Căutare

Szakmailag felületesnek tartja a kisebbségi törvénytervet Veress László. Az IKA volt irodavezetőjének aprólékos elemzését Toró T. Tibor képviselő módosító javaslataival együtt közöljük. Jogi mélyvíz, csak búvároknak!



HÁTTÉR, ELŐZMÉNYEK

Az elemzés szerint a törvénytervezet vitáját az nehezíti, hogy egyrészt az RMDSZ csak román nyelven tette közzé. A magyar párt parlamenti frakciójának tagjai március 21-ig tehettek javaslatokat, a frakció március 23-án, szerdán véglegesíti a tervezetet, majd a tervek szerint nem az RMDSZ hanem a román kormány nyújtja be a tervezetet április első napjaiban a parlamentben – hangsúlyozza vitairatában Veress László.

Az elfogadás esélyét viszont növelheti, ha a tervezetet nem egy párt, hanem a koalíciós kormány vállalja fel a törvényhozásban.

A másik nehézség – állapítja meg Veress László– a rendelkezésre álló idő rövidsége: a húsvét előtt tíz nappal nyilvánosságra hozott törvénytervezet társadalmi-szakmai vitájára az ünnep utáni néhány nap marad.


"Nem lehet egyszerre két ügyet futtani"

A kisebbségi törvénytervezetben ígért kulturális autonómiát az RMDSZ az utóbbi időszakban tulajdonképpen máris szembeállította két megoldatlan magyar közösségi igénnyel, mintegy leszerelve, politikailag időszerűtlenné téve ezeket – fogalmaz a politikus-elemző.

A Krónika március 16-án arról számolt be, hogy "Markó Béla oktatási ügyekért is felelős RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes és Kötő József oktatásügyi államtitkár a BBTE magyar tagozata képviselőinek értésére adták: a pillanatnyi politikai helyzetben nem tartják érvényesíthetőnek az egyetem vezetői által korábban megfogalmazott célokat.

– Az a tervezet, amelyet a BBTE oktatói juttattak el az RMDSZ-hez röviddel a tavalyi választások előtt, olyan célokat fogalmazott meg, amelyeket az RMDSZ a jelenlegi politikai helyzetben nem tart érvényesíthetőeknek – foglalta össze a lapnak Salat Levente, a BBTE rektorhelyettese a szövetség vezetőivel tartott találkozó konklúzióit.

A tanácskozáson felvetették: az etnopolitikai alkudozások természetéhez tartozik, hogy két nagyon fontos célt általában nem lehet egy időben követni. Az RMDSZ-nek ezúttal is – akárcsak az aradi Szabadság-szobor esetében – döntenie kellett: a kisebbségi törvényt és azon belül a kulturális autonómia kérdését, vagy pedig a Babes-Bolyai ügyét tartja prioritásnak. Érthető módon ebben a helyzetben a kisebbségi törvény támogatása mellett döntöttek – összegzett Salat.

A másik ügy a néhány székelyföldi településen kezdeményezett véleménynyilvánító népszavazás a közigazgatási autonómiáért, amelyekben folyamatban lévő közigazgatási perek vannak (helyi népszavazásra javasolt kérdés: Akarja-e Ön, hogy a román parlament törvényt alkosson Székelyföld önálló közigazgatási egységének ügyében")

Markó Béla a román rádióban február 4-én – megelőzve a román alkotmánybíróságot – a lépést alkotmányellenesnek minősítette és a kisebbségi törvény elfogadását szorgalmazta.



