Monitorizare de presă
|
Căutare Numele cotidianului: Erdélyi Riport Nem arra számítottam, hogy simán megy majd az elfogadása, mert tudom, hogy ennek a törvénynek mi az értéke. Csak azok gondolták, hogy ez sétagalopp lesz, akik azt akarták bizonygatni, és hosszú ideje azt is sugallják, hogy ennek a törvénynek nincs valós haszna, nem jelent lényeges változást közösségünk számára. Nemcsak mi ismerjük a valós tétjét ennek a jogszabálynak, hanem a román nacionalisták teljes köre is. Ugyanis közülük néhányan figyelmesen elolvasták a tervezetet, és belátták, hogy a törvény segítségével a közösség végre olyan kérdésekben fog dönteni, mint a tanügy, a kultúra, a média, azaz minden olyan, az identitását érintõ területen, amelyet eddig mások bitoroltak. Akik ezeket a kérdéseket kézben tartották, és nem a magyar közösséghez tartoznak, azoknak a „szövetsége” képezi a román nacionalista pártok hátországát. Többszörösen figyelmeztettem arra, hogy ez valós csata, és nem képzelt, zöldasztalon, ólomkatonákkal játszott parti. Arra is felhívtam többször a figyelmet, hogy bármikor elõjöhetnek a „szolgálatos ebek”. Nem kívánom lepruteanuzni az egész konzervatív pártot, de valaki, akitõl teljesen idegen a román–magyar kérdés, akinek nincs ismerete arról, hogy mit jelent a kisebbségi sors, mit jelent az, hogy egy prosperáló kisebbség milyen pozitívumokat jelent a többség számára, az kerül olyan helyzetbe, hogy ilyen kérdésekrõl döntõ véleményt mondhasson. Ez az a bizonyos Pruteanu-effektus. A konzervatívok elõre jelezték, hogy nem szavazzák meg a törvénytervezetet, ha az nem szavatolja alanyi jogon a románok képviseletét a többségben magyarlakta vidékek megyei és helyi tanácsaiban. A konzervatívok kitörési pontot véltek felfedezni azzal, hogy sajátságosat tudnak megfogalmazni ebben a kérdésben. Olyan javaslatot fogalmaztak meg, amelynek a gyökerei ismertek: évtizedeken keresztül a diktatúra élt azzal a eszközzel, hogy minden magyar közösségbe beillesztette a román felügyeletet. Az egyházak kivételével ez minden területen sikerült. Egyébként Székelyudvarhelyen például tíz képviselõje van az egyik román pártnak a helyi tanácsban. Igaz, magyar nevet viselnek, de az Alianþa Popularã színeiben képviselnek bizonyos érdekeket. A konzervatívok koalíciós partnerként szavazták le a kormány által benyújtott törvénytervezetet. Mit lehet ezzel kezdeni? A Konzervatív Párt felrúgta ezzel a koalíciós megállapodást. Alkut is ajánlottak, de olyan feltételeket szabtak volna, melyeket mi nem tudtunk elfogadni. Ugyanis az, hogy az összes kisebbség bizonyos szavazatszám megszerzése nyomán, alanyi jogon bekerülhet a helyi tanácsba, azt jelenti, hogy a szórványmegyékben is lehet képviselõnk, akkor is, ha a magyarság nem tudja összegyûjteni az öt százalékot. Úgy látom, amikor a szavazásra került sor, a koalíciós partnerek politikai játszmát folytattak, ugyanis a szavazat mögött nincs megalapozott ideológiával alátámasztott politikai akarat. A javaslatot, amelyet úgy fogalmazott meg az RMDSZ, hogy csak paritásos alapon lehet elképzelni alanyi jogon elnyerhetõ képviseletet helyi tanácsban, és csak bizonyos szavazatszám fölött, elutasította a konzervatív párt elnöke. Ezt az egyeztetéskor végül változtatás nélkül fogadták el. Ez is jelzi, hogy a politikai játék több síkon folyik, és ezért nem olyan egyszerû keresztülvinni a törvényt. Még a szenátusi szavazás estéjén az RMDSZ tárgyalt a koalíciós pártokkal. Milyen érvek, ellenérvek hangzottak el? Mivel tudja rávenni a Szövetség a partnereit, hogy a képviselõházban megszavazzák a törvényt? Az RMDSZ sokéves parlamenti gyakorlattal rendelkezik abban, hogy hogyan lehet megtartani egy koalíciós struktúrát. A mindennapi emberi élet jó példákat mutathat arra, hogyan lehet elrontani a viszonyokat apró dolgokkal, melyek aztán kijavíthatatlanná válnak: szakadáshoz, ellentétekhez, háborúskodáshoz vezetnek. Így mûködik ez a politikában is. És szerintem ezek az érvek hatnak, és felébreszthetik a kisebbik koalíciós partnert. Hogy reagált a történtekre a liberális– demokrata szövetség? A liberális–demokrata szövetség most nem vádolható azzal, hogy