Căutare

     Pólóárus a Nyugati pályaudvar aluljárójában. Van idő bámészkodásra a vonat indulásáig. Amúgy is esik odakint. Majd mindegyik ismert klub- és nemzeti csapat mezére ráakadok. Igaz, silány minőségben. Még horvátot is vehetnék. Ha akarnék. A magyar csapatok közül Fradi és Újpest zöldje és lilája akad. A magyar válogatott mezét hiába keresem, kérdezem. Nincs.
      Ez egy ilyen ország.
      
      Esősziget
      
      Esővel, villámlással indul a nap. Ez sokakat elriaszt az ötödik Magyar Sziget második napján. Verőcén busz várja az érkezőket. Alig hatan kapaszkodunk fel a sofőr mögé.
      Akik sátorral érkeztek, bőrig áznak, míg felverik a vizes fűre. Az eső csak péntek estére áll el. Szombaton „kegyelmi idő”: napfény, kánikula. Aztán ismét beborul.
      
      Ez az idei nyár
      
      Hétvégén a tavalyihoz hasonló többezres tömeg lepi el a Verőce és Kismaros közötti Csattogó-völgyet. Gyermek- és kézműves foglalkozások, íjászverseny, honfoglalás kori harci bemutató, focikupa, előadások, filmvetítés, este pedig koncertek. Lehet választani. Aki pedig csak pihenni, napozni akar, leheveredik a fűre és kortyolja a sörét.
      A tavalyi győztes Édes Erdély ezúttal savanykás produkciót nyújtott a zöld gyepen. Ez pedig csak az ötödik helyhez volt elég a Magyar Sziget focibajnokságon, melyen idén kilenc csapat indult. Az elszakított területekről idén is az erdélyiek voltak a legkevesebben (számarányunkhoz képest mindenképpen). Az erdélyi csapatban is csupán ketten rúgták a bőrt az egykori Kelet-Magyarországról.
      Az Atilla király téren áll a nagysátor. Az előadásokra, koncertekre több százan, több ezren is begyűlnek, beférnek. A vitéz Horthy Miklós körúton az étkező, a Hamvas Béla és a Werth Henrik terem közelíthető meg. A Héjjas Iván úton árusok kínálják portékáikat: könyveket, trikókat, zászlókat, kitűzőket, zenehordozókat és még ki tudja mi mindent. A Prónay Pál téren jurták emelkednek, a Pongrácz Gergely utcában pedig sátrak százai találhatók.
      Az idén elsősorban a polgári, nemzeti sajtó tudósított a rendezvényről. Az MSZP-közeli Népszabadság is elfogadható hangnemben tudósított. A tavaly tudósításaikban fasiszta rémképeket kreáló erdélyi liberális és szocialista lapok távol maradtak. Igaz, előzőleg Toroczkai László HVIM-elnök egy nyilatkozatában kijelentette: kár lenne a Dunakanyarig utazniuk, nem engedik be őket... A román sajtót is képviselte valaki. Tegyük hozzá: a román média a magyar revizionizmus melegágyának tartja a Magyar Szigetet.
      
      A legnagyobb
      
      Szombat este nagy sikert aratott a Kárpátia, a Kormorán és az erdélyi TransylMania. A Magyar Szigeten senki sem szereti Trianont. Ennek megfelelően a zeneszámok közötti szünetekben zeng a Vesszen Trianon! Itt nem kell elmagyarázni, hogy hol is van az a Kolozsvár, miért beszél magyarul a Felvidékről érkező fiatal, miért fontos a magyar állampolgárság visszaadása, miért kell nemzeti kormány az ország élére. Ide azok jönnek, akik mernek és tudnak is gondolkodni, vitázni az ország dolgairól. Így talán csak a bulvársajtó számára lenne meglepetés, hogy a több nagynevű együttest is felvonultató rendezvényen a legnagyobb sikert a legkisebb aratta. A kárpátaljai Credo verséneklő együttes Döbrentei Kornél, Bogdán József, Ferenczes István, Jékely Zoltán, József Attila, Márai Sándor, Illyés Gyula és mások megzenésített verseit adta elő gitárkísérettel, és a rockerek nem engedték le őket a színpadról. A kárpátaljai tanárokból álló csapat adományokból tudja kiadni lemezeit. Nincsenek fent a zenetévék és rádiók toplistáin, azonban lemezeiket úgy kapkodták el, mint a cukrot. Talán mert a kisebbségi sorsról, a hazaszeretetről, a magyarság iránti hűségről énekeltek. Azokról a megélt érzésekről, amelyek ma már sok „anyaországi magyar” számára ismeretlenek, nevetségesek, megbotránkoztatók. Nem sorolom... Egyébként a Credo Erdélyben is járt már: Baróton és Marosvásárhelyen.
      Hátha a jövőben több hitben (credo) lesz részünk a falunapokon, ünnepségeken, és kevesebb Lagzi Lajcsiban...
      Egy másik nagy sikert aratott banda: Waszlavik és Szabadcsapata. A „szabadcsapat” egyébként két csinos hölgyből (egyikük PR vagy egyéb okokból kifolyólag semmiképpen nem akart elmosolyodni) és hat derék huszárból állt. A villanyorgona némiképp Uhrin Benedekre hajazott ugyan, de a nóták semmiképp. A legszebb magyar katonadalokat adta elő az együttes. Waszlavik egyébként nem az a típusú előadóművész, aki a fellépés után pakol és búcsút int. A rákövetkező együttes után még többórás nótázást is beiktatott a táborlakók éjszakájába.
      