A román nyelvű törvénytervezet hat fejezetre tagolódik és 69 szakaszt tartalmaz. Veress fejezetenként véleményezi a legfontosabb tartalmi kérdéseket tartalmazó szövegrészeket. Íme:


I. MEGHATÁROZÁSOK ÉS ELVEK

A nemzeti kisebbségek jogait és jogi helyzetét szabályozó törvény (1 szak.) a román jogrendben első alkalommal rögzíti, hogy "a nemzeti kisebbségek a román állam alkotó tényezői, együtt a többségi román nemzettel "(2. szakasz)

Ezen törvényhely jogerejét azonban felülírja a 2003 októberében az RMDSZ támogatásával is módosított alkotmány – mint magasabb rendű jogszabály – 1. szakasza, mely szerint "Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam", 2. szakasza "A román nép a nemzeti szuverenitás letéteményese", 4. szakasza "Az állam alapja a román nép egysége és állampolgárainak szolidaritása "

Így az államalkotó tényező klauzulája pusztán deklaratív, közjogilag nem lehet hivatkozási alap.

A törvény szerint nemzeti kisebbség alatt bármely, Románia területén legalább 100 éve élő román állampolgárok közössége értendő, amelynek lélekszáma kevesebb, mint a többségi lakosságé, saját etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása van, amelyet kinyilvánítani, megőrizni és továbbfejleszteni kíván. A törvény nevesíti a húsz nemzeti kisebbséget (3. szakasz)

A tervezet ezen fejezetében gyakorlatilag megismétlik az alkotmány 6. szakaszában foglaltakat az identitás/önazonosság szabad vállalásáról és diszkriminációmentességről, azzal, hogy pótlólagos biztosítékként azért rögzítik, hogy hivatkozott jogok "csak a többi román állampolgár jogainak és szabadságainak sérelme nélkül gyakorolhatók" (7 szakasz 2. bekezdés).

A törvény 9. szakaszának 4. bekezdése szerint törvénnyel nem korlátozható egyetlen nyelv használata sem az önazonosság kinyilvánítása során, ám ennek magasabb rendű jogszabályként ismét ellentmond a román alkotmány 13. szakasza, mely szerint "Romániában a hivatalos nyelv a román."

Hasonlóan deklaratív és mellőzi az érvényesíthetőséget a 10. szakaszban biztosított jog, mely szerint "amennyiben egy nemzeti kisebbség jogainak gyakorlása során a döntéseket nem az érintett nemzeti kisebbség legitim képviselői hozták, az illetékes hatóságok kötelesek tekintettel lenni azok szabad akaratára "

Az első fejezetben a továbbiakban szerzett jogokat nevesítenek (például nemzeti jelképek használatának, nemzeti és vallási ünnepek szervezésének joga). Ezen szakaszok érdemi hivatkozási alapot nyújtanak és fenntartások nélkül értékelendők, megfigyelhető az egyéni jogok mellet a kollektív jogok tételezése is (nem csak a személyekhez fűződnek jogok hanem a nemzeti közösségek is kvázi jogalanyok)



II. A NEMZETI IDENTITÁS MEGŐRZÉSE ÉS KIFEJEZÉSE

Ezen fejezetben öt alcím alatt tárgyalja a tervezet az oktatással, a kultúrával, a tömegtájékoztatással, a hitélettel és az anyanyelv használatával kapcsolatos kérdéseket.
Valamennyi esetben több-kevesebb átfogalmazással megismétlik a román alkotmány kisebbségi személyekre vonatkozó deklaratív szakaszait, többször utalnak további törvényekre, később megalkotandó jogszabályokra, érzékeltetve a kisebbségi törvénytervezet általános - és ezen fejezetben erőteljesen megnyilvánuló – keretjellegét.

Absztrakt és szerzett jogokat egyaránt nevesítenek, a román állami költségvetési hozzájárulást minden esetben további jogszabályok függvényében említik. A kisebbségi intézmények létrehozása, megszüntetése, módosítása vagy személyzeti ügyei esetén az érintett "nemzeti kisebbség legitim képviselőinek véleményét kötelezően ki kell kérni".

Nagy hiányosság, hogy nem nevesítik az állam finanszírozási kötelezettségét, nem nevesítik az alapvető kisebbségi intézményhálózatot (például oktatás területén a magyar állami egyetemet vagy önálló magyar karokat vagy – ezek hiányában – a magyar magánegyetem román állami támogatását). A kisebbségek részére az intézményrendszer működtetésében nem biztosítanak a vétójoggal egyenértékű egyetértési jogot, így a kulturális intézményrendszer fölött érdemi kisebbségi önrendelkezés nem biztosított.

