Căutare

A Ziua szerint területi autonómiához vezethet az 1735-ös számú ajánlás

Cozmin Gusã szerint megszegte a parlament elõtt letett esküjét Frunda György RMDSZ-es szenátor, ezért a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) elnöke (képünkön) azt javasolja, indítsanak jogi vitát a Maros megyei honatya mandátuma kapcsán. Guºã azt követõen nyilatkozott, hogy a Ziua címû országos napilapban a hétvégén napvilágot látott egy cikk, amely Mérgezett ajánlás, Frunda cselszövése, Románia elleni magyar támadás, A román államot ért sértés címekkel riadóztatta a román politikai elitet. A napilap az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyûlésén a múlt héten Frunda javaslatára elfogadott 1735. számú ajánlás és az Európai Parlamentben néhány nap múlva bemutatásra kerülõ, a csángó gyerekekrõl szóló magyar dokumentumfilm kapcsán vádolta Frunda Györgyöt, és õt tette felelõssé a Románia-ellenes propagandáért. Guºã soviniszta, etnikumközi stabilitásbontó kezdeményezéseket ró fel az RMDSZ-es szenátornak, aki szerinte a román alkotmánynak ellentmondó jelentést támogat.
A Ziua egyébként „a román hatóságok által hét napon át eltitkolt bombaként” tálalta, hogy „az RMDSZ-nek sikerült kikényszerítenie az Európa Tanácsban” a kisebbségi törvénytervezet támogatását. „Ez a dokumentum – bár csak Ajánlás a címe – Romániára nézve kötelezõ”, s ha Románia „nem tartja tiszteletben és megfigyelés alá kerül, meghiúsul az ország uniós csatlakozása” – vélte a lap.
A Ziua úgy értelmezte az Ajánlást, hogy a román alkotmány „elsõ szakaszából el kell tûnnie a nemzetállam kitételnek”, továbbá „Románia köteles elfogadni a kisebbségi statútumot, az oly vitatott kulturális autonómia tételével együtt”, a jogszabályrendszert pedig úgy kell módosítani, hogy „lehetõvé tegye autonóm közigazgatási struktúrák megteremtését”. Az Ajánlás elfogadása „éppen akkor történik, amikor a Románia EU-csatlakozása szempontjából döntõ májusi országjelentést megfogalmazzák”.
Sõt – siránkozott a Ziua – „ezekben a napokban a magyar lobbi támadást intéz Bukarest ellen, ezúttal a csángókérdésben”, egy magyar dokumentumfilmnek az Európai Parlamentben történõ bemutatásával. A Ziua szerint a két Bákó megyei faluban, Pusztinán és Klézsében 2004 folyamán forgatott film a román többségiek által „elnyomott” csángó gyermekek drámáját mutatja majd be az Európai Parlament képviselõinek. E két „cselszövés” tálalása után a Ziua megszólaltatott román politikusokat, akik egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy Frunda javaslata „sérti a román államot”. Frunda a lap megkeresésére elmondta: „elsõsorban a kulturális autonómia ajánlott”, mint „a többség és a kisebbség közötti közvetítõ megoldás”.
Markó Béla RMDSZ-elnök szerint az a fajta tálalás, ahogy a napilapok kezelték az ET parlamenti közgyûlésének ajánlását, csupán próbálkozás a kormánykoalíció „szétszakítására”. A Rompres hírügynökségnek nyilatkozva Markó leszögezte, Frunda hozzáállását nem elmarasztalni, hanem dicsérni kell. „Azokat kellene büntetni, akik Európa-ellenes hozzáállással próbálnak etnikumközi és magyarellenes hangulatot kelteni” – szögezte le a miniszterelnök-helyettes.
Oana Marinescu kormányszóvivõ szerint is érvényes valamennyi tagállam számára az ajánlás, ez viszont, mint mondta, csakis akkor lesz kötelezõ érvényû, amikor elfogadja az ET miniszteri tanácsa. Hangsúlyozta, az ajánlásnak nem szabad zavaróan hatnia, mivel Románia eleget tesz a kisebbségi jogvédelmi elõírásoknak.
A Mediafax hírügynökségnek egyébként Frunda György RMDSZ-es szenátor leszögezte, az ET parlamenti közgyûlése által elfogadott ajánlásnak nincs konkrét hatása Romániára, és valamennyi ET-tagállamra vonatkozik. „Nem Romániát célozza az ajánlás. Csak a törvényhozásra hat ki, és az európai egyezmények ratifikálására. Nem Románia figyelmébe ajánlottam” – jelentette ki Frunda. Majd emlékeztetett arra, hogy korábban is ismételten hangoztatta, szerinte a nemzetállam nem felel meg a romániai valóságnak. „Az országban több nemzetiség él. A nemzetállami kikötés ellentmond az alkotmányba foglalt kisebbségi jogokra vonatkozó paragrafusoknak” – sommázott a szenátor. Szerinte egyébként a nemzetállamiság az Európai Unióban tulajdonképpen már nem létezik.
A kérdéssel kapcsolatban Traian Bãsescu államfõ a hétvégén csupán annyit mondott, „Franciaország és Németország mintáját fogjuk követni”, azonban részletekbe nem bocsátkozott. A Krónikának nyilatkozva Máté András Levente RMDSZ-es képviselõ úgy értelmezte a kijelentést, hogy az államelnök a német–francia megbékélésre utalt. „De ez természetesen nem érvényes a román–magyar viszonyra Erdélyben, mindaddig, ameddig a magyaroknak nincs ugyanannyi joguk, mint a román többségnek” – szögezte le a Kolozs megyei képviselõ. Máté utalt arra, hogy a két állam közötti megegyezés akkor született meg, amikor a kisebbségek már mindkét államban fogytán voltak, és senkinek nem volt érdeke, hogy a németek német, míg a franciák francia iskolákba járjanak.

