Căutare

  1993 novembere óta először kerül a parlament elé RMDSZ által megszövegezett kisebbségi törvény. Félő viszont, hogy a magyar párt "hamis realista" alapon saját hegemóniáját építi körül közjogi eszközökkel

A törvényről szóló vitaestet a Politeia Társaság szervezte Kolozsváron, a Jakabffy Elemér alapítvány támogatásával, az alapítvány kortörténeti gyűjteményének könyvtárában április 13-án. A két meghívott előadó: Bakk Miklós politológus, a Krónika főmunkatársa, és Bíró Gáspár jogász, kisebbségügyi szakértő, a vonatkozó magyarországi törvény koncepciójának egyik kidolgozója.

   – szögezte le Bakk Miklós politikatörténeti előadása bevezetőjében. A mostani törvénybenyújtás konstellációja hasonló a 12 évvel ezelőtti bel- és külpolitikai helyzethez: akkor Románia frissen megszerzett ET (Európa Tanács) tagsága nyújtott politikai realitást ilyen törvény benyújtásához, most az EU-integráció.

A tervezet megvitatására alig öt nap állt rendelkezésre, noha az RMDSZ deklarálta a közvita fontosságát. "– A vitaestet szervező Politeia Társaság véleménye kritikus, de nem cél 'elverni a port az RMDSZ-en', hanem a törvényhez kapcsolódó alapkoncepciókat ütköztetni" – magyarázta Bakk.

A szakértő szerint a törvénytervezettel szemben az lehet a legerősebb kifogás, hogy a kulturális autonómia jogosítványait egyetlen szervezet kezébe adná, amely


választásokon igazolná elsőbbségét.

Tehát az autonómiában nem a nemzeti/nemzetiségi közösség részesül, hanem annak politikai szervezete. Ez az intézmény az önrendelkezés gyakorlására állami ratifikáció révén köztestületeket hozhat létre, de ezek személyi összetétele az illető szervezet belső választásain alakul ki, amelyen maga a szervezet is résztvehet.

Ezzel szemben Európa-szerte egyre elterjedtebb az az álláspont, amely szerint a választási folyamathoz állami felügyelet és bírósági jogorvoslati lehetőség szükségeltetik.

    Bakk szerint számos kifogás érheti a kisebbségi jogokat összefoglaló első részt is. Ezek közül a legfontosabb arra a paragrafusra vonatkozik, amely államalkotó tényezőnek nevezi a kisebbségi közösségeket. "– Ez érthető és helyeselhető" – hangoztatta a politológus, de e fogalomból eredő következtetések


nincsenek jelen a törvényszövegben.

Jogtechnikai szempontból nem lehet előre eldönteni: kisebbségi törvényt részletes kódexként vagy inkább kerettörvényként érdemes előkészíteni, netán sajátos rendelkezésekkel korábbi törvényeket érdemes módosítani – ez Bíró Gáspár megállapítása.

Bíró kritikája szerint a törvényből egyértelműen az olvasható ki, hogy egy részletesen szabályozott, hierarchikus struktúrában egyik szervezet a másikat generálja. A demokráciának viszont a belső pluralizmus az alapfeltétele. A romániai törvénytervezet viszont egyértelműen azt írja, hogy a kisebbségi szervezetek csak közhatóságokat alakítanak meg – a magyarországi ezzel ellentétben az intézményi pluralizmust biztosítja.


További kérdés,

hogy egy kisebbségügyi törvényben miként érdemes összehangolni a személyi, a területi és regionális, illetve intézményes autonómiaformákat. Svájcban például a nyelvi jogok egyértelműen területhez kötődnek.

Azonban az utóbbi időben jelentősen megnőtt a migráció a kantonok között, így például a francia szülő joggal várja el, hogy gyermeke a német kantonban is részesüljön anyanyelvi oktatásban. Ez a dilemma alapvetően szembenáll Svájc területiségben gondolkodó alkotmányával – magyarázta.


Bakk szerint az RMDSZ mozgásterét

részint az 1989 utáni romániai politikai élet egyik alapkonszenzusa (Adrian Severin megfogalmazása) szűkíti be. A megállapodás arról szól, hogy a kisebbségek alanyi jogon tagjai a parlamentnek, ezzel együtt a román pártok önálló elképzeléseket nem alakítanak ki a kisebbségi kérdésről.

A kisebbségi közélettel kapcsolatos koncepciók kidolgozását az illető szervezetekre bízza, melyeket az alapegyezség etnikai ügyintézői szereppel ruház fel. Így a kisebbségi elit saját választói felé bizonyos közpolitikai feladatokat is ellát.


A romániai pártstruktúra

megszilárdulásának fontos epizódja, hogy a parlamenti küszöb 5%-ra emelésével és a párttörvény európai mércével szokatlan megszigorításával a pártok "zárják soraikat". Ugyanakkor 2003-ban arról is döntés született, hogy kisebbségi szervezet bejegyzésére is a párttörvény elvárásai vonatkozzanak. Mindez beszűkíti a közélet napirendjét és gátolja a politikai kreativitást.

A hozzászólások révén kiderült: a törvénytervezet végső változatába már bekerült, hogy az autonómiatanácsok megválasztása előtt minden kisebbségi szervezet újra bejegyzi magát, tehát a parlamentben politizáló kisebbségiek nem részesülnek eleve előnyben.


A törvény tehát új starthelyzetet teremt,

viszont a parlamentnek el is kell ezt fogadnia. Jelenleg hat szaktárca véleményezi a jogszabályt, így kerül előbb a kormány elé megvitatásra, amely benyújtja majd a T. Háznak. A hozzászólók kitértek arra: az államalkotó tényező, mint meghatározás, többek közt azt a célt is szolgálja, hogy a parlamenti vita során "legyen miből alkudni", ha a partnerek túlzónak találnák a kisebbségeik – és az RMDSZ – jogigényeit.

Az autonómiatanácsok megválasztásának szabályzata pedig azért hiányzik a tervezetből, mert ha ezt is beleszerkesztette volna az RMDSZ törvényelőkészítő bizottsága, a jogszabály útját még inkább megnehezítette volna.

   

A jogalanyi kérdés

Az RMDSZ-féle kisebbségi törvény leggyengébb pontja az a kérdés, hogy kicsodák a jogalanyok. A törvény – a magyarországi szabályzást részben átemelve – kollektív jogalanyokról beszél – magyarázta Bíró Gáspár.

Hogy kicsodák a közösség tagjai, azt legegyszerűbben egy lista alapján lehetne megállapítani, de súlyos történelmi traumáik következtében a kisebbségek tagjai nem szívesen regisztrálják önként nemzetiségi mivoltukat. A mintaként emlegetett Dél-Tirolban tíz évig érvényes az a nyilatkozat, mellyel valaki németként jelenti be magát.

A listázással szemben a dél-tiroliaknak újabban adatvédelmi kifogásaik vannak – általában az mondható el, hogy a listás megoldás seholsem vált be úgy igazán. Ha viszont regisztráció nincs, a szabad identitásválasztás jogalapján bárki kinevezheti magát kisebbséginek – ilyen etnobiznisz-ízű botrányok magyarországi kisebbségi önkormányzatok kapcsán már kitörtek.

Ha kizárólag egyének a jogalanyok, akkor az identitásválasztáshoz kapcsolódó jogok sérülnek. Továbbá egyének és intézmények együttesen is felléphetnek jogalanyokként – a szakértő szerint ez a legéletképesebb megoldás.