Az anyanyelvhasználat területén szintén szerzett jogok nevesítése történik, nem írják elő egyértelműen, hogy meghatározott etnikai arány esetén az állam köteles biztosítani, hogy a kisebbségiek szabadon használhatják szóban és írásban anyanyelvüket a közigazgatásban, jogi eljárásban, hanem részjogosítványokat fogalmaznak meg eshetőleges gyakorlással.

A kulturális autonómia által megkövetelt és például Európában létező kisebbségi nyelvi jogokat, meghatározott körben nyelvi egyenjogúságot nem biztosítja a törvénytervezet. A legszabatosabban a fejezet 34. szakasza rögzíti a nyelvhasználati jogot:
"A bebörtönzött személyek használhatják anyanyelvüket egymás között, a látogatóikkal valamint anyanyelvükön küldhetnek és fogadhatnak leveleket "



III. A NEMZETI KISEBBSÉGEK SZERVEZETEI

A törvény – hasonlóan a 2004 évi román választási törvényhez – parlamenten belüliekre és kívüliekre különbözteti meg a kisebbségi szervezeteket, és különböző jogállást biztosít számukra.

Ezen előírások sértik a törvény előtti egyenlőség általános és alkotmányos alapelvét, sértik az állampolgárok egyesülési jogát és a román alkotmány 40. szakasza és 8. szakasza szerint is alkotmányellenes módon korlátozzák a politikai pluralizmust a nemzeti kisebbségi közösségen belül.

A kisebbségi szervezetek reprezentativitásnak ürügyén 2004-ben a választási törvényben kialakított hasonló kirekesztő gyakorlatot az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBESZ), a Velencei Bizottság valamint az Egyesült Államok Romániával foglalkozó emberjogi jelentése egyaránt elítélte és súlyosan jogellenesnek minősítette, amely Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival is ellentétes – állapítja meg Veress László.

A jelenlegi tervezet szerint a román parlamentben és a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban jelen nem lévő nemzeti kisebbségi szervezetek csak akkor gyakorolhatják a kisebbségi törvényben meghatározott jogokat, ha megfelelő módon újraalakulnak.

A törvény által szükségesnek rendelt "újraalakulás" feltétele a következő: a 250 000 főt meghaladó nemzeti kisebbségi közösség esetén – ilyen a magyar közösség – legalább 25 000 fő alapító tag aláírása szükséges legalább 15 megyéből és külön Bukarestből. Megyénként és Bukarestet is beleértve legalább 300 fő úgy, hogy magukat az adott nemzeti kisebbséghez nem tartozóak száma nem haladhatja meg sem a megyei listákon sem az országos összesítésben az alapító tagok 25%-át.

Ha fenti reprezentativitási feltételeket teljesítették, a kisebbségi szervezetek teljes dokumentációval (alapító okirat, szervezeti és működési szabályzat, adatokra vonatkozó teljességi és hitelességi nyilatkozatok, alapító tagok aláírási listái stb.) bejegyzés céljából a Bukarest főváros bíróságához fordulnak, amely nem peres eljárásban anyagilag és alakilag ellenőrzi az anyagot és dönt a bejegyzési kérelemről.


(Módosító javaslat)

Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) személyi elvű autonómiatörvénye alapján több ponton jelentősen módosítaná a tervezetet. A javaslat a bejegyzési feltételt 3000 aláírásra szállítja le, melyeket azon megyék 40%-ban kell összegyűjteni, melyekben a kisebbségi polgárok reprezentatív számban laknak. (A javaslat elsődleges haszonélvezője a Magyar Polgári Szövetség lenne.)