Franciaország és Németország:
a kulturális autonómia példái
Balogh Levente Bãsescu államfõ kijelentése, amely szerint Románia a francia és a német példát óhajtja követni, akár optimistán is értelmezhetõ, mindkét országban léteznek ugyanis olyan jogszabályok, amelyek az államon belül élõ nemzeti közösségek kulturális önazonosságának megõrzését hivatottak biztosítani. Bár rendszerint a francia példát szokás felhozni, amikor az egységes, oszthatatlan nemzetállamról van szó, e merev doktrínából mára már Párizs is engedett. Való igaz, hogy a modern, csupán egyetlen államalkotó nemzetet elismerõ nemzetállamiság fogalma a francia forradalom idejébõl származik: e szerint az államban a szuverenitás egyetlen forrása a nép, amely a politikai nemzetet alkotja, és amelynek minden egyes tagját ugyanazon jogok illetik meg. Ennek értelmében minden, akár egyéni, akár közösségi partikuláris érdek képviseletére tett kísérlet alkotmányellenesnek minõsül. Mindennek természetesen már a forradalom elõtt is megvoltak az elõzményei, az abszolutista uralkodók megtörték az arisztokrácia helyi uralmát a tartományokban, és lerakták a központosított, egységes közigazgatású állam alapjait. Ezekre építkeztek a polgári forradalom gondolkodói, akik az egyébként soknemzetiségû francia állam egyetlen hivatalos nemzetévé és nyelvévé a franciát tették meg – többek között pragmatikus szempontokból is, hisz az egységes nyelv megkönnyítette a közigazgatás mûködését. Ezen, az országban élõ nemzeti közösségek szinte teljes asszimilációjához vezetõ felépítményen az 1990-es évek elején jelentek meg az elsõ repedések, amikor a francia parlament a terrorcselekményekkel nyomatékosított korzikai követelésekre válaszként elfogadta a sziget bizonyos fokú, korlátozott önrendelkezését biztosító törvényt. Bár az alkotmánybíróság elutasította a „korzikai nép” meghatározást, mondván, a francia alkotmány csak francia népet ismer, a törvény precedens értékûnek tekinthetõ.
Németország egész más utat járt be: a szigorúan központosított nemzetállam helyett szövetségi struktúrába szervezõdik, az egyes szövetségi tartományok saját törvényhozással és kormánnyal rendelkeznek. A szorb nemzeti közösség kulturális jogainak biztosítását is helyi szinten oldották meg, a két, szorbok által is lakott tartomány, Szászország és Brandenburg saját – szintén a 90-es évek elején kidolgozott – jogszabályok révén biztosítja a kulturális autonómiát e népcsoport számára.