Căutare

Csuzi István az RMDSZ egyik nagyváradi választókerületének a képviselőjelöltje. Noha a nyáron MPP-színekben szerepelt a helyhatósági választásokon – a pártnak Bihar megyében nem sikerült tanácsosokat bejuttatnia a megyei tanácsba – , a volt ellenzéki politikus elfogadta az RMDSZ felkérését a szövetség parlamenti listáján való részvételre. Döntését az MPP-ben elutasították. A nagyváradi politikussal az RMDSZ-kampány félidején beszélgettünk.

– Ön azt követően indult az RMDSZ Bihar megyei képviselőjelölt listáján, hogy az RMDSZ–MPP párbeszéd dugába dőlt, tehát nem született egyezség a közös listáról...

– Kissé vissza kell kanyarodnunk az időben, hogy megértsük indulásom körülményeit. Aki közelebbről ismer, tudhatta, hogy számomra egy esetleges parlamenti megmérettetés izgalmas kihívást jelent. Tavasz óta reménykedtem benne, hogy létrejön az a közös RMDSZ–MPP lista, ami hatékonyan tudta volna mozgósítani az erdélyi magyar választópolgárokat. A nyári helyhatósági választásokon MPP-színekben indultam ugyan a Bihar megyei listán, de a párt megyei vezetőit előre tájékoztattam, hogy igazából a parlamenti indulás érdekel. Csak a törvény kényszere alatt léptem be a Magyar Polgári Pártba, addig ugyanis a Magyar Polgári Egyesületnek voltam a tagja. Sajnáltam, hogy a két párt közötti Bihar megyei egyeztetések elakadtak, mert meggyőződésem volt, hogy közös listán az MPP legalább két-három jelöltet is be tudott volna juttatni a megyei tanácsba.

– Ön szerint miért nem született Bihar megyében egyezség?

– A tárgyalásokon részt vevő két küldöttség képviselőinek többségét nem a megegyezés szándéka vezérelte. Szívem szerint én már tavasszal megegyeztem volna a Bihar megyei RMDSZ ajánlata fölött. Véleményem szerint mindkét fél hibás volt.

Nem jöhetett létre a kompromisszum, mert egyik sem engedett eleget a követeléséből. Könnyű lenne azt mondani, hogy csak az RMDSZ a hibás, holott az MPP sem mozdult el eleget eredeti álláspontjáról. Politikában ilyen hozzáállással nem lehet kompromisszumot kötni!

– A helyhatósági választások után hitt még abban, hogy a két pártban több lesz a kompromisszumkézség a megegyezésre?

– A tusnádi, bálványosi megbeszélések bizalomra adtak okot. Az MPP számára egyértelmű kellett volna legyen, hogy a gyengén sikerült helyhatósági megmérettetés után, ha pályán akar maradni, meg kell állapodnia az RMDSZ-szel. A közvélemény nyomása, várakozása ellenére a tárgyalások ismét kudarcba fulladtak a jól ismert „keveset engedünk, többet követelünk” elv alapján. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács párbeszéd-próbálkozása újabb reményre adott okot. Augusztus elején úgy tűnt, hogy meglesz az egyezség. Ekkor kerestek meg a Bihar megyei RMDSZ részéről az ajánlattal, hogy az egyik Bihar megyei választókerületben legyek képviselőjelölt.

– Elfogadta az ajánlatot...

– Miután Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke keresett meg a személyre szóló ajánlattal, azonnal értesítettem róla az MPP megyei vezetőit. Beszélgetésünkből kiderült, hogy az MPP valójában nem igazán támogatja az ötletet. Megoszlottak a vélemények: volt, aki kevésbé, volt aki határozottabban elutasította. Nehéz, de alaposan átgondolt döntést hoztam. Végül, mint egyéni, személyes döntést fogadtam el az RMDSZ-listán való indulást. Augusztus 18-án szándékomban volt egy gyűlés keretében tájékoztatni az MPP egész megyei vezetőségét, erről azonban a megyei elnök, Lengyel György lebeszélt. Akkor már finisben voltak az EMNT–RMDSZ egyeztetések, és úgy tűnt, határozottan hittem, hogy lesz megállapodás. Igaz, ezekről a tárgyalásokról pontos információim nem voltak. Az ellentétes híresztelések ellenére, előzetesen semmiféle háttéregyeztetést nem folytattam az RMDSZ-szel. Úgy éreztem, hogy indulásom beleillik a közös kiegyezés lehetőségébe, és a következő nap, augusztus 19-én RMDSZ-sajtótájékoztató keretében jelentettem be az RMDSZ-listán való részvételemet. Az MPP vezetés három lehetőség között választhatott: támogatja indulásomat; semleges marad vagy a harmadik variáns szerint teljesen elfordul tőlem. Jelzéseim voltak, hogy a tagság jó része mellettem marad.