Jogok és hatáskörök

Az RMDSZ-t és a hozzá hasonló jogállású – parlamenti jelenléttel és Nemzeti Kisebbségi Tanácsi tagsággal rendelkező – 19 egyéb (nem magyar) – kisebbségi szervezeteket alanyi jogon megilletik a kisebbségi törvény 48. szakaszában foglalt jogok és hatáskörök:

– jelölteket állíthat a helyi és parlamenti választásokon
– képviselheti nemzeti közösségét a Kisebbségi Tanácsban
– vagyonkezelői – pénzügyi kezelői joga van a nemzeti kisebbségek céljaira rendelkezésre – bocsátott központi vagy helyi állami költségvetési keretek fölött
– szervezete fenntartása céljából működési támogatásra jogosult az állami költségvetésből
– egyéb jogszabályokban meghatározottak szerint képviselőket jelölhet a nemzeti kisebbségek jogait és szabadságait érintő területeken működő állami szervezetekbe, intézményekbe
– képviselőt jelöl azokba a kormányközi bizottságokba, amelyek Románia és az érintett nemzeti kisebbséggel közös nyelvű és kultúrájú ország közötti kétoldalú kapcsolatok keretében működik
– a saját nemzeti közösségéhez tartozó azon személyeket vagy csoportokat képviselheti nemzeti vagy nemzetközi hatóságok előtt, akinek vagy akiknek az érdekei nemzeti kisebbségi hovatartozásuk miatt sérültek.

Az RMDSZ-en kívüli romániai magyar szervezetet csak akkor illetnek meg a fenti jogok, ha az ismertetett feltételek teljesítésével újraalakul és bejegyzési kérelmét elfogadja a Fővárosi Bíróság.


(Módosító javaslat)

Azokon a településeken, melyek lakossága többségében kisebbségi, a helyi tanácsok sajátos státusú önkormányzatokká alakulhatnának át. A testületek külön hatásköröket kapnának a 215-ös helyhatósági törvény rendelkezéseihez képest annak érdekében, hogy a kétnyelvűséget hivatalosan is biztosítani tudják. Ehhez helyi rendeleteket fogadhatnának el.



IV. A NEMZETI KISEBBSÉGEK TANÁCSA

A Nemzeti Kisebbségek Tanácsát a román parlamentben képviselettel rendelkező nemzeti kisebbségek szervezetei alkotják. A Kisebbségek Tanácsa "elemez és javasol", "figyelemmel kísér", "véleményez" és újból "javasol", egyetlen érdemi, döntési joga van:

dönt a nemzeti kisebbségi szervezetek tevékenységét finanszírozó költségvetési keretek felosztásáról. Ez azt jelenti a jelenlegi gyakorlatban, hogy a napjainkban is létező Tanács hatáskörébe tartozik a román állam által a romániai magyaroktól is begyűjtött adólejek töredékének kisebbségi támogatás jogcímen való visszaosztása.

Ezt a kezdetektől fogva a mai napig az RMDSZ az általa létrehozott alapítványokon keresztül bonyolítja, és ezáltal kényszeríti függőségi viszonyba a pénztelenségben és intézményi létbizonytalanságban tengődő romániai magyar civil intézményrendszert. Ez jelenleg a Communitas Alapítvány – állapítja meg a Veress.

A törvénytervezetet készítő RMDSZ célja feltehetően a pénzosztó szerep megerősítése. Erre utal a szakértő szerint a 49. szakasz 2. bekezdése:

"Ha egy nemzeti kisebbség egyetlen szervezete sem nyerte el a legalább egy parlamenti mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatokat, akkor az érintett nemzeti kisebbséget az a szervezet képviseli a Kisebbségi Tanácsban amelyik a legutóbbi parlamenti választáson a legtöbb szavazatot szerezte." – hívja fel a figyelmet Veress.


V. KULTURÁLIS AUTONÓMIA

Az 54. szakasz szerint "Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségek jogát a kulturális autonómia gyakorlásához."

