Căutare

Articolul:

Egyértelművé kell tenni a nemzetépítés jegyében elkövetett jogtalanságok erkölcsi és jogi elfogadhatatlanságát.

A román fiatalember ellen elkövetett római merénylet ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a kelet-közép-európai országok csatlakozását követően a térségben kényelmi okokból megtűrt xenofóbia és kisebbségellenesség az Európai Uniót magát is kínos helyzetekbe sodorhatja. A nemzetállami mentalitás burkoltan a nyugati társadalmakban is tovább él. Ahhoz, hogy az idegenellenes indulatok elszabaduljanak, elégséges akár egyetlen, mintaszerűnek tekinthető eset. Márpedig a Mailat-ügy sajtóbeli tálalása mindenben kielégíti a mintaszerűség kívánalmait.

Romika – állítólag – nemcsak kirabolta és holtra verte, de meg is erőszakolta áldozatát, aki természetesen nem akárki volt, hanem az olasz állam egyik reprezentatív szervezete, a katonaság magas rangú személyiségének felesége. Akinek meggyalázása jelképesen az olasz nemzet meggyalázásával egyenértékű. Utólag kiderült ugyan, hogy nemi erőszak nem volt, vagy ha volt, nem Romulus a tettes.

Sőt, a román sajtó vizsgálódásai alapján az sem teljesen bizonyos, hogy a gyilkosságot Mailat követte el. Az egyetlen tanú az ismerősök (köztük az asszony fiának) egyértelmű állítása szerint nem beszámítható, idehaza több rendbélileg pszichiátriai kezelésre szorult. S az ügy rendőri kezelésében is egész sor gyanús körülmény merült fel.

Egyszóval a vád, ha nem is koncipiáltnak, de mindenképpen elsietettnek és (egyelőre) túldimenzionáltnak tűnik. S ami még rémisztőbb: nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a politika (de legalábbis a rendőrség) enyhén szólva túlbuzgott. A baloldali Prodi-kormány nem engedhette meg magának, hogy a hosszú évek óta érlelődő románellenesség politikai hasznát mindenestől a jobboldalnak engedje át, lépnie kellett, s eközben maga is igazodott a médiavilág igényeihez, megpróbálta az eset lehetséges hozadékát maximalizálni.

Ezt annál is inkább megtehette, mert úgy érezhette, hogy a kérdés általa levezényelt eurokonform „megoldása” kevésbé veszélyeztetheti a társadalmi egyensúlyt, mint a jobboldal sokszor nyílt xenofóbiája.

Sajnos, úgy tűnik, mégsem sikerül rendezett keretek közt tartani a konfrontációt. Ezt bizonyítja a fiatal román vendégmunkás ellen elkövetett merénylet is. Úgy tűnik, a xenofóbia fegyverének, ha egyszer előrángatták, elkerülhetetlenül el kell sülnie.

Arról nem is beszélve, hogy a román állampolgárok által elkövetett bűnesetek sem függetleníthetők az idegengyűlölettől. A román nyilvánosságnak nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy a román állam román nemzetiségű polgárai a nemzetépítés hevében közel egy évszázadon át legalizálhatták az idegengyűlöletet. A magyar-, német-, zsidó-, cigányellenes kitételek a hazai nyilvánosságban a legutóbbi időkig bocsánatos bűnöknek, ha nem éppen nemzeti erényeknek számítottak.

A kisebbségekhez tartozó családokat legálisan meg lehetett fosztani egzisztenciájuktól, anyagi és erkölcsi javaiktól, sőt még azokat a románokat is félre lehetett állítani és lelkes hazafiakkal helyettesíteni, akik ezektől az akcióktól távol tartották magukat, vagy fenntartásaiknak adtak hangot. (S ez még ma sem a régmúlt: a napokban váltották le a brassói útügy román igazgatóját, aki a Székelyföld-tábla felállítására az engedélyt kiadta.)

A korrupció, illetve a legális átverés legváltozatosabb esetei is ugyanezekre a gyökerekre vezethetők vissza. A „jó román”, az „idegenekkel” (értsd: a nem román kultúrájú román állampolgárokkal) vagy a „rossz románokkal” szemben csaknem száz éven át feloldozhatta magát az erkölcsi kötelmek alól. S ezeket a (Regátban a török időkből eredő) beidegződéseket a kommunista „osztályuralom” esztendei csak tovább erősíthették.

A Nyugat sem a csatlakozást megelőzően, sem azt követően nem fogta fel, hogy a felvett államokban, de mindenekelőtt a latin eredetből adódóan magabiztosabb román államban ezekkel a beidegzettségekkel kellene mielőbb leszámolni. Azaz visszamenőleg is egyértelművé tenni a nemzetépítés jegyében elkövetett jogtalanságok erkölcsi és jogi elfogadhatatlanságát.

Úgy tűnik, ennek a jövőben kell – sokkal kedvezőtlenebb, mert a nyugati xenofóbiát is aktivizáló körülmények között – bekövetkeznie.