Căutare

A kisebbségekkel foglalkozik a képviselőház e heti napirendjének 34-36. pontja. A kisebbségek jogállásáról, a nekik folyósítandó kedvezményekről és a lojalitásukról szóló tervezetek kezdeményezői a Nagy-Románia Párt (PRM) jelenlegi vagy volt törvényhozói. Mindhárom javaslatot májusban – egy nap eltéréssel – elutasította a szenátus, a képviselőház szakbizottságai pedig szintén nem ajánlják elfogadásra ezeket a plénumnak.

Az első, tavaly decemberben benyújtott törvényjavaslat ki nem mondott, de annál nyilvánvalóbb célja a korábban előterjesztett kisebbségi törvénytervezet „helyettesítése”.

Erre utal a jogi és az emberi jogi bizottság közös jelentése is, amely leszögezi, hogy a nyolc PRM-s törvényhozó kezdeményezése „egészében véve redundáns”, viszont a kisszámú új elem átvihető az RMDSZ (hivatalosan a Tăriceanu-kormány) kezdeményezésébe. Ez az, aminek a Romániában élő kisebbségek valószínűleg nem örülnének.

Pozitív köntösben…

A nyíltan magyarellenes Nagy-Románia Párt javaslata egyfajta paródiája a kormányban 2005 közepén elfogadott, majd a szenátus által három hónappal később elutasított tervezetnek – úgy felépítésében, mint előírásaiban. Kimondja például, hogy létre kell hozni a kisebbségek tanácsát, amely nagyjából ugyanazt a célt szolgálná, mint az RMDSZ elképzelésében a kulturális autonómiatanács.

A PRM-s tervezet szerint a tanács a nemzeti közösségek identitásának megőrzését hivatott segíteni, ám hatásköre minden téren konzultatív. Ugyanakkor a tervezet a kisebbségek társulása kapcsán olyan szabályokat vezetne be, amelyek a törvény elfogadása esetén, három hónap alatt az RMDSZ felszámolásához vezetnének. Ezzel a PRM régi álma válna valóra, hiszen ugyanezzel a szándékkal korábban pert is indított a magyar érdekvédelmi szövetség ellen.

Ez volt az egyik ok, amiért a kormány negatívan véleményezte a dokumentumot. Akadt azonban számos más kifogás, noha a Törvényhozási Tanács például nem talált kivetnivalót a tervezetben. Ez utóbbi intézmény részéről azért is furcsa a kedvező elbírálás, mert a szakbizottságok említett véleményezése éppen olyan szempontok miatt negatív, amelyekre a Törvényhozási Tanácsnak kellene ügyelnie.

Amúgy a tervezet számos, első látásra kedvező előírást tartalmaz. Kimondja például, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelven tanulhatnak bármilyen szinten, kivéve a földrajzot és a történelmet, amelyeket az állam hivatalos nyelvén kellene oktatni az elemi iskolákban is. Ez a mai helyzethez képest is visszalépést jelentene.

A törvény ugyanakkor kötelezné az államot, hogy a kisebbségi diákok számára a hivatalos nyelv elsajátításához szükséges összes feltételt biztosítsa. Az államnyelv elsajátítása azonban nemcsak lehetséges, hanem valamennyi romániai polgár számára kötelező is lenne, akárcsak a román állammal szembeni lojalitás. Utóbbi kapcsán külön tervezet is született.

Lojalitást!

A második törvénytervezet, amelyet pár nap különbséggel terjesztett elő hat nagy-romániás képviselő és szenátor, az előzőnél is egyértelműbben és csaknem kizárólag az RMDSZ ellen irányul. A kezdeményezés címe: A kisebbségekhez tartozó állampolgárok lojalitása Románia és az egységes román nemzetállam iránt.

Az első cikkely az alkotmány hasonló paragrafusát ismétli meg szó szerint – „Románia egységes, oszthatatlan, független és szuverén nemzetállam” –, majd kimondja, hogy az alkotmány és a törvények betartása valamennyi állampolgárra vonatkozik, „beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozókat is”.

Ezután következik, hogy „az államhoz való hűség szent”. Eme előírás logikus következményeként a törvény előírná, hogy a kisebbségi szervezetek képviselői a jogszabály életbe lépését követő egy hónapon belül a parlament ünnepi ülésén esküdjenek hűséget az egységes nemzetállamnak. A gesztusnak pénzben kifejezhető ára is lenne, 10 ezer lej – ekkora összegű éves támogatásban részesülnének a „lojális szervezetek”.

Az eskü amúgy nem kötelező, de elutasítása azzal jár, hogy a szervezetet törvényen kívül helyezik, és ily módon az illető kisebbség képviselői nem vehetnek részt semmilyen fajta választáson.

Tessék elmenni!

A harmadik, legfrissebb tervezet középpontjában is a lojalitás áll. A szerző által „kedvezménytörvénynek” keresztelt javaslat értelmében az etnikai kisebbségek tagjai ezereurós támogatásra jogosultak az országhatár átlépésekor, az egyetlen feltétel az, hogy ne térjenek vissza.

Ebbéli elhatározásukat megerősítendő a román állam kárpótolná őket hátrahagyott ingatlanaikért a piaci árnak megfelelően, sőt a költöztetés költségeit is fedezné. Elfogadása esetén a jogszabály azokra vonatkozna, akik nem ismerik el az 1918. december elsejei „Nagy Egyesülést” és Románia nemzetállam területi egységét – őket segítené a törvény, hogy áttelepedhessenek az anyaországba.

A tervezetből, amely mindvégig megőrzi a pozitív megközelítés látszatát, nem derül ki, hogy a költözési kényszer vonatkozik-e például a tatárokra, vagy más, olyan kisebbségi etnikai közösségre, amelynek ma már nincs anyaországa.