Căutare

Articolul:

A reprimitivizĂĄciĂł jelensĂŠge ĂŠrdekes alkalmat adhat a kultĂşrĂĄk ĂśsszecsapĂĄsa huntingtoni elmĂŠletĂŠnek ĂşjragondolĂĄsĂĄra. A bevĂĄndorlĂłk vagy akĂĄr a terroristĂĄk problematikĂĄja nyilvĂĄnvalĂłvĂĄ teszi, hogy a kultĂşrĂĄk nem Ăşgy csapnak Ăśssze, ahogy talĂĄn elkĂŠpzeltĂźk, regulĂĄris hadseregekkel, hagyomĂĄnyos szabĂĄlyok szerint.

A rĂłmai gyilkossĂĄg nem volt előzmĂŠnytelen. TĂśrtĂŠntek jĂłideje a „megĂŠlhetĂŠsi” lopĂĄsokon, rablĂĄsokon kĂ­vĂźl is olyan kĂśzvĂŠlemĂŠnyt felkavarĂł merĂŠnyletek, amelyek csak az elme, a tudat torzulĂĄsaival magyarĂĄzhatĂłk. Ép ĂŠsszel nehezen ĂŠrthető, miĂŠrt kell valakit agyonverni, miutĂĄn kifosztottĂĄk, ĂŠs mĂŠg nehezebb, hogyan lehet – pĂŠldĂĄul – valakinek esernyővel kiszĂşrni a szemĂŠt egy mĂŠgoly nehĂŠz sĂŠrelem utĂĄn vagy a vita hevĂŠben.

Az előzmĂŠnyek pedig – ĂŠs itt akkor gondolnunk kell nem csak a vendĂŠgmunkĂĄsok bűntetteire, hanem akĂĄr a vilĂĄgjĂĄrĂł sportolĂłk lopĂĄsaira is – azt jelzik, hogy cseppenkĂŠnt megtelő pohĂĄrrĂłl van/volt szĂł, amely Giovanna Reggiani halĂĄlĂĄval csordult tĂşl. MĂĄra kibontakozva ĂĄll ĂŠs tobzĂłdik az idegengyűlĂślet, a bosszĂş hisztĂŠriĂĄja, ĂŠs minden eddiginĂŠl jobban kiĂŠleződve a politikai vita ĂŠs polarizĂĄciĂł – ott ĂŠs itt.

A megindult kitoloncoltatĂĄsi hullĂĄm Ăşjabb tĂĄrsadalmi gondokat okoz majd RomĂĄniĂĄban; s az olasz kormĂĄny nĂŠmileg erőltetett, alkalmazĂĄsĂĄt tekintve akĂĄr jogsĂŠrtőnek nevezhető dĂśntĂŠse a (potenciĂĄlis) bűnĂśzők hazakĂźldĂŠsĂŠre, bĂĄr gyakorlati indĂ­tĂŠkai ĂŠrthetőek, nem fogja csillapĂ­tani sem a nĂŠpi, sem a politikai indulatokat.

HasonlĂłkĂŠppen, miutĂĄn ezek az indulatok lassan mĂŠgis kialszanak (ha ugyan nem tĂśrtĂŠnik Ăşjabb szĂśrnyűsĂŠg, spontĂĄn vagy konstruĂĄlt mĂłdon), a nemzetkarakterolĂłgiai ĂŠrtelmezĂŠs ĂŠs a bĂŠlyeg mĂŠg sokĂĄig megmarad a romĂĄnokon.

Felvethető a kĂŠrdĂŠs, hogy vajon nem a beilleszkedĂŠs valamifĂŠle szervi kĂŠptelensĂŠge nyilvĂĄnul itt meg – nem annyira az eurĂłpai intĂŠzmĂŠnyes rendbe, mint inkĂĄbb az ĂŠrtĂŠkek ĂŠs az eszmĂŠk vilĂĄgĂĄba? Vajon nem a tudattartalmak olyan vĂŠgzetes elfajulĂĄsa, amely a (re)primitivizĂĄciĂł sokirĂĄnyĂş folyamatĂĄbĂłl ered ĂŠs oda torkollik?

TovĂĄbbĂĄ vajon nem a tekintĂŠly elleni megannyi merĂŠnylet ĂŠs a szabadjĂĄra engedett duhaj durvasĂĄg, a legmagasabb szinten is? Amikor az ĂĄllamelnĂśk bĂźdĂśs cigĂĄnynak nevez egy előtte szexuĂĄlisan is megalĂĄzott nőt, elkobozza a mobiltelefonjĂĄt – az nem hat rossz pĂŠldakĂŠnt, mintegy azt sugallva: „akkor egy kicsit nekĂźnk is szabad”?

Hiszen egyĂĄltalĂĄn nem cĂĄfolja, sőt, inkĂĄbb alĂĄtĂĄmasztja a kĂŠpet, amit a mailatok terjesztenek. Nem, nem azt, hogy „a cigĂĄnyok ilyenek”, hanem azt, hogy „a romĂĄnok ilyenek”!

A reprimitivizĂĄciĂł jelensĂŠge ĂŠrdekes alkalmat adhat a kultĂşrĂĄk ĂśsszecsapĂĄsa huntingtoni elmĂŠletĂŠnek ĂşjragondolĂĄsĂĄra. A bevĂĄndorlĂłk vagy akĂĄr a terroristĂĄk problematikĂĄja nyilvĂĄnvalĂłvĂĄ teszi, hogy a kultĂşrĂĄk nem Ăşgy csapnak Ăśssze, ahogy talĂĄn elkĂŠpzeltĂźk, regulĂĄris hadseregekkel, hagyomĂĄnyos szabĂĄlyok szerint.

Az Ăşj bunkĂłsĂĄg hordozĂłi akkĂŠnt hĂĄlĂłzzĂĄk be a demokratikus tĂĄrsadalmat, mint a vilĂĄgjĂĄrvĂĄnyok kĂłrokozĂłi, ĂŠs a vĂŠdekező mechanizmusokat kijĂĄtszva belĂźlről bomlasztanak.