Căutare

A karizmatikus politikusoknak kedvez az új választási rendszer – az RMDSZ-ben ők hiánycikknek számítanak. Hab a tortán, hogy e rendszerben a hűséges szavazók könnyen átszavazhatnak.

Az a tény, hogy az egyéni választókerületek bevezetéséről szóló törvénytervezet parlamenti megvitatása – és egyáltalán a választási reformról szóló politikai vita – 2007 tavasza óta mostanig elhúzódott, rámutat arra, hogy az egyéni választókerületek bevezetése a Traian Băsescu támogatta Demokrata Párton (PD) kívül, tulajdonképpen egyetlen politikai pártnak sem volt érdeke.

A képlet egyszerű: az egyéni választókerületes választási rendszer minden pozitívuma ellenére – melyet népszerűsítői, különösképpen pedig Traian Băsescu a demokrácia közvetlen gyakorlásával hoznak összefüggésbe – nem tartozik az arányos választási rendszerek közé. Arányos választási rendszerek vezér elve, hogy a pártokra adott szavazatok arányát minél pontosabban tükrözzék a kiosztott mandátumok.

Az egyéni választókerületes szavazás megszemélyesíti vagy egyszemélyessé teszi a politikát, ez pedig részben ellentétes a parlamenti demokrácia elveivel.

Egy ilyen jellegű választási rendszer bevezetése a jelen Romániájában egyértelműen olyan politikai szereplők érdeke, akik a parlamenti demokrácia helyett az elnöki demokráciát részesítik előnyben. Ebben a rendszerben azáltal, hogy a választók és jelölt közti viszony az egyéni és nem pártlistás jelölés miatt közvetlenebbé válik, alapvetően a karizmatikus, közismert, felfuttatott politikusok érvényesülnek.

Ha figyelembe vesszük ezt a szabályt, az RMDSZ-re nézve annál kedvezőtlenebb az egyéni választókerületek bevezetése – tekintettel arra, hogy


a párt nem karizmatikus politikusairól híres,

hanem jóval inkább a sokat hangoztatott “egy csapat vagyunk, együtt megyünk előre” filozófiáról, tehát a következetes, sok esetben pedig arctalan csapatmunkáról.

Ilyen körülmények között az RMDSZ választási sikerét az egyéni kerületes választási rendszer bevezetése a kormány által támogatott formában könnyen megtorpedózhatja, főként pedig az államfő által szorgalmazott, még aránytalanabb verzió.

a témáról korábban:
>> Gyakori kérdések Băsescu és a kormány választási reformjairól >>
>> Egyéni kerületi választás: mandátumok bánják >>
>> Egyéni kerületi választási rendszer: bukta vagy babér? >>
>> Renate Weber: Az államelnök és az értelmiségiek >>

A karizmatikus személyiségek hiánya egyébként a teljes román politikai osztályra jellemző jelenség: jelen pillanatban egyetlen romániai párt sem bővelkedik karizmatikus egyéniségekben.

A Băsescu vagy George Becali típusú karizmatikus figurák (akik következtesen befűtenek a belpolitikai élet szereplőinek) megosztó személyiségek, sőt egyenesen politikai instabilitást okozó szereplők. Parlamenti demokráciában a karizmatikus egyéniségek egyáltalán nem biztos, hogy a széles körű, konszenzuális politikát segítik, sokkal valószínűbb, hogy fellépésükkel konfliktusos, kiélezett helyzeteket teremtenek.

De visszatérve az esélylatolgatáshoz: azon túl, hogy az egyéni kerületes választási rendszer Băsescu-féle verziója jelentős egyenlőtlenségeket produkál a pártok, főként pedig a kisebbségi pártok szavazataránya és mandátumaránya közt – egyéni kerületekben egy körben kiosztott mandátumok mellett rendszerint fennmaradnak további szavazatok, melyek valamilyen kompenzációs mechanizmus vagy második kör nélkül elvesznek – az erős pártok malmára hajtja a vizet.

Az RMDSZ ebben a sémában egyrészt azáltal kerül hátrányba a választási versenyben román partnereivel szemben, hogy egyedül tömbmagyar vidékeken betonbiztos a mandátumszerzés. Ehhez járul hozzá egy választói magatartáshoz kapcsolódó tényező, ami semmiféle választástechnikai manőverrel vagy kompenzációs rendszerrel nem küszöbölhető ki:

megváltozik a párt jelöltjeiről alkotott percepció.

Szórványtelepüléseken például a választók úgy értékelhetik, mivel az általuk támogatott jelöltek parlamentbe jutása a magyarság demográfiai súlytalansága miatt egyébként sem biztos, inkább egy kevésbé kedvelt, de esélyesebbnek tűnő jelöltre voksolnak (a "ne vesszen kárba a szavazatunk" gondolkodásmód alapján).

Mindezekhez a tényezőkhöz járul hozzá a karizmatikus RMDSZ-es politikusok hiánya, ami a párt választási esélyeit egyéni választókerületekben tovább csökkentheti.

A választási rendszer reformja – és a kérdésből kikerekedett közéleti vita – ha egyértelműen negatívan hat is az RMDSZ parlamenti mandátumrészesedésére, legalább tisztázta a többi partner a magyar párttal szembeni viszonyulását. A választási reform vitájának köszönhetően derült ki, hogy az államelnök nemhogy a következő kormányzati struktúrából, de a parlamentből is szívesen kihagyná az állandó koalíciós partnert.


A demokraták tételesen kimondták: nem akarnak az RMDSZ-szel kormányozni.

Kisebbségpolitikai célokhoz való viszonyulás tekintetében az eddig legelegánsabban viszonyuló Nemzeti Liberális Párt (PNL) azzal, hogy nem építette be a kormány által előterjesztett választási törvénytervezetbe a tulajdonképpeni kisebbségi képviseletet érintő, az RMDSZ benyújtotta módosító javaslatokat, gyakorlatilag hátat fordított koalíciós partnerének.

A lépés jelzésértéke, hogy a PNL többi parlamenti alakulathoz hasonlóan nem fogékony a kisebbségjogi követelésekre, még ha azok nem is közvetlenül a kisebbségi társadalomtól, hanem a politikai elittől származnak, tehát jóval árnyaltabb megfogalmazásban kerülnek az asztalra.

Az RMDSZ-t versenytársai korábban tisztán pragmatikus megfontolásból tekintették koalíciós partnernek: minden kormányalakítás során hiányzott az az öt százalékos koalíciós erő, mellyel stabil kabinetet lehetett alakítani, ezt pedig az RMDSZ testesítette meg.

Egyéni választókerületekben tartott választásokkal a magyar párt és kisebbségi érdekvédelmi szövetség éppen azt a politikai súlyt veszítheti el, ami tárgyalópozícióba hozta a romániai politikai palettán.