetség a támogatásért cserébe „Nãstase fejét kéri”, magyarán azt, hogy az RMDSZ segítségével váltsák le a volt kormányfõt a Képviselõház élérõl. Igaz-e, hogy ez a törvény ára?
Ezt a kettõt még senki nem kapcsolta össze a kabinetben. Mi sem, és õk sem. De az biztos, hogy egy koalícióban kompromisszumkésznek kell lenni. S el kell fogadni, hogy egy koalíció csak úgy mûködik, ha mindenki képes elfogadni a kompromisszumokat. Hogy miért mondom ezt? Mert nagyon jól tudom, hogy a kormányban sokak számára az kompromisszum, hogy a kisebbségi törvényt jóváhagyják, illetve majd a parlamentben megszavazzák. Persze számunkra is sok minden kompromisszum. Szó sincs arról, hogy mindennel egyetértenénk, amit a partnereink kezdeményeznek. Például nem tartottam a legszerencsésebb ötletnek azt, hogy vizsgálóbizottság foglalkozzék a közszolgálati televízióval és a rádióval. Annak ellenére, hogy ott valóban vannak gondok, de ezek orvoslására nem egy újabb bizottság a leghatékonyabb szer. Ugyanúgy a házelnökök menesztésének a kérdését sem tartom ilyen égetõnek. De ha partnereink ezt akarják, ha meg akarnak errõl egyezni, ha tõlem kompromisszumokat várnak, akkor én is kompromisszumokat várok tõlük más kérdésekben. Az biztos, ha nem hajlandóak engedni a kisebbségi törvény dolgában, akkor tõlem ne számítsanak kompromisszumokra, ne számítsanak engedményekre semmiben. Ezzel együtt megismétlem: eddig biztosan nem kapcsoltuk össze a kérdésben említett két dolgot.
Visszatérve a törvényre, egy jogszabály sikerét a leggyakrabban annak gyakorlati haszna mutatja meg. A kisebbségi törvény az elfogadása után miként érezteti majd hatását az emberek életében?
Egyik napról a másikra biztos, hogy nem mutatkozik közvetlen hatás, nem is ez a cél. A decentralizáció hatását sem éreztük azonnal, de látjuk, ma már az önkormányzatok foglalkoznak az oktatási intézmények irányításával, s hatáskörük van egy sor olyan kérdésben, melyekbe négy éve még nem volt beleszólásuk. Ezeket a változásokat a közösség fokozatosan érzékeli, illetve közvetett módon érvényesül a hatás. Az például, hogy egy színházat, mondjuk, ezentúl nem a minisztérium irányít Bukarestbõl. Így kell elképzelni a törvény által megvalósuló kulturális autonómiát is. Nem vesszük mi a kezünkbe az érintett intézmények irányítását, de azt igenis szeretnénk, ha a mi közösségi képviseletünknek döntõ szava legyen mondjuk abban, hogy ki legyen az igazgatója annak az intézménynek, s miként mûködjék. Ez bizonyosan vissza fog hatni az emberek közérzetére, életére. De ezt a folyamatot nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk, egy fizetésemelést, amikor egyik hónapról a másikra megérzi a zsebünk a többletet.
Öt hónappal a magyarországi referendum után ma is úgy tûnik, hûvös a viszony a magyarországi kormányzat és a határon túli magyar szervezetek közt. Ki kire haragszik? És meddig?
Háát. Végül is itt olyan hangulatot teremtettek, hogy magyar a magyarra is haragudni kezdett, erdélyi magyar a magyarországira. Ez teljesen értelmetlen dolog, nem is indokolt. Hibáztatni csak a politikai elitet lehet, amely elhárította magától a felelõsséget, s népszavazással próbálta eldönteni azt, amit saját magának kellett volna megoldania. Egy Országgyûlést azért választanak, hogy egy ilyen kérdést, mint a kettõs állampolgárság, megoldjon, s ne hárítsa át a felelõsséget választóira. Ilyen értelemben haragudni valóban a politikusokra lehet. Viszont károsnak tartom, hogy egyesek még most is megpróbálják fenntartani ezt a hangulatot, szítani a haragot.
Úgy tûnik, mostanában kevesebb figyelem jut fogyatkozásunk egyik okára, a kitelepülési folyamatra. Kevesebb erdélyi fiatal megy el, vagy csak kevesebbet beszélünk errõl?
Ugyan nincsenek erre vonatkozó friss adataim, nem hiszem, hogy jelentõsen csökkent volna a kitelepülési kedv, bár bízom abban, hogy választási gyõzelmünk, illetve kormányra kerülésünk a fiatal nemzedék egy részében bizalmat ébreszthet az itthon maradás iránt. Ennek mindenképpen lehet pozitív hatása. Mi most versenyt futunk az idõvel. Az itthon maradást nem tiltással lehet megoldani, hiszen ha Románia belép az Európai Unióba, akkor sokkal egyszerûbb, könnyebb lesz tartósan külföldön maradni, s ott dolgozni. Ugyanakkor a végleges kitelepedésre való késztetés sokkal kisebb lesz.
Hétrõl hétre felmerül a sajtóban az, vajon mikor találkozik ismét Markó Béla és Tõkés László. Jól gondolom, hogy a dolog nem feltétlenül a helyszín megválasztásán múlik?
A beszélgetésnek van értelme, azt viszont nem hiszem, hogy az erdélyi magyarságnak ma az lenne a legfontosabb és legsürgetõbb gondja, hogy én mikor találkozom Tõkés püspök úrral. A párbeszéd nem két emberen, nem kettõnkön múlik, bármennyire megtisztelõ, hogy sokan így gondolják. A párbeszéd kérdését kettõnkre redukálni nevetséges. Õt is meg kell hallgatni, az õ véleménye is fontos, de nem hiszem, hogy egyedül ez lenne a mérvadó. Továbbra is szívesen látom az RMDSZ-nél a püspök urat, hiszen nem tartozunk külön táborba.
Május elseje van. Mintha mi kissé frusztráltan, szégyenkezve viszonyulnánk ehhez az ünnephez. Pedig bérbõl, fizetésbõl élõk ma is vannak, társadalmi igazságtalanság ma is van. Másutt világszerte emelt fõvel ünneplik ezt a napot. Mi mitõl tartunk?
1989 után volt egy ezekkel az ünnepnapokkal kapcsolatos tétovázás. Már abban sem voltunk biztosak, hogy a nõk napját meg lehet-e ünnepelni. Tizenöt esztendõ után immár egyértelmû, hogy a munkát, a munkából, bérbõl élõket igenis meg kell tisztelni. Tehát ez fontos napja az évnek, még akkor is, ha az idén az ortodox húsvét egy kicsit el is fedi.
Mikor írt, s mikor olvasott utoljára verset?
Állandóan olvasok, hiszen a vers rövidebb olvasmány, erre tudok idõt szakítani. Ha egy regénybe belefognék, azt nem biztos, hogy be tudnám fejezni, de egy verset végig tudok olvasni. Viszont már nagyon rég nem írtam verset.
Mennyire hiányzik?
Azért hiányzik az írás, mert az reflexió. Amit én nap mint nap teszek, az cselekvés, s erre reflektálni kell. Az írónak, a költõnek ez a feladata. Ez a reflexió hiányzik az életembõl.
Azért olykor el-elindul egy-egy verssor?
Elindul, aztán elmarad. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