– Az MPP elfordult öntől: bejelentette, hogy nem támogatja indulását, nem ért egyet lépésével. Nem félt, hogy ezzel hiteltelenné válik?

– A Bihar megyei MPP döntésében nyílván az játszott közre, hogy akkor szakadtak meg az EMNT-RMDSZ tárgyalások, nem született egyezség. Szimbolikusan mondhatom, ott maradtam egyedül az „ellenséges” szekértáborban. Politikai szűklátókörűségre vall nem észrevenni, hogy parlamenti megmérettetésünk nem erről kéne szóljon. Magyarság elleni véteknek tartom, hogy a Kárpátokon túli „közös ellenséggel” való megméretkezés helyett továbbra is egymás nyilazása folyik.

– Az MPP pártlistán nem indított saját jelölteket. Közleményben jelentette be, hogy néhány székelyföldi független jelöltet támogat, a többi körzetben pedig a megyei vezetőségre bízza az RMDSZ-jelöltek támogatásának ügyét.

– Az MPP országos vezetőségének közleménye többek szerint nem egy pozitív hangvételű nyilatkozat. Arról szól, hogy kiket nem támogatnak, és egyáltalán nem mozgósít a közömbösség ellen.

– Most már bizonyos, hogy önt sem támogatják?

– Személyemmel kapcsolatosan nem született új állásfoglalás a megyei elnökség részéről. Függetlenül attól, hogy az MPP mit fogalmaz meg az RMDSZ-listán való indulásommal kapcsolatban, én továbbra is ugyanazokat a polgári értékeket vallom, mint eddig. Az RMDSZ-képviselőjelölteket rangsoroló küldöttgyűlésen sem arattam osztatlan sikert, amikor elmondtam ezzel kapcsolatos álláspontomat. Az erdélyi magyar pluralizmus ténykérdés, a sokszínűségre szükségünk van. Jellemző módon a margittai kampánynyitón Szabó Ödön ügyvezető elnök úgy mutatott be, mint az RMDSZ élő lelkiismeretét, „aki akkor is megmondja a véleményét, amikor nem kellene”. Nagyon sajnálom, hogy a polgári oldal vezetői nem álltak ki mellettem, hiszen tudtommal RMDSZ-színekben ma egyedüli esélyes jelölt vagyok Erdélyben. A kicsinyes elhatárolódások, az esélyrontás helyett most valóban arra lenne szükség, hogy bíztassuk a magyarságot: menjen el szavazni!

– Indulási körülményeinek mediatizálása előnnyel is járhat a választási megmérettetésen. Milyen kampánystratégiát választott?

– Kiss Tamás szociológus Népesedési perspektívák Erdélyben című könyvét mutattuk be október derekán Nagyváradon. Ebből kiderül, hogy a 2002-es népesedési statisztikák alapján 1 432 000 ember vallotta magát magyarnak Romániában. A számítások, különböző becsült algoritmusok alapján, 2032-ben az erdélyi magyarság száma 1 millió körül fog alakulni. Míg a románság alig 10 százalékkal csökken, ugyanebben az időszakban a magyarok 40 százalékkal lesznek kevesebben. Saját olvasatomban, erre az egyetlen magyarázat a fokozódó asszimiláció. Amíg a tömbmagyarságban öt százalék alatt van a vegyes házasságok száma, a meglehetősen magyarok lakta vidéken ez 10 és 20 százalék között ingadozik, a szórványvidékeken az arány akár a 60–80 százalékot is eléri. Szórványvidéken a magyarság felezési aránya alig 10–15 év. Egyenesen következik, ha azt akarjuk, hogy Erdélyben továbbra is legyen magyar szó, harcolnunk kell a tömbvidékek autonómiájáért. Ez kell legyen az erdélyi magyar választási kampány kiindulópontja, de ne szűkítsük csupán kampánytémává megmaradásunk zálogát.

