Căutare

Articolul:

Az elmúlt napokban az RMDSZ szórványképviselői állásfoglalást hoztak nyilvánosságra, amelyben felhívják a figyelmet, hogy a szövetség ellenében induló független jelöltek megfoszthatják a szórványrégiók magyarságát a parlamenti képviselettől.

Idézek az állásfoglalásból: „Az új, egyéni választókerületes szavazási rendszer alapján történő voksolásra való tekintettel az a tény, hogy számos erdélyi - székelyföldi településen független jelöltek indulnak képviselői és szenátori mandátumok megszerzéséért az RMDSZ jelöltjeivel szemben, minden korábbinál nagyobb veszélybe sodorja az általános magyar érdekképviseletet.

Mint a szórványmagyarság felelős képviselői, kötelességünknek érezzük felhívni a magyar választópolgárok figyelmét arra, hogy a függetlenekre leadott szavazatok amellett, hogy a román pártok jelöltjeinek kedveznek, képviselet nélkül hagyhatják azokat a szórványmegyéket, amelyek eddig parlamenti képviselettel rendelkeztek.

A függetlenek által elvitt szavazatok a szórványrégiók magyarságát fosztják meg attól a parlamenti képviselettől, amely sajátos helyzetük vonatkozásában, megmaradásuk zálogát jelentheti.”

Bár méltánytalan, mégis érthető, hogy a szórványképviselők állásfoglalása nem gerjesztett vitát az erdélyi magyar közéletben – hiszen függetlenek máskor is indultak, mondhatnánk, ez azonban egyértelmű jelzés arra nézve, hogy a szórványban élő magyarokat élénken foglalkoztatja, mi több, aggasztja, hogy mi történik a Székelyföldön, és az elmúlt tizennyolc év tapasztalata kétségtelenül őket igazolja.

Ugyanis, a látszat ellenére, a székelyföldi függetlenek kérdése valójában nem a Székelyföldről, hanem alapvetően a szórványmagyarokról szól. Másképpen fogalmazva: a székelyföldiek választói magatartása mindig is jelentősen, mondhatni, döntő módon befolyásolta a szórványban élők helyzetét, választási esélyeit, és ez az egyfajta függés most, az egyéni kerületes választási rendszer bevezetésével, tovább erősödik.

Az új választási rendszer szerint ugyanis ahhoz, hogy egy jelölt megnyerje a választásokat az adott választási körzetben, egyszerű többségre, azaz a választásokon résztvevők szavazatainak felére és még egy szavazatra van szüksége.

Fotó: Mihály László

A szórványképviselők erre próbáltak figyelmeztetni: előfordulhat, hogy egy-két székelyföldi mandátum esetében nem lesz meg a fele plusz egy szavazat, ugyanis egy gyenge választási részvétel esetén, a független vagy román pártok színeiben induló magyar jelöltek elvihetnek annyi szavazatot, hogy az egyébként egyedüli esélyes RMDSZ-jelölt ne kapja meg a szükséges szavazatszámot, és akkor ennek mandátumát, honnan máshonnan, mint a szórványmegyékből származó szavazatokkal kell „kipótolni”.

Ez azt jelenti, hogy egy adott székelyföldi mandátumot a szórvány „ment meg”. Természetesen önmaga rovására, hiszen ezáltal saját jelöltjeinek esélyei romlanak, és rossz esetben ezzel a bejutás elméleti lehetősége is megszűnik. Az egyéni kerületes választási rendszer tehát elsősorban nem a székelyföldi képviseletet veszélyezteti, hiszen itt az RMDSZ jelöltjei – szinte bizonyosan – megnyerik a versenyt, habár egy gyenge választói részvétel esetén az RMDSZ ellenében induló független jelöltek itt is elérhetik, hogy akár román párt jelöltje nyerjen.

A nagy veszély mindenekelőtt a szórványra leselkedik, mert megfordulhat a trend: ezúttal nem a nagy, magyar szavazóbázis, Székelyföld viszi be a parlamentbe a szórványt, hanem fordítva, a szórványmagyarok szavazatai pótolják fel a székelyföldi mandátumokat, és ezzel – minden valószínűség szerint – feláldozzák saját képviseletüket.

Ezért merül fel egyre erőteljesebben a Székelyföld felelőssége: ha az itt élő magyar közösségek nem szavaznak egységesen és az országos átlagnál nagyobb arányban, nagy az esélye annak, hogy például Arad, Hunyad, Máramaros, Temes vagy Beszterce megyékben egyáltalán nem lesz RMDSZ-képviselet, de gyengülhet Kolozs, Szilágy és más megyék képviselete is.

A székelyföldi választási verseny tehát – a kialakult látszattal szöges ellentétben, a választási mód természetéből adódóan – nem a pluralizmusról, nem a politikai nézetkülönbségek szabad ütköztetéséről, nem a „választás szabadságáról” szól, hanem valójában a felelősségről: arról, hogy a Székelyföldnek jól kell teljesítenie és többletszavazatokat kell hoznia, nem pedig elvennie azokat a támogatásra váró szórványtól.

A jelenlegi arányos képviselet megőrzéséhez alapvetően az szükséges, hogy mindazokban a választókerületekben, amelyekben a magyarság többségben van, az RMDSZ jelöltjeinek meg kell szerezniük a fele plusz egy szavazatot.

A törvény furcsa következménye, hogy amennyiben ez nem sikerül, az illető mandátum „felpótolásához” jóval több szavazatot kell elvenni az országos kosárból, mint amennyi szükséges lett volna egyébként a fele plusz egy szavazat eléréséhez, hiszen ezt a szavazatszámot nem a választásokon az illető kerületben résztvevők száma, hanem a bejutási küszöböt átlépő pártokra leadott összes szavazat alapján számolják ki, és ez borítékolhatóan magasabb lesz. Ha például a jelöltnek az illető kerületben az egyszerű többséghez elegendő lett volna még kétszáz szavazat, kipótolás esetén az országos kosárból akár tíz-húszezer szavazatot is elvihet.

És itt merül fel a „független jelöltek” felelőssége is, bár ez mindenekelőtt emberi, erkölcsi kérdés: a függetleneknek sem a szórványban, sem a Székelyföldön nincs esélyük mandátumot szerezni (és ezt ők is nagyon jól tudják), de azt a látszatot kívánják kelteni, hogy ez egy egyszerű demokratikus gyakorlat, holott – és ehhez nem kell szórványmagyarnak lenni, hogy megértsük – egy jóval súlyosabb kérdésről van szó.

Ha függetlenek, akkor viseljék ennek személyes felelősségét. Valójában ezek az emberek egyet érhetnek el, és nagy valószínűséggel ez is a céljuk: meggyengíteni a magyar képviseletet.

A felelősség kérdése természetesen nem ennyire fekete-fehér: Székelyföld valóban felelős a szórvány magyarságért, de a szórvány is felelős a Székelyföldért. Azt mondhatjuk, hogy mindenki felelős mindenkiért, és minden magyar közösség – éljen tömbmagyar vidéken vagy szórványban – egymásra van utalva ebben az alapjában véve román–magyar választási versenyben.

A szórványmagyarság – Székelyföld viszony tehát mindenképpen megérne egy közvitát, bár ez csak egy elméleti okfejtés lehet: hiszen a legutóbbi helyhatósági választások eredményei azt mutatják, alig valószínű, hogy a Székelyföld szavazatot vinne a szórványtól. Az egyre hangosabban megfogalmazott aggodalmakra és a felelősség kérdésére is viszont csak november 30-án kapunk majd választ.

A szórványmagyarok is, a székelyek is és a függetlenek is. Mi, mindannyian.