Beszélgetés Gáll Kingával, az Európai Parlament fideszes képviselőjével a román kirakatpolitikáról, a beváltatlan ígéretekről, a magyar diplomácia csődjéről és az erdélyi magyarság uniós lehetőségeiről
      – Hónapok óta folyik a vita a Babeş–Bolyai Tudományegyetem multikulturalitásáról, az elodázott magyar karokról, illetve a távoli jövő ködébe vesző Bolyai Egyetemről. Brüsszelből, az Európai Parlamentből nézve lát-e ebből kiutat?
      – A Bolyai Egyetem vitája azzal kezdődött, hogy a magyar egyetemet erőszakkal összeolvasztották a kolozsvári román egyetemmel. A folytatás nem abban állt, hogy a román hatalom egy modern, multikulturális egyetemet akart volna kiépíteni, mindkét fél számára egyenlő jogokkal. A történet úgy folytatódott, hogy minden vezető beosztásba románok kerültek, ami a magyar tagozat módszeres elsorvasztására vezetett. A rendszerváltás után a döntéshozatali ügyekben lényegi változás nem történt, a vegyes tanítású intézményekben a magyar tagozatok mind az egyetemen, mind a középiskolákban kiszolgáltatottak maradtak. Miért van az, hogy az ilyen romániai intézményekben az ünnepségek szinte kizárólag román nyelven zajlanak? Hol van itt a multikulturalitás? Amíg ennek a fogalomnak nem ültetik életbe a valódi értékeit, addig kirakatintézményekre aggatják rá a tartalom nélküli jelzőt.
      – Ma Romániában, de Budapesten és Brüsszelben is gyakran hangoztatják, hogy a román törvényhozás előtt álló kisebbségi törvény elfogadásával igen jelentős előrelépés történik, hiszen a törvénytervezet foglalkozik a romániai magyar oktatás teljes vertikumával. Ön hogyan vélekedik erről?
      – Ezt azok állítják, akik azt szeretnék, hogy egy csapásra lehetőleg mindent kipipáljunk. A kisebbségi törvény most azért fontos, mert kézzelfogható, számon kérhető pont. Nincs ennél többről szó! Ha megnézzük, hogy mit tartalmaz, milyen minőségileg, szakmailag, bizony igencsak kétes értékű. Csak azért fontos, mert hozzá kapcsoltan fel lehet vetni és számon lehet kérni a határon túli magyarság problémáit. A romániai magyarság többi jogkövetelése most sajnos még ígéretként sem szerepel az Európai Parlamentben, illetve az Európai Bizottságban.
      – Hogyan ítéli meg, volt-e hatása az Olli Rehn címére postázott több ezer elektronikus levélnek?
      – Szerintem mindenképpen hatott! Amikor Bukarestben járt, ott három törvényt említett meg, hogy azokra fokozottan figyel a bizottság. Az egyik a három közül a kisebbségi törvény. Ennek viszont megvan a nagy veszélye. Azon a bukaresti két napon, amelyet az Európai Parlament–Romániai Parlament vegyes bizottság alelnökeként ott töltöttem, rádöbbentem, hogy akarnak ugyan kisebbségi törvényt, mert éppen ez a brüsszeli elvárás, de azt már nem akarják, hogy döntési jogköröket is szavatoljon. Ha viszont törölik a kulturális autonómia alapját, az önkormányzatok döntési jogköreit, akkor a törvény semmivé válik. Remélem, ez az RMDSZ számára is elfogadhatatlan lesz, ha bekövetkezne. Annak ugyanis semmi értelme nincs, hogy azért hozzanak kisebbségi törvényt, hogy felmutathassák Európának a kisebbségi kérdés példás megoldásaként, miközben gyakorlatilag semmi sem történik.
