Căutare

Minél erősebben kerül ki az RMDSZ a választásokból, annál nagyobb az esélye a kormányzásra; a romániai belső egyensúly szempontjából is hasznos, ha létezik együttműködés a szövetséggel a kormányban – nyilatkozta a Krónikának adott kampányzáró interjúban Markó Béla RMDSZ-elnök. A szövetség szenátorjelöltje szerint az alakulat az erdélyi magyarságot érintő számos kérdésben képes lesz eredményt felmutatni, ha megőrzi parlamenti jelenlétét.

Egyéni választás. Markó szerint hatékony parlamentre van szükség

– Elnök úr, a rendszerváltás óta rendezett hatodik parlamenti választások kampányán van túl, amelyet először rendeznek az EU-hoz csatlakozott Romániában. Milyen sajátos tétje van a jelenlegi megmérettetésnek az RMDSZ számára?             – Az uniós belépés után érdekes módon Romániában a demokrácia nem erősödött, hanem bizonyos szempontból gyengült. A parlament működéséről egyértelműen elmondhatom, hogy az elmúlt években roszszabbul dolgozott, mint bármikor azelőtt. Ennek az uniós belépéshez anynyi köze lehet, hogy azelőtt minden politikai párt összeszedte magát, és igyekezett tiszteletben tartani a belépési kritériumokat, ugyanis konszenzus volt a tekintetben, hogy az integráció fontos. Utána viszont mintha sokan ellazultak volna, ezek szerint sokak számára felszínes volt az Európához igazodás. Most a tét azért nagy, mert olyan parlamentre volna szükség, amely valóban el tud fogadni reformtörvényeket, érvényesíteni tud egy európai integrációs akaratot. Ehhez jó minőségű parlamentre lenne szükség, megfelelő kormánytöbbségre és egy nyugodtan dolgozó kormányra. A mi szempontunkból a tét nyilvánvalóan az, hogy ezekben az években, amikor minden valószínűség szerint a gazdasági válság ellenére a költségvetési lehetőségek növekednek, az RMDSZ-nek ott kell lennie, ahol a döntéseket meghozzák – például Erdély fejlesztéséről. Másrészt befolyással kell lennünk arra, hogy milyen törvényeket fogadnak el, mert elmehet jó irányba a parlament munkája, de ismerve az elmúlt időszakban benyújtott törvénytervezeteket, elmehet nagyon rossz, magyarellenes irányba is.

– A mostani választások másik sajátossága, hogy először rendezik egyéni választókerületes rendszer alapján, éppen emiatt szenátorjelöltként önnek is többet kellett kampányolnia egyéni választókerületében. Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Az egyéni választókerületes kampány számomra rendkívül hasznos volt, biztos vagyok benne, hogy más jelöltek számára is. Több mint száz települést bejártam, és bár ilyenkor nem lehet faluról falura részletesen átbeszélni minden problémát, mérvadó, általános képet sikerült kialakítanom a régió gondjairól. Arról, hogy mi változott az elmúlt években, és minek kell változnia mindenképpen az elkövetkezőkben. Emellett az új választási rendszer megteremt egy közvetlen kapcsolatot, és egy közvetlen felelősséget is a későbbiekben. Persze minden kollégámat arra figyelmeztetném, hogy ez többletfeladatot és – erőfeszítést jelent, de nem úgy, hogy mostantól más lesz a szenátori vagy képviselői munka, hanem az eddigi munkához mindenkinek hozzá kell tennie a saját választókerülete érdekében tett erőfeszítést. Remélem, mindenki tudatában volt, amikor ezt a jelölést vállalta. Velem is az a helyzet, hogy az RMDSZ elnökeként egyrészt továbbra is az egész szövetségért és közvetve az erdélyi magyarságért vállaltam felelősséget, másrészt az egész Maros megyére oda kell figyelnem, de ezen belül többletmunkám lesz saját választókerületemben is.

– Sikerül-e mozgósítania az RMDSZ-nek a bizonytalan erdélyi magyar szavazókat, illetve azokat, akik a júniusi helyhatósági választásokon nem voksoltak a szövetségre?

– Az RMDSZ támogatottsága ma nagyobb, mint például egy évvel ezelőtt. A néhány hónappal ezelőtti helyhatósági választásokon már rendben volt az RMDSZ és saját közösségünk viszonya, sőt még ahhoz képest is nőtt a bizalom. Papokkal, tanárokkal, önkormányzati képviselőkkel, polgármesterekkel folytatott beszélgetések során igyekeztem ezt lemérni. A tét ezúttal a mozgósítás, hogy mindenki érezze át, nagyon fontos elmenni szavazni. Az általános romániai részvétel szerintem nem lesz túl magas, éppen ezért nekünk ezt ki kellene használnunk, hiszen ha mi magyarok nagyarányban elmegyünk szavazni, akkor nagyot nyerhetnénk.

– Jelen pillanatban lehetetlenség megjósolni, melyik párt kap kormányalakítási megbízatást a választások után. Milyen kilátásai vannak az RMDSZ-nek a kormányon maradásra? Kizártnak tartaná például, hogy az államfő a szövetségre bízza a kormányalakítást? Többször hangoztatták ugyanis, hogy egyedül is vállalnák a feladatot.