– Ön felmérést készített Nagyváradon a magyar választópolgárok elvárásairól. Hogyan összegezné ezeket?

– Egy 1500 ívből álló felmérést készítettünk önkéntesekkel főleg a 9-es nagyváradi belvárosi körzetben október 15 és 28 között. A felmérés egyik elgondolkoztató eredménye, hogy a magyarság közel 40 százaléka tanácstalan, érdemes-e egyáltalán elmenni szavazni? Sajnálatosnak tartom, hogy az erdélyi magyarokban még nem tudatosult kellőképpen, hogy kisebbségben kutya kötelességünk elmenni választani, és a magyar jelöltekre szavazni. Legyen az RMDSZ-es vagy független jelölt, de rájuk kell voksolnunk! Elszomorító, hogy szinte 10 százalékos román pártra való átszavazást mértünk! A felmérés másik tanulsága, hogyan alakul a magyar választók elvárása. Az emberek 52 százalékát a gazdasággal kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. További negyven százalékot tesz ki azok aránya, akik számára a nemzettudat ápolása, illetve a Nagyváraddal kapcsolatos helyi történések, a magyarság sorsának helyi alakulása, a nagyváradiság a mérvadó. Látható, hogy az emberek számára az a legfontosabb kérdés, hogy szülőföldjükön maradva miként tudnak tisztességesen megélni. A felmérésből az is kiderül, hogy milyen szempontok szerint választ a polgár. A legtöbb szavazatot a párt és a jelölt szimbiózisa kapta. A pártok számára figyelmeztető módon az embereket alig érdekli a párt ideológiája – ez kapta a legkevesebb szavazatot (kevesebb mint 7 százalékot).

– A felmérés arra is kitért, hogy honnan informálódnak az emberek.

– Első helyen vezet a sajtó: ismét bebizonyosodott, hogy a választókhoz elsősorban a magyar nyelvű újságokon keresztül lehet eljutni, de a helyi rádióból és a helyi tv-ből is informálódnak. Az internetes hírforrást a megkérdezettek 20 százaléka vallotta magáénak. Érdekes módon az emberek preferenciái között utolsó helyen vannak a rendezvények 3,65 százalékkal. A rendezvények erősítik ugyan a közösségi érzést, de nem képesek hatékonyan közvetíteni politikai üzenetet. Ezek alapján alkottuk meg a választási stratégiát, amiben fontos szerepet játszik az ajtóról ajtóra való kopogtatás, szóróanyag kihordás, a személyes találkozások. Már október elején képviselőjelölti irodát nyitottam, ami itt abszolút újdonságnak számít. Többen is megkerestek ügyes-bajos dolgaikkal: ezek egy részét sikerült a helyi közigazgatás felé megoldásra kiközvetíteni.

– Ön szerint milyen újdonságot hozhat az új egyéni körzetes választási rendszer?

– Elsősorban a politikusok mentalítását kell megváltoztassa. Eddig az volt az úzus, hogy ami a politikusnak jó, az legyen jó a közösségnek is. Éppen fordítva kéne legyen: ami a közösségnek jó, az kell jó legyen a politikusnak. Ezt nevezem én közösségközpontú gondolkodásmódnak. A jelöltség vállalása számomra nem sok jót hozott, de szilárd meggyőződésem, hogy ezzel a nagyváradiak, bihariak közösségének érdekeit szolgálom. Számunkra, magyarok számára egy üzenete lehet a választásoknak: legyünk ott a döntéshozatalnál, és ne a románok döntsenek a fejünk fölött. Ehhez mindenkinek túl kell lépnie saját sérelmein, és el kell menjen szavazni!