Căutare

  Noha gyakorlatilag az egész szombati EMNT-ülés témája a Székely Nemzeti Tanács egy része által szorgalmazott viszonyátértékelés volt, a küldöttek végül mégsem hoztak döntést az ügyben. Mint ismeretes, a Gyergyószentmiklóson tartott február 12-i SZNT gyűlésen az Állandó Bizottság egyik napirendi javaslata az volt, hogy módosítsák az Alapszabályzat azon részeit, melyek az SZNT és az EMNT kapcsolatáról szólnak, méghozzá oly módon, hogy teljesen függetlenítsék a Székely Nemzeti Tanácsot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól. Gyergyóban a szakadás ügyében döntő szavazást Maros szék Székely Tanácsa akadályozta meg egy határozati javaslat előterjesztésével, melyről azonban indítványuk szerint nem az SZNT, hanem az egész EMNT hivatott dönteni, így a küldöttek Gyergyóban elhalasztották a kérdés megszavazását. A Maros székiek által készített tervezet szerint az SZNT nem válik ki az EMNT-ből, de módosul a viszonyuk: a Székely Tanács feladatköre a területi autonómiáért vívott harc lenne, a kulturális autonómiával való foglalkozás céljából pedig új Tanácsot kell létrehozni, s e két Tanácsot az EMNT fogná össze.
      Az ülést, mely százkilencvenhét regisztrált küldöttel indult, házigazdaként Fodor Imre, Maros szék Tanácsának elnöke nyitotta meg, s köszöntőjében az összefogás, az együtt vívott küzdelem fontosságára figyelmeztetett. Utána Tőkés László elnök szólalt fel. Bibliai példázatból kiindulva az irigykedésről és a versengésről szólt, illetve a pozíciószerzési vágyat állította szembe az erkölcsiséggel és a közösen vállalt munka fontosságával, majd megtartotta Új kezdet, új helyzet című elnöki beszámolóját. Utalt arra, hogy ugyanez volt a tavaly decemberi elnöki beszámoló címe is, mert akkor az országos választások eredményei alapján lehetőnek látták az autonómia megvalósítását, elképzeléseik azonban nem váltak valóra: Traian Băsescu nem válaszol megkeresésükre, de a sajtóból üzeni, hogy amíg ő elnök, a székelyek ne is álmodjanak autonómiáról. Az RMDSZ pedig hozzásegíti a kormányt ahhoz, hogy ugyanott folytassa kisebbségpolitikáját, ahol az előző országvezetés abbahagyta, választási jelmondata napról napra devalválódik, kiforgatják a szó jelentését, és a székelyföldi népszavazás ellen dolgoznak. Tőkés László szót ejtett a készülő kisebbségi törvényről is, melyre szerinte a román államnak van szüksége, valójában nem képviseli a magyar érdekeket, csak felmutatásra és az RMDSZ-nek a hatalomban való bebetonozására szolgál. Meg kell rendezni a kisebbségi törvény vitáját, hangoztatta, s ezen részt kell vennie és határozott álláspontot kell képviselnie az EMNT-nek és az SZNT-nek is. Tőkés kitért az autonómia terén kialakult belső széthúzásra: „Ebben a nehéz helyzetben még csak az hiányzik, hogy székely vagy magyar alapon álljon elő olyan megosztás, milyent Trianon óta a román politikum szeretett volna, de nem tudott megvalósítani”, mondotta, hozzátéve: „ha nem tudunk együtt harcolni, akkor a saját kezűség esete áll fenn (amit a köznyelv öngyilkosságnak nevez), akkor viszont magunkat hibáztassuk, ne az RMDSZ-t vagy a román nacionalizmust.” Végezetül Tőkés László beterjesztett egy határozatot Összefogással az autonómiáért címmel, és lemondott az elnöki tisztségről, mivel „igazságtudatukban megbokrosodott emberekkel nem akar ujjat húzni, ezért leteszi a lantot”, utalva ezzel András Imre „formalista figyelemelterelő manőverére” is, aki első felszólalóként kijelentette, hogy mivel nem volt az egy év leteltével elnök- és ÁB-választás, Tőkés és az ÁB-tagok nem bírnak mandátummal, ezért kezdődjék az ülés tisztújítással, de javaslatát a küldöttek leszavazták.
