Căutare

Vitathatatlan: Traian Băsescu jó politikus és még jobb taktikus. Ezt bizonyítja az, ahogyan előkészíti a választásokat, ahogyan a romániai magyarság témaköréhez nyúl.

Látszólag minden hátsó szándék nélkül elutazott a Székelyföldre. Jöttében-mentében kijelentette: idegen nyelvként kellene a románt oktatni a magyar gyerekeknek. Ez a kérdés tizenhét év óta megoldatlan. Csakhogy az államfőnek nincs hatásköre ezt megoldani, másrészt olyan reakciókat váltott ki, amelyek nem csak a választások előtt árthatnak a magyar közösségnek.

Az államfő vélhetően pontosan tudta, mi következik a kijelentése nyomán. Egyik párt a másik után háborodott fel: az ország nyelvét nem lehet idegen nyelvnek tekinteni. Sokan remélik, hogy ettől kezdve már esély sincs arra, hogy rövid- vagy középtávon ez megvalósuljon.

Băsescu találkozott régi ismerősével, Szász Jenő polgármesterrel, az MPSZ elnökével, valamint Szilágyi Zsolttal és Toró. T. Tiborral az EMNT alelnökeivel. Az RMDSZ-szel szembenálló alakulatok vezetői örültek annak, hogy elmondhatták bújukat-bajukat, elvárásaikat a legfőbb közjogi méltóságnak, aki barátságosan sörözgetett velük.

Többek között kifejtették neki azt a választási modellt, ami a kisebbségek képviseletét megoldotta volna, anélkül, hogy az ötszázalékos küszöb folyamatosan veszélyeztetné a képviseletet. Az államfő szerint ez „érdekes, de a jelenlegi parlamentben nincs sok esélye elképzelésünk megvalósításának”.

Más szóval: segíteni kell, hogy megváltozzon a parlamenti többség, hogy a demokraták győzzenek, hogy 2009-ben ismét elnyerje az elnöki mandátumot, és majd akkor eljön a Kánaán.

Azokkal a demokratákkal, akik megtorpedózták a kisebbségi törvényt, azaz a kulturális autonómiát. Azzal az államfővel, aki annyi önrendelkezést ígért és ígér a Székelyföldnek, mint Caracalnak, és elképzelhetetlennek tartja, hogy csak a többségben magyar lakta megyék alkossanak egy fejlesztési régiót.

Traian Băsescu több legyet üt egy csapásra: felszítja a nacionalistákat, hogy rájuk kenhesse, ha nem valósul meg az, amit amúgy sem akar megvalósítani. Biztosítja magának és kedvenc pártjának a támogatást – és jól megosztja a magyarokat. Tévedés lenne azt hinni, hogy ha sikerül meggyengíteni az RMDSZ-t, akkor az államfő „támogatná” a többiek megerősödését. Neki az az érdeke, hogy a romániai magyarság ne szólhasson bele hatékonyan az ország dolgaiba, szűnjön meg a mérleg nyelvének lenni a törvényhozásban.

Mindez nem kerül többe az államfőnek, mint pár utazásba, némi időbe és egy széles mosolyba. A székelyföldi „barátai” hiszékenységéről nem ő tehet.