Az 55. szakasz szerint: "A kulturális autonómia a nemzeti kisebbségek részére olyan normatív értékű döntési jogkörök gyakorlását biztosítja, mely jogköröket és döntéseket az általuk választott és az állam által elismert szervezeteiken keresztül a nemzeti, kulturális, nyelvi és hitéleti identitásukkal összefüggő ügyek tárgyában gyakorolnak és hajtanak végre. "

A döntési jogköröket 8 pontban az 56. szakasz tartalmazza, tehát a romániai magyar kulturális autonómia 2005-ben az RMDSZ szerint a következőket jelenti:

1) az anyanyelvű oktatás megszervezésében, működtetésében és felügyeletében való döntési jogkör vagy, szükség szerint, az ezen feladatok ellátásában illetékes közhatóságokkal való partneri együttműködés

2) az anyanyelvű kulturális intézmények vagy a saját kultúra kutatása, megóvása, fejlesztése területén működő intézmények megszervezésében, működtetésében és felügyeletében való döntési jogkör vagy, szükség szerint, az ezen feladatok ellátásában illetékes közhatóságokkal való partneri együttműködés

3) saját közszolgálati sajtótermékek létrehozása és működtetése, vagy, szükség szerint, partneri együttműködés az illetékes közhatóságokkal a közszolgálati televízió- és rádiótársaságok keretén belül létrehozandó státusok/álláshelyek, tagozatok, szerkesztőségek és műsorok tárgyában.

4) részvétel az érintett nemzeti kisebbség kulturális öröksége ápolását és hasznosítását célzó stratégiák és prioritások kidolgozásában

5) a nemzeti kisebbségek nyelvi, kulturális és vallási identitását kinyilvánító, megőrző és fejlesztő sajátos tevékenységek anyagi fedezetét biztosító költségvetési pénzalapok kezelése vagy partneri együttműködés az illetékes közhatóságokkal ezen a területen vagy ezen pénzalapok felhasználásának figyelemmel kísérése (monitorizálása)

6) az anyanyelvű állami oktatási intézmények illetve kulturális közintézmények vezetőinek kinevezése vagy, szükség szerint, a kinevezések véleményezése

7) az érintett nemzeti kisebbségek képviselőinek delegálása a Kulturális Minisztérium és az Oktatási-Kutatási Minisztérium kisebbségi ügyekben illetékes igazgatóságaiba

8) a kulturális autonómia működésének biztosítása céljából a törvényes keretek között történő rendkívüli adók megállapítása

A fentieket jelenti a számon kérhető konkrétumok hiánya, homályos feltételek (például kérdéses, mikor van "szükség szerint"?, mit jelent a "partneri együttműködés" az állami hatóságokkal?), szerzett jogok kodifikálása jellemzi. A tervezet elmulaszt számonkérhető állami finanszírozási kötelezettségeket kérni, ehelyett esetleges rendkívüli adók bevezetésével él, ez pedig az adófizetők szemében minimum nem lesz szimpatikus – állapítja meg az elemző.


Kérdőjelek az autonómiatanács körül

Ezen fenti döntési jogkörök gyakorlására a tervezet 57 és 58. szakaszai alapján az RMDSZ belső választások útján jogosult létrehozni a Romániai Magyar Kulturális Autonómiatanácsot, mely testület a romániai magyar kisebbség reprezentatív jogi személyiségű köztestülete lesz.

A tanácsnak lehetnek megyei szervezetei is, mindkét szinten titkárságok segítik majd a választottak munkáját. A testület országos és megyei állandó titkárságának munkatársai köztisztviselőnek minősülnek és bérüket költségvetésből fizetik – hívja fel a figyelmet Veress.

Továbbá a tanácsok javaslatára a parlament és a kormány elfogadhatnak olyan jogszabályokat, amelyekkel az érintett nemzeti közösség jogainak tárgyában nem részletezett, egyes hatásköröket átruházhatnak a Kulturális Autonómia Tanácsaira. De ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalom semmit sem ruház át, ezt a lehetőséget nem taglalja a törvény.

A tanács szervezeti és működési szabályzatát, a belső választás szabályait is az a kisebbségi szervezet állapítja meg, amelyik belső választások útján létrehívja a testületet, azaz esetünkben az RMDSZ.