elfordult volna a kormányprogramtól és nem biztosította volna a majdnem teljes támogatást. Az a kevés, ami hiányzott, inkább a távolmaradásban, a nem szavazásban nyilvánult meg. Más szóval nem az RMDSZ érdekei ellen cselekedtek, hanem nem támogatták azokat kellõ súllyal. Ez végeredményben kijavítható, amire bizonyság, hogy Tãriceanu miniszterelnök pártelnöki minõségében biztosított a liberálisok támogatásáról. A képviselõház mondja ki az utolsó szót. Van-e garancia arra, hogy nem ismétlõdnek meg a szenátusban történtek? Tulajdonképpen nem a képviselõházé az utolsó szó, ugyanis a törvény elfogadása és életbeléptetése között sok idõ telik el. Számunkra a megvalósítás jelenti az igazi elõrelépést. Az autonómiatanácsokkal szemben máris hatalmas az ellenérzés és az értetlenség. Ennek a törvénynek az lesz az igazi próbatétele, amikor elkezd mûködni. Mi történik, ha a képviselõházban is leszavazzák a törvényt? Az is elõfordulhat, hogy elõrehozott választások lesznek. Minden elõfordulhat, de az emberek és a politikusok sem arra terveznek, ami rendkívüli, ami ellentétben van az egyezségekkel, hanem azt próbálják megvalósítani, ami ezekben áll. Ha olyan helyzet áll elõ, amely felborítja az egyezségeket, akkor vagy új megegyezéseket kell keresni, vagy új partnereket. Elképzelhetõ, hogy Bãsescunak volt igaza, és a Konzervatív Párt immorális megoldás? Nem akarok minõsíteni. Arról van szó, hogy a politikai palettán a játékok sokszínûek, s a politikában eléggé sommások az ilyen megfogalmazások. A Konzervatív Párt politikája kevésbé követhetõ a közösségek szintjén. Kívülrõl úgy látszik, hogy nagyon recseg-ropog ez a koalíció. Recseg-ropog, és azokkal is ez történt, amelyekben eddig benne voltunk. Ahol nem ennyire láthatók az ellentétek, azok általában az egy párt vezette kormányok. A PSD-nek azért volt egy látszólagos stabilitása, mert voltaképpen egyedül kormányzott, az RMDSZ is csak a parlamenti támogatást biztosította azokban a kérdésekben, melyek – ezt már az országjelentés is bizonyítja – elõrevitték Romániát. Tudjuk azt, hogy a kérdések valós megoldását olyan jogi keretek között tudjuk csak elképzelni, amelyek egyértelmûen feltételezik az ország európai uniós tagságát. Hová vezethetnek az olyan válságok, mint amilyenek a tanügyi törvény, az egészségügyi törvény, a kisebbségi törvény, a PD fenyegetõzése okán alakulnak ki? Elképzelhetõ, hogy mégis az elõrehozott választás a cél? Az elõrehozott választások azonnali perspektívája nem valószínû. Egyre kevésbé lesz érdeke a hatalomnak és az ellenzéknek, hogy ez bekövetkezzen. Valójában stabilizálni kell a törékeny kormánytöbbséget, ami nekünk is érdekünk, ugyanis most adottak az érdekérvényesítõ lehetõségeink. Persze ezek korlátoltak, ez természetes, de élni lehet és kell ezekkel. Hogyan lehet stabilizálni a koalíciót, a parlamenti többséget? Sorozatos politikai egyeztetésekkel, az egyezségek betartásával és számonkérésével. Marad erre idõ ama pártcsatározások közepette, amelyek a PNL és PD között zajlanak? Ez a mindennapoknak a velejárója. A mi politikánk nem az, amit az újságírók abban a tíz percben látnak, amit a tévé mutat, és nem is olyan látványos, mint amilyennek egyesek szeretnék, hogy legyen. Ez a munka a nap 24 órájában zajlik. A PSD, amelynek partnere volt az RMDSZ, ki ellen fordul igazán? A kormány, a román kormánypártok, vagy a Szövetség ellen? Mindenki elköveti azt a hibát, hogy olyan kérdéseket tesz politikai csatározások eszközévé, amelyek nyilvánvalóan nem pártérdekek, hanem az ország, a többségi és kisebbségi nemzet érdekei. Ezt a hibát követte el a PSD is azzal, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét az ellenzék és a kormány közötti csatározás tárgyává tette. Nem volt következetes, nem azt tette, amit kormányon cselekedett volna: megegyezett volna az RMDSZ-szel. Ugyanis meggyõzõdésem, hogy a kulturális autonómia olyan józan, európai szellemben megfogalmazott és a Velencei Bizottság által is jónak látott megoldás, amelyet minden alakulatnak – beleértve a konstruktív ellenzéket is – támogatnia kellene.
|
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize. |