      – Romániának nagy gyakorlata van a kirakattörvények és kirakatintézmények terén, jórészt a külföld folyamatos megtévesztésében áll a XX. századi román történelem…
      – Hogy a közelmúltnál maradjunk, ezt már eljátszotta Románia 1993-ban, amikor felvették az Európa Tanácsba. Akkor szintén előkerült egy kisebbségi törvény, viták voltak körülötte. Amíg a csatlakozási szerződés napirenden volt, amíg megfigyelés alatt tartották Romániát, a kormány mindent megígért, de amint fölvették az országot, minden elhalt, a kisebbségi törvényt pedig levették napirendről. Igaz, most erőteljesebben kéri az EU a törvény elfogadását, mégis fenntartásaim vannak: a románok elfogadhatnak egy teljesen üres jogszabályt, igaz, ezt nagy felzúdulás fogja kísérni. A másik változat szerint húzzák majd az időt, a csatlakozás után pedig azt mondják, nem sikerült megállapodni, és ismét lekerül napirendről a törvény.
      – Úgy tűnik, a csatlakozásig a magyar felsőoktatás ügyében nem lesz előrelépés. Bukaresti tárgyalásain ígért-e valamit a román kormány vagy Băsescu államfő?
      – Traian Băsescu államelnök úr teljesen elzárkózott a magyar felsőoktatásra vonatkozó kérdések elől. Azt mondta, Kolozsváron a Babeş–Bolyai multikulturális egyetem kell hogy maradjon, azt viszont nem sikerült kiderítenünk, hogy ő mit ért multikulturalitáson. Kérdésemre azt válaszolta, hogy ha a magyaroknak egyetem kell, akkor azt magánegyetemként megcsinálhatják. Pedig hát szűkebb régiónkban is vannak azért jó példák. Felvidéken, ahol igen keveset sikerült megvalósítania a magyarságnak, azt mindenképpen elérte, hogy van egy olyan egyeteme, amelyet Szlovákia és Magyarország is finanszíroz. Nem magánegyetem, hanem két kormány által fenntartott állami egyetem. Ilyen megoldás a Sapientia esetében is elképzelhető lenne: a két kormány közösen finanszírozná állami egyetemi akkreditált státussal.
      – Románia 2007-es felvételéről a döntést az Európai Bizottság hozza meg. Tapasztalatai szerint a magyar diplomácia valamiképpen napirenden tartja itt a határon túli magyarság ügyét?
      – Arra nincs rálátásunk, hogy mi történik az Európai Bizottságban, illetve az Európa Tanácsban. Az bizonyos, hogy a magyar diplomácia nagy szegénységi bizonyítványa, hogy csak ennyit sikerült elfogadtatni a román országjelentésben a kisebbségekről. Ezt egyáltalán nem nevezném a magyar kormány sikerének. Több alkalommal lett volna lehetősége, hogy hatékonyan képviselje a határon túli magyarság ügyét az európai fórumok előtt, mégsem tette meg. A Romániával megkötött csatlakozási szerződés lezárta előtt hatékony magyar diplomáciával a most vitatott kérdések zömét be lehetett volna vinni a teljesítendő feltételek közé. Az más kérdés, hogy a kisebbségi csomag nem része az aqui comuniternek, a kötelező feltételeknek, de mégis szerepel a koppenhágai kritériumok között. Nem igaz, hogy a határon túli magyarság ügyét nem lehet, nem lehetett volna felvetni. Még akkor is, ha ez az ösvény egyebekhez képest keskeny. Sajnos a magyar diplomácia meg sem próbálkozott vele, ami jóvátehetetlen hibának bizonyult. A magyar kormány másik lehetősége az lett volna, ha nem terjeszti be elsők között ratifikációra Románia EU-s felvételét az országgyűlés elé.
      – Tavaly szeptember 26-a óta folyamatos vita tárgyát képezi, hogy a magyar országgyűlés Romániát feltételek nélkül támogatta. Akkor ezt a Fidesz is megszavazta. Ha nem szavazza meg, sikerül-e megváltoztatni a döntést?
