Căutare

A székelyzászló vitathatatlan politikai barométerként működött az elmúlt hetekben Romániában. Olyan valóságokat hozott a felszínre melyeknek köszönhetően sokan beláthattak a függönyök mögé, olyanok is, akik kevésbé járatosak a román viszonyokban, netán hittek a kirakatpolitikának és a „mi majd..." jellegű sulykolásoknak.
Elég ránézni az elmúlt évtizedek történelmére, hogy meglássuk azt a - közhiedelem és valóság közt mesterségesen fenntartott - tudathasadásos helyzetet ami dominálja a román közéletet. Két évtizede reformálja mindenki a tanügyet és az egészségügyet, miközben mindenki arról panaszkodik, hogy az folyamatosan degradálódik. Két évtizede nem érti senki miért nincsenek autópályák és kiépített turizmus, miközben mindenki szeretné, hogy legyen. És mindenki kérdi miért nincsenek kihasználva az ország természeti kincseiben rejlő hatalmas potenciálok vagy miért nem működik a mezőgazdaság? Mindenki látja és meg akarja oldani a problémákat, miközben az eredmény unalmasan ugyanaz: még lejjebb. Majd még lejjebbről akarja megmenteni az országot, majd még lejjebbről akarja megint megmenteni, majd még lejjebbről akarja megint megmenteni...
Felettébb érdekes, hogy ezalatt egyetlen dolog volt, amely a széleskörű konszenzus szerint mindvégig tökéletesen működött: a magyar kisebbségek helyzete. A bukaresti elit előszeretettel mondogatta ország-világ és a képernyők előtt, hogy a népüket évszázadokon keresztül elnyomó magyaroknak minden joguk megvan az országban, ráadásul pozitív diszkriminációban részesülnek, mivel képviselőik folyamatosan kormányon vannak. És a román média évek óta konzumhölgyként kezeli az RMDSZ-t, az EU nagyívű politikusai pedig veszik a jelzéseket és megértőek a román nehézségeket illetően, nem alacsonyodva le a kisebbségi problémákhoz.
Eközben a nagyívű politizálás varázsillatától elkábult bukaresti magyar képviselő szemlesütve érdekvéd, a leszegényedett erdélyi magyarság pedig együttfél, nehogy elveszítse aránytalanul kicsiny bevételi forrását. Mert a saját bőréről van szó ugyebár, s ilyenkor a hétköznapi ember érti is, nem csak értékeli a reál-viszonyokat, melyek statisztikailag távol állnak az esélyegyenlőségtől, a kisebbségvédelemről nem is szólva.
A román köztelevízióban például a magyar műsoridő 1,5%-ot tesz ki (6%-nyi magyar adófizető mellett), ráadásul ez is csak hétköznap délután látható, miközben a német kisebbség számarányához mérten dupla műsoridőt kap. Ez a mutató a trend vonatkozásában igen kifejező, akár általánosnak is vehető. Mint ahogy az is, hogy nyilvánosan fel sincs vetve.
Eltelt 23 év. És Markó Béla ma is dicsekszik. Elszomorító. Most, amikor elkezdtek dolgozni az új Alkotmányon és az új régiók kialakításán, férfiasabb hangra lenne szükség, nem ágyastársaknak tetsző csicsergésre. Mert a történelem felette áll a látszatoknak és ügyeskedéseknek.- Hagyj aludni, te gonosz! Vagy végy egy pirulát, hallgass el és feküdj mellém. Csak így lesz mindenkinek jó!- Kösz, jól vagyok. Én inkább élek. Úgysem tudsz te semmit adni nekem, legfeljebb csak cifraságot. Ha meg nem akarsz felébredni akkor tudjróla, hogy halott vagy. A Kempinski háromszög másik két csúcsával egyetemben.