Căutare

Articolul:

Szánom-bánom, későn kapcsoltam be a tévét, lemaradtam a teljes hírről.

Amit elkaptam: egy tüntetés a román fővárosban. Sokan vonulnak fel, táblákat is lengetnek, és viszonylag békésen mennek. A diszkrimináció ellen tüntetnek annak kapcsán, hogy Olaszországban és Spanyolhonban az ott élő románok, illetve romániai szakadású romákkal szemben intézkedéseket foganatosítanak a kormányok. A neolatin testvériség kollektíve elmarasztalja Bukarest egykori és és még mindig alattvalóit.

Ez már legalább két hete vezető hír és kommentárok kedvelt toposza. Ami engem meglepett, az a tüntetők jelmeze. Elfedett arccal vonultak a fiatalok. Ráfoghatnánk a hirtelen hidegre, hogy nagy a porártalom és vegyiszennyeződés a főváros belterében. De nem. Ezek a diszkriminációt elítélő fiatalok azért fedték el arcukat, húztak kapucnit a fejükre, hogy a felismerhetlenségig elkendőzzék demokratikus vonásaikat.

Kitől tartanak? Miért bujkálnak, ha egyszer protestálnak az emberek közötti különbségtevés ellen? Várható a román rendőrség, csendőrség és kommandósok, vízágyúk, pajzsok, viperák fellépése? Avagy büntetés fenyegeti a tüntetőt?

Talán a bukaresti (román) társadalom jelentős része egyetért titokban a cigányok itáliai üldöztetésével, és a tüntetők a blokk kiközösítésére, megvetésére számíthatnak, ha nyíltan merik vállalni az arcukat? Valamely egyetem rektora tiltotta meg a diákok részvételét? Jövendő munkavállalók, szégyenszemre hazatértek? Menekülnik kellett a római centuriók, légiók, squdrazurák és kvesztúrák elől? A Mailat-klán tagjai?

Mondom, később pörögtem rá a hírre, ezért a kérdőjelek sokasága. Annyi bizonyos, a romániai cigányság dolga azóta megoldatlanságok gyűjteménye, amióta felszabadultak félrabszolgaságukból a 19. század derekán. Ettől kezdve nem tudnak integrálódni az európai polgári társadalmak működő modellváltozataiba. A társadalom nem tud a nomád életmóddal mit kezdeni.

A fasizmus és szocializmus fegyelmezni akarta, erőszakot alkalmazott velük szemben, a polgári balkán-liberalizmus sorsára hagyta őket, vízalatti létbe szorította a külvárosok és falvak peremén, nyomorban hagyta. Félrefordult, s csak akkor büntetett, ha áthágták a törvényeket. De kis korrupcióval sokat el lehetett intézni. A fraternizálás össznépi játékával. A társadalom elfordult, kirekesztett, távolságtartó közönnyel kezelte őket.

Az Európai Unió újból felszította a migrációs készségeket. Persze a megoldást ő sem látja. Marad a tolonckocsi és a félszeg tüntetés.