      – Nem sikerült volna akkor sem, mert a román csatlakozási szerződés nem kétharmados törvény volt, a kormánypártoknak pedig megvolt a többsége. Erről viták voltak a Fideszben is, nem volt ez könnyű döntés: sokan és sokáig rágódtak ezen… A Fidesz azt javasolta, hogy a kormány ne terjessze be szavazásra, várja meg az országjelentést. Javaslatunkat a kormány nem fogadta el. Mikor a törvényt már beterjesztették, a Fideszben az az álláspont kerekedett felül, hogy a párt nem vállalhatja annak ódiumát, hogy nem támogatja a határon túli magyarság csatlakozási törekvéseit. Ha nem így teszünk, ezt keményen felrótták volna a Fidesznek. Az akkori vitában a Fidesz képviselői elmondták a kormánynak, melyek azok a pontok, amelyek teljesítését követnie és számon kérnie kell diplomáciai úton Romániától. A magyar kormány azonban elengedte ezt a füle mellett.
      – Jövő hét végén lesz a Székely Nemzeti Tanács gyergyóditrói nagygyűlése Székelyföld területi autonómiájának ügyében. Milyen visszhangja van a székelység önkormányzati követelésének Brüsszelben?
      – Az SZNT által megfogalmazott jogkövetelések jelenleg távol esnek az Európai Unió hivatalos kisebbségpolitikájától. Ha viszont azt nézzük, hogy az EU miként szerveződik, a különböző régiókban élők beleszólása az őket érintő döntésekbe, a helyi ügyekbe jogos igény, amelyet nem lehet megkérdőjelezni. Ezen érvrendszer mentén haladva a területi autonómia igénye érthetővé és elfogadhatóvá tehető Európában. Szerintem nagyon fontos, hogy ezeket a kérdéseket hogyan tálaljuk. Lehet úgy tálalni őket, hogy eleve elutasításra találjanak, de úgy is, hogy egyezzenek a már elfogadott uniós elvekkel, amire viszont lehetne építkezni. Ez nem azt jelenti, hogy ily módon a kérdés megoldódna, azonban egy jól megfogalmazott jogosultságot később nehéz kétségbe vonni. Hogy sikert érjünk el, az erdélyi magyarság kérdéseit azokra a sínekre kell rátenni, amelyeken az Európai Unió mozdonyai mozognak. Ki kell használni az Európa által kínált lehetőségeket. Fontos kitétel, hogy a közeljövőben olyan gazdasági régiók alakulhassanak Erdélyben, amelyek az erdélyi magyarság igényeinek is megfelelnek. Fontos, hogy kialakuljon egy olyan romániai magyar réteg, amelyik tud pályázni, amelyik ki tudja használni az Unió gazdasági előnyeit. Mindenki részéről új megközelítés szükséges, beleértve az EU-t, Romániát, a romániai magyarságot, a mindenkori román kormányt pedig végképp.
      – Sokan attól félnek Erdélyben, hogy a csatlakozásig meg nem oldott kisebbségi kérdések szép lassan elalszanak, a magyarság éppen olyan másodrangú állampolgára lesz Romániának, amilyen Trianon óta mindmáig…
      Romániának még sok gondja lesz a kisebbségi kérdésekkel, ha nem változtatja meg eddigi mentalitását, magatartását. Eddig folytatott kirakatpolitikájával az Unióban nem lesz mit kezdenie. Meg nem tartott ígéretei lépten-nyomon vissza fognak ütni. Európában másfélmillió ember jogos igényeit nem lehet szőnyeg alá seperni, az ilyesmi mindig számítani fog az Európai Unióban. Még akkor is, ha ma Románia azt gondolja, hogy nem kell törődnie vele. Ezek a közösségek az Unióban mindenhol számítanak. Egyszersmind azonban jelentős mentalitásváltásra lesz szükség a romániai magyarság körében is, vagyis teljes felzárkózásra Európához. Ez nem lesz könnyű, de az Unió másfelől hihetetlen lehetőségeket is jelent. Sok minden a centrumban dől el, Románia esetében Bukarestben. Az uniós pályázatok zöme ott lesz lehívható, erre oda kell majd figyelni. A bővülő lehetőségek választ adhatnak a felsőoktatás kérdéseire, illetve valamilyen autonómiatípus kidolgozására is.