Căutare

A közös értékek, az európai biztonság és stabilitás kiterjesztése, a bõvítés következetes híveként Magyarország kezdettõl támogatta a román csatlakozási törekvéseket, s meggyõzõdésem, hogy érdekeink számos kérdésben közösek ma és a jövõben is.
Mind a magyar, mind a román nemzet legjobbjai – történelmi korszakokon átívelõen – Európában látták saját országuk és népük méltó helyét. Az igazi európaiság sosem állt, és nem áll ellentétben a nemzeti identitáshoz való ragaszkodással. Ellenkezõleg: az emberi jogok általános uralma, és különösen az Európai Unió érték- és jogközössége segít túllépni azokon a problémákon, amelyeket fõleg a 19. század óta egyrészt az állam, másrészt a nyelvi, történelmi és kulturális közösséget alkotó nemzet viszonyának meghatározása okozott. Mind a magyar, mind a román nép számára rengeteg sérelmet okoztak ugyanis azok a törekvések, amelyek homogén nemzetállamot akartak létrehozni. Az állam integritása és a kulturális közösséget képezõ nemzet nem egymást kizáró fogalmak. Hivatalos állami látogatásom elõtt bejártam Magyarországnak azt a vidékét, ahol a románság zöme él. A magyar alkotmány egyébként õket is államalkotó tényezõként ismeri el. Mind az országos román önkormányzat székházában, mind a gyulai ortodox templomban, ahol nagy örömömre valóságos tömeg gyûlt össze, a román nemzet részeként üdvözöltem õket. Itt van tehát az idõ, és itt van a lehetõség, hogy a történelmi sérelmeken és bizalmatlanságon túllépjünk.
Szolgáljanak támaszul azok a történelmi pillanatok, amikor a közös értékek, magasabb eszmék jegyében mindkét nép fiai akár életük vagy szabadságuk árán is kiálltak a szabadság mellett, és felkeltek az elnyomó rendszerek ellen. Megrendülve és mély tisztelettel hajtok fejet azok elõtt a romániai magyarok, románok és szászok elõtt, akik 50 évvel ezelõtt nyilvánosan is szolidaritást vállaltak az 1956-os magyar forradalommal, és súlyos megtorlás áldozatai lettek. És emlékezem azokra is, akik nemzetiségre való tekintet nélkül, közösen indították el 1989-ben a diktatúra elleni harcot, s léptek arra az útra, amely mára az Európai Unióba vezette Romániát.
Tagságunk az Európai Unióban történelmi lehetõség Magyarország és Románia kapcsolatában. Az Unió egység a sokféleség megõrzésében. Az Európai Unió nemcsak az oly sokat emlegetett alapszabadságok térsége. Olyan alapelvek is jellemzik, mint a szubszidiaritás, a decentralizáció és a regionalizmus. És az Unió is osztja azokat az elveket, amelyek az Emberi Jogok Európai Egyezményében, a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl Szóló Keretegyezményben, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában vannak lefektetve. Az ezekben is kifejezõdõ uniós értékközösség ad alapot országaink jövõorientált együttmûködésének. Az együttmûködés alatt pedig nem csupán az egyébként is mûködõ gazdasági kapcsolatokat vagy adott ügyekben összehangolt politikai fellépést értek. Ennél sokkal tágabban, de egyben a két nép és két ország viszonyát jellemzõ fogalomként az együttmûködésnek jóindulatú és felszabadult kölcsönösséget kell jelentenie.
Románia másfél millió lelket számláló magyar közösség otthona is. Õk, miközben Románia állampolgárai, önazonosságuk, történelmi tudatuk, nyelvük és kultúrájuk alapján eltéphetetlen szálakkal kötõdnek Magyarországhoz és az egész Kárpát-medencei magyarsághoz. Létük alapja a magyar nemzethez tartozásuk. Emberi méltóságukhoz való joguk – ami minden emberi jog alapja – követeli meg ennek elismerését és sértetlenségét. A romániai magyar közösség nélkülözhetetlen szerepet játszott a romániai rendszerváltásban, az elmúlt másfél évtized belsõ átalakulásában és a demokrácia kiépítésében, továbbá az ország euroatlanti integrációjában. Románia teljesítményéhez az õ munkájuk is hozzájárult, amiért köszönet és elismerés illeti õket. Történelmi feladatuk a magyar–román viszony új alapokra helyezésében való közremûködés. Külön elismeréssel kell szólnom az erdélyi történelmi magyar egyházak szerepérõl, amelyek rengeteget tettek és tesznek a magyarság identitásának megõrzéséért.
A romániai magyarság ma az Európai Unió egyik legnagyobb nemzeti kisebbsége. Ez indokolja mind az anyaországhoz való viszony különleges intenzitását, mind pedig Románián belüli helyének sajátosságát. Az utóbbinak, a fent felsorolt európai nemzetközi jogi szerzõdésekkel összhangban, megfelelõ jogokban és intézményekben is formát kell öltenie. A romániai magyarság önszervezõdését és érdekérvényesítését biztosító politikai, jogi és kulturális keretek továbbépítése – beleértve a román törvényhozás asztalán lévõ kisebbségi törvény elfogadását, az egyházi kárpótlás kiteljesítését, valamint a különféle autonómiaformákról folytatandó demokratikus párbeszédet – mindkét nemzet és mindkét ország érdeke.
A Bãsescu elnök úrral, a román parlament két házának vezetõivel és a kormányfõvel folytatott tárgyalásaimon meggyõzõdhettem arról, hogy kapcsolataink jelenének és kilátásainak megítélésében számos kérdésben azonos a véleményünk. Tudatában vagyunk annak, hogy az uniós közösséggel fémjelzett új korszakban közös feladatunk az, hogy bizalommal és egymás megértésére nyitottan törekedjünk a magyar–román együttmûködés fejlesztésére. A Magyar Köztársaság elnökeként mindent megteszek ezért.