Căutare

Articolul:

Vitathatatlan, hogy a román építőmunkás tette lelketlen cselekedet, ami semmivel nem menthető, de vajon elvárható-e valakitől, aki egy nyomorúságos barakkban él – miután Nyugaton a mennyországot kereste –, hogy „szép” legyen a lelke? Aligha.

„Az olasz hatóságok már nem urai a helyzetnek Rómában”. Az idézett nyilatkozatot nem egy kommentátor, hanem az olasz főváros polgármestere tette annak kapcsán, hogy egy román állampolgárságú férfi megerőszakolt egy 47 éves nőt Róma egyik külvárosában. Walter Veltroni egyike azoknak, akik már jó ideje a románok kitoloncolását sürgetik arra hivatkozva, hogy a bűnözők háromnegyede közülük kerül ki.

A politikus – aki sokak szerint sikerrel pályázik a miniszterelnöki posztra – ilyenkor rendszerint „elfelejti” hozzátenni, hogy a román állampolgárok mindössze a külföldi bűnelkövetők rangsorában foglalják el az „előkelő” első helyet. Amit viszont nem felejt el egyetlen alkalommal sem, hogy a román hatóságok ostorozza a közvéleményt nyilvánvaló okokból foglalkoztató helyzet miatt.

A furcsa az, hogy a hazai sajtó nagy része is elkönyvelte: a román – „többnyire roma” – polgárok törvényszegéseiért a bukaresti kormány a felelős. Következésképp neki kell intézkednie?! Holott ez annyira nem igaz, és nyilvánvalóan akaratlanul a római polgármester is elismerte fent idézett nyilatkozatában.

Mert miért nem szembesül az itáliaihoz hasonló gondokkal Spanyolország, amelynek területén a románok száma szintén megközelíti a milliót? Vagy miért nem ölnek-lopnak a romániai cigányok Svédországban vagy Norvégiában? Csupán azért, mert Skandinávia messzebb van? Valami azt súgja, hogy nem.

Ha a római politikusok megpróbálnának választ adni a fenti kérdésekre, könnyen rájönnének, hogy ha baj van – ráadásul nagy baj, amint azt nap mint nap hangsúlyozzák –, annak okait Olaszországban kell keresni. Nem véletlen, hogy főleg Románia szegény régióiból – elsősorban Moldvából – már évekkel az uniós csatlakozás előtt megindult a kivándorlási hullám Olaszország felé. Nem mintha a félszigeten kevésbé szigorúak lennének a szabályozások, mint mondjuk Svédországban...

De az olasz munkáltatók inkább hajlanak arra, hogy feketén dolgoztassák a bevándorlókat, természetesen a helybélieknek adott fizetés töredékéért. A románok otthon érezhették magukat Olaszországban, ahol a törvények betartása legalább annyira fakultatív, mint idehaza.

Más kérdés, hogy éppen emiatt a munkakörülmények még rosszabbak is. Nem véletlenül Itáliát a vendégmunkások Irakjának tartják: az elmúlt négy évben 5200 külföldit rabolt el az úgynevezett fehér halál, miközben a nemzetközi koalíció „mindössze” 3500 katonát veszített Irakban. Ezek a statisztikák.

Persze az ügy megközelíthető pusztán emberi-erkölcsi szemszögből is, de az objektív körülmények nem hagyhatók teljesen figyelmen kívül. Mert vitathatatlan, hogy a román építőmunkás által elkövetett gyilkosság lelketlen cselekedet, ami semmivel nem menthető, de vajon elvárható-e valakitől, aki egy nyomorúságos barakkban él – miután Nyugaton a mennyországot kereste –, hogy „szép” legyen a lelke? Aligha. A hatóságoktól viszont igen, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amely nem vonzza a bűnözőket vagy nem tesz azzá embereket.