Căutare

Bár igazából semmilyen szempontból nem nevezhető premiernek a román-magyar közös kormányülés – hiszen összesen ez a harmadik, Románia területén pedig a második ilyen rendezvény –, egyvalamiben mégiscsak rendkívüli volt a tegnapi szebeni csúcs. Éspedig abban, hogy a kettő közül az egyik részt vevő ország éppen a kampány kellős közepén van – választásokra készül.

Nos, ez a helyzet kétségtelenül rányomta a bélyegét a kettős kormányülésre, legalábbis ami a magyar miniszterelnök azt megelőző találkozóját illeti az RMDSZ vezetőivel. No meg persze a Gyurcsány Ferenc azt követő sajtónyilatkozatait. Egyébként aligha ragadtatta volna el magát a magyar kormány feje olyan megállapításokra, amelyek a romániai EP-választásokhoz szorosan kapcsolódnak.

Mert az még hagyján, hogy a magyar miniszterelnök kifejezi aggodalmait amiatt, hogy a romániai magyarság brüsszeli képviselet nélkül maradhat. Ehhez joga van bárkinek, mindaddig, amíg azt nem mondja, hogy x-re vagy y-ra kell szavazni. Mint ahogyan Gyurcsány hazai riválisa, Orbán Viktor nemcsak hogy kimondta, de részt is vesz az egyik jelölt kampányában, fizikai jelenlétével erősítve rendezvényeit és – persze bevallatlanul – finanszírozva választási kampányát.

Nos, Gyurcsány nem tett semmi ilyent, de bizonyos értelemben Orbánénál is erősebb üzenetet közvetített a román politikai osztály, és közvetett módon a romániai választók felé. Igencsak nyomatékosan leszögezte: a román államelnök által „felügyelt” Demokrata Pártot tartja felelősnek amiatt, hogy a kormánykoalíció kialakításakor ígéretesen indult, és a 2005-ös bukaresti közös kormányülésen még hangsúlyos kérdésként napirenden levő romániai kisebbségi törvény zátonyra futott.

Azt már csak hozzágondolhatta a magyar miniszterelnök – és vele együtt a beavatottabbak –, hogy ugyanazt a Traian Băsescut terheli a felelősség, amiért Tőkésék eléggé kikupálódhattak ahhoz, hogy zsarolási pozícióba kerüljenek az RMDSZ-szel szemben. Kikupálás gyanánt a magyar független jelölt rendelkezésére bocsátva a cotroceni-i kampánystratégiákon kívül – rossz nyelvek szerint – némi pénzmagot is.

Ami a tegnapi kormányülés érdemi részét illeti, kissé megmosolyogtató volt az igyekezet, hogy a magyar fél valami tapinthatót, azonnalit ajánljon fel Romániának. A magyar munkaerőpiac liberalizálásának azonban ma már igazából sokkal kisebb a gyakorlati, mint az eszmei jelentősége. Ettől eltekintve viszont mindenképp örvendetes, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a hangsúlyok a szimbolikus térből egyre inkább a gazdaság területeire költöznek. Még úgy is, hogy mindkét országban elemi erővel törnek fel mostanában a belső társadalmi ellentétek.