A belső választásokat a törvény 59. szak. 2. bekezdése alapján az állam választási bizottsága felügyeli és hitelesíti. 2004-ben az RMDSZ belső választása úgy zajlott, hogy minden nagykorú romániai magyar leadhatja szavazatát a kizárólag RMDSZ által jelölt kizárólag RMDSZ tag jelöltekre – szögezi le Veress.

A pártpolitikai motiváció tűnik ki a tervezet 65. szakaszából: "Ezen törvény értelmében az állam reprezentatívnak és legitimnek tekinti a kulturális autonómia gyakorlására azt a nemzeti kisebbségi szervezetet, amely részt vett és mandátumokat szerzett a parlamenti választásokon vagy – ha az érintett nemzeti kisebbség egyetlen szervezete sem szerzett legalább egy mandátumot – akkor a nemzeti kisebbségi azon szervezetét, amely a legtöbb szavazatot kapta."

Ez Veress álláspontja szerint azt jelenti, hogy az RMDSZ 2004-es választási eredménye révén akkor is reprezentatív marad, ha netán új választások során az RMDSZ mégsem jutna be másodjára a parlamentbe. Ugyanis e törvény biztosította versenyelőnynek köszönhetően feltehetően mégiscsak több szavazatot tud összegyűjteni, mint esetleges versenytársa.


(Módosító javaslat)

Az autonómiatanács nem megyei és országos, hanem helyi és országos szinten működne. A kulturális önkormányzatokat a helyhatósági, az országos tanácsot a parlamenti választásokkal egyidőben kéne megválasztani. A voksolás közvetlen és titkos, de nem "belső", hanem – magyarországi mintára – az állami hatóságok szervezik.

A választási rendszer nyílt listás, vagyis a kisebbségi szavazó nemcsak a jelöltlistára, hanem azon belül egy személyre voksol, így módosíthatja a jelölőszervezet eredetileg kialakított sorrendjét. A választáson a kisebbségek politikai és civil szervezeti vehetnének részt – zárul Toró módosítócsomagja.


A törvény vélelmezett hatásai

Lejáratja, kiüríti és kompromittálja az autonómia / kulturális autonómia fogalmát, intézményét, gyakorlatát. Erősíti a romániai magyar intézményrendszerben a politikai függőséget, a szakmai és politikai kontraszelekciót, erősíti a romániai magyar közösség politikai, gazdasági, kulturális reálfolyamatainak torzulásait.

Maradéktalanul és hosszú távra kiiktatja egy önmagát ellenőrizni képes és ezért a kölcsönös fékek és ellensúlyok miatt egészséges(ebb) romániai magyar politikai élet és közélet esélyét, torzítja a romániai magyar közösség politikai akaratképzési és képviseleti mechanizmusát.

Megerősíti a román etnokratikus állam ellenőrzési lehetőségét és nemzetközi mozgásterét, leplezi és legitimizálja külföldön a román állam demokratikus deficitjét. és legkevesebb egy további évtizedre tartósít egy mesterséges kisebbségi politikai monopóliumot – szögezi le vitairatában az elemző.


Konklúzió: antidemokratikus és szakmailag felületes

Az összegző értékelés szerint a tervezet kisebbségi törvénye antidemokratikus, mert a kisebbségi szervezetekre vonatkozó reprezentativitási kritérium sérti a jogegyenlőség alkotmányos alapelvét, korlátozza az egyesülési jogot, korlátozza a választhatósági jogot.

Továbbá ellentétes az alkotmány 8. és 40. szakaszaival, mert korlátozza a romániai társadalmon belül a politikai pluralizmust. Veress László zárszóként hozzáteszi: a törvény ellentétes a kárpát-medencei magyar nemzetpolitikai törekvésekkel, mert ebben a formájában lejáratja az autonómia fogalmát és legitimizálja a román állam etnokratikus politikáját.

A tervezet ráadásul szakmai szempontból felületes, azaz jogdogmatikailag következetlen, nem kellően megalapozott, kodifikációs szempontból pedig inkoherens.