– Az RMDSZ persze kaphatna kormányalakítási megbízást, és kiválóan el tudná látni a feladatot, minisztereink és államtitkáraink ezt eddig bebizonyították. De tartok tőle, hogy az Egyesült Államokhoz képest le vagyunk maradva kissé, sok más tekintetben is. Arra számítok, hogy az eddiginél jobb eredményt érünk el, és megpróbálunk román szavazatokat is szerezni, de elsősorban a magyar szavazókra kell támaszkodnunk, őket kell megszólítanunk. De egyelőre nincsen szó arról, hogy mi legyünk a legnagyobb párt Romániában. A demokrácia logikája szerint kormányalakításnál elsősorban a nyertes pártra kellene gondolni, amelyik a legtöbb szavazatot kapta, legalábbis neki van a legnagyobb esélye a többség kialakítására. Elképzelhető az is, hogy a két gyengébben szereplő párt alkot koalíciót, vagy az RMDSZ-szel együtt akár három, és így alakul ki a többség. Mi mindeddig nem nyilvánítottuk ki preferenciánkat, és nem véletlenül, hiszen meg kell várnunk a választási eredményt. Alapvetően más lesz a helyzet például, ha a demokrata-liberális párt lesz a legerősebb a választások nyomán, és megint más, ha a szociáldemokrata alakulat. Attól eltekintve, hogy bennünket sokszor elég keményen támadnak, mindkét alakulat nyilvánosan is el-elmondta, hogy számít az RMDSZ-re, mert tudja, hogy stabil és megbízható partner, ha kötünk egy egyezséget, akkor azt tiszteletben tartjuk. A romániai belső egyensúly szempontjából is hasznos, ha létezik az RMDSZ-szel együttműködés a kormányban. Viszont nem mindegy, hogy mi leszünk-e a mérleg nyelve, mi billentünk-e át pártot vagy koalíciót az ötven százalékon. Ennek ellenére is részesei lehetünk a kormánynak, de akkor nyilván valamivel gyengébb a tárgyalási pozíciónk. A lényeg jelen pillanatban az: minél erősebben kerülünk ki a választásokból, annál nagyobb az esélyünk a kormányzásra, annál fontosabbak a szavazataink. Másrészt erőként is sokkal többet számítunk, ha egyértelműen látható, hogy a másfélmilliós magyarság ott áll mögöttünk, mintha megtépázottan, gyengén szerepelnénk. Arra számítok, hogy legalább akkora erőt ismét fel tudunk mutatni, mint amekkorával eddig ott voltunk a parlamentben.

– Az erdélyi magyarság számára alapvető kérdések közül mit sikerül megvalósítani a következő négy éves parlamenti ciklusban? Megemlíteném itt az autonómia, az önálló erdélyi magyar egyetem vagy az autópálya-építés ügyét.

– Ezeknek a kérdéseknek egy része csak részben függ a parlamenttől. Meggyőződésem, hogy az autópálya dolgában a következő négy évben nagyot léphetünk előre, bízom abban, hogy az észak-erdélyi sztráda jelentős szakasza már járható lesz. Mindez azonban nem elegendő, mert Erdélyben autópályákat is kell építeni, utakat kell feljavítani, például a következő években el kell készülni a Kököstől Szászrégenig húzódó székelyföldi főútvonal rehabilitálásával. Ami a parlamenten és részben a kormányon múlik, és aminek köze van az autonómiához is, az a decentralizáció. Szerintem a következő négy évben itt is radikális változásoknak kell történniük. Vagyis a kormányzati alárendeltségű intézmények egy részének önkormányzati hatáskörbe kell kerülniük, sokkal több hatáskört kell adni a helyi és megyei önkormányzatoknak, és nyilvánvalóan a költségvetést is másképp kell elosztani. Mi abba az irányba próbáljuk elmozdítani a dolgokat, hogy a személyi jövedelemadó teljes egészében maradjon az önkormányzatoknál. Ezekből szerintem sokat meg tudunk valósítani, ha rendben lesznek a dolgok. A gazdasági fejlesztési régiókat a következő négy évben mindenképpen át akarjuk szervezni, a törvénytervezetet benyújtottuk, látom, hogy nem lesz könnyű, de bízom abban, hogy valamilyen módon mégiscsak át tudjuk törni az ellenállást. A kulturális autonómia célkitűzését is tartalmazó kisebbségi törvényt újból napirendre akarjuk tűzni az eljövendő kormánnyal, emellett vannak olyan problémák is, mint például az oktatási törvény módosítása. A jogszabály módosulni fog így is, úgy is, de a mi szempontunkból rontható vagy lényegesen jobbítható, és nyilvánvalóan nem engedjük meg, hogy a mostani anyanyelvű oktatási keretet esetleg lerontsák. A felsőoktatás dolgában a magánegyetemek finanszírozásával kapcsolatosan kellene előrelépni, gondolok itt a Sapientiára és a Partiumi Keresztény Egyetemre. Ha megfelelő lesz a kormánytöbbség, akkor meg kell próbálkoznunk a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem helyzetének valamilyen formájú rendezésével, az önálló karok létrehozásával. A lista természetesen nem teljes, a programunk ennél sokkal gazdagabb, számos kérdést már az esetleges koalíciós tárgyalásokon napirendre kell tűzni. Bármiképp alakul a helyzetünk a parlamentben, számos olyan törvénytervezetet fogunk benyújtani, ami a mostanihoz képest más helyzetet teremt az erdélyi magyarság számára.