      Csapó József SZNT-elnök Kanadában tartózkodott az ülés ideje alatt, így felajánlották a szót egy tetszőleges SZNT-vezetőnek, azonban nem kívánt élni senki vele, mi több, András Imre egyik közbeszólásából kiderült, az SZNT nem is jelölt senkit a szombati gyűlésbe. Szilágyi Zsolt alelnök politikai helyzetelemzést tartott Az autonómia esélyei 2005-ben címmel, melyben megállapítja, egyre nagyobb esély kínálkozik az autonómiák megvalósítására, ehhez párbeszédet szorgalmaz a román társadalommal és a kárpát-medencei magyarsággal, valamint felhívást intéz „minden erdélyi magyar közösséghez” a Székelyföld területi autonómiájáról döntő népszavazás megrendezésének támogatására.
      A köszöntők után hozzászólások és megbeszélés címszó alatt folyt a vita a két tanács viszonyáról. Fodor Imre bemutatta a Maros székiek javaslatát, azzal, hogy ellentétben a gyergyói javaslattal ők éppen az egységet akarják megőrizni áthidaló megoldásuk révén. Többen magyarázták az SZNT álláspontját, felszólalásaik lényege a Borsos Géza megfogalmazásában összesíthető: „Az SZNT nem akar külön úton járni, de a saját útját akarja járni.” Szilágyi Zsolt álproblémának nevezte a felvetést, arra hivatkozva, hogy a kulturális autonómiát a területitől elválasztani, akárcsak a kenyeret a víztől, lehetetlen. Tőkés László a két Tanács közti kapcsolatot jól szabályozottnak és problémamentesnek nevezte, viszont aggodalmát fejezte ki egy újabb tanács létrehozásából fakadó bonyodalmak miatt. Cáfolta Borsos Géza állítását, mely szerint nincs szó egységbontásról. Kifejtette, hogy ha a Csapó József által megjelölt összes pontot törlik az alapszabályzatból, akkor a tájékoztatás és az egyeztetés teljesen megszűnne. Aláveti magát az áthidaló megoldásnak, jelentette ki Tőkés, de arra kéri a küldötteket, szavazzák meg Szilágyi Zsolt javaslatát, mely szerint az ÁB-re bíznák a szövegtervezet kidolgozását, mivel a megjelentek fele nem ismeri a helyzetet.
      Az ülés elfogadta a javaslatot, akárcsak Juhász Péterét, mely a küldöttek közti kapcsolattartást és a döntéshozatalba való hatékonyabb bevonásukat hivatott megoldani. Hantz Péter jegyző átengedte megvitatásra az ÁB-nek a szakmai munka kiteljesítésére vonatkozó határozatát, majd szavazásra bocsátotta a Kós Károly-díj megalapítását. A díjat az autonómiáért folytatott harcáért kaphatja évente legfeljebb három személy.
      Felszólalt Toró T. Tibor parlamenti képviselő is a három autonómiára vonatkozó törvénytervezet és a készülő kisebbségi törvény tárgyában. Úgy vélte, örülni kell, hogy legalább a kulturális autonómia keretei helyet kapnak benne, de felhívta a figyelmet két veszélyre: a törvényben legitimitást kaphat a diszkriminatív választási tétel, és az is belekerülhet, hogy a kulturális autonómia alanya nem a nemzeti közösség, hanem legitimnek minősített szervezete, aminek sejthetőek a következményei…
      A tisztújítás részben elmaradt, mivel a küldöttek bizalmat szavaztak a jelenlegi Állandó Bizottságnak a következő ülésig, mikor majd döntenek az EMNT és az SZNT viszonyának esetleges módosításáról. Az elnöki tisztségre egyetlen javaslat érkezett: Fodor Imre jelölte Tőkés Lászlót, az ülés négy tartózkodással újraválasztotta a lemondott elnököt, majd állva, vastapssal köszöntötte. Zárszavában Fodor Imre újra az egység fontosságát ecsetelte, reményét fejezve ki, hogy nem nyer teret az individualizmus az autonómiapártiak körében.