      Csikidám
      
      Kétségkívül a legérdekesebb fellépő Szikora Robi és az R-Go volt. A szemtelenebb és a fiatalabb rockerek fel is tették a kérdést: Szikora még él? Élni él, bár az éneklés már kevésbé megy neki. Szerencsére besegített a playback. De még inkább a gidák. A rossz nyelvek szerint nekik – a két bombázónak – köszönhető, hogy nem bukott nagyot a „csikidám”.
      A legvisszatetszőbb az volt, hogy Ripacs Robi megpróbálta eladni magát. A gidáknak 56-os zászlót nyomott a kezükbe. A koncert felénél – minden átmenet nélkül – elénekeltette a Himnuszt. És egy percig sem hagyta abba a ripacskodást. Egy kicsit elbizonytalanodott, amikor felhangzott a „Vesszen Trianon!”, de hamar felvette a ritmust, és magabiztosan megkérdezte: Na, ki volt ott közületek az Erzsébet hídon? S közben magabiztosan felemelte a kezét. Az első sorban lelkes R-Go rajongók (a szakács nénik) buliztak. Mind a hárman nagyon lelkesen csápoltak. Robi közben még eldicsekedett azzal, hogy csomagot kapott a kanadai nagynénikéjétől (mire a közönség: Vesszen Trianon!), és nem volt katona, mert nem engedte az anyukája (közönség: Vesszen Trianon!). Jómagam az első sorokba „verekedtem” magam, egyrészt gida-nézőbe, másrészt nevetni Robi összekötő szövegein. Érdekes volt a hátam mögött állók arcát figyelni: sokk, rettenet, kétségbeesés feszült a mozdulatlan arcokon.
      A koncert végén zengett a „Mindent vissza!”, ezt Robi szerencsére nem vette magára és leoldalgott a színpadról. És vitte a gidákat is.
      
      Véglegesek-e a trianoni határok?
      
      Raffay Ernő azonos című előadása mintegy ezer nézőt vonzott. A jelenlegi helyzetben bármiféle felvetés vagy tárgyalás lehetetlennek tűnik a trianoni határok megváltoztatására – jelentette ki a történész. A határok fegyveres megváltoztatására több példa is akadt az elmúlt 15 év során. Mert vannak gyáva és vannak bátor népek... – tette hozzá Raffay.
      1920 után a revízió volt a magyar külpolitika egyik prioritása. Horthy olyan miniszterelnököket nevezett ki, akik az elveszített területek visszaszerzésére törekedtek. 1938-ig kellett várni az első nemzetközi lehetőségre. Az előadó szólt a 45 után elhallgatott és terroristákként emlegetett „rongyos gárdáról” is, melynek tagjai életüket adták az elcsatolt területek visszaszerzéséért. A magyar kommunisták és a körülöttünk élő népek kommunistái közötti különbségek kapcsán Raffay kijelentette: a románok, szlovákok, szerbek a „vörös köpeny” alatt nacionalisták voltak. A magyar kommunisták azonban a nemzeti tudat kiirtásán munkálkodtak.
      Tegyük hozzá: eredménnyel.
      A jelenbe visszatérve, Raffay rámutatott: „89 és 91 között két nagy történelmi folyamat kezdődött meg: a kommunizmus bukása és a trianoni rendszer felbomlása. Románia még tartja magát, de Jugoszlávia felbomlott.” Az előadó szerint legalább 6-8 történelmi lehetőség volt a mindenkori magyar kormány előtt az elmúlt 15 év során a revízióra. Elmulasztott lehetőségként említette december 5-ét is, amikor megpattant valami. „A magyar lélek azt adta, ami. Beérett a kádári és a magyarellenes gondolkodás.” Raffay szerint a következő évtizedekben is jönnek majd lehetőségek. „A kérdés az, hogy lesz-e olyan magyar kormány, amely csinál is valamit? Ezért perdöntő a jövő évi választás.”
      Raffay Ernő azt is beharangozta, hogy Koltay Gáborral új filmen dolgoznak. A Horthy Miklósról szóló alkotást december 6-án mutatják be a mozikban, és mint a Trianon, várhatóan ez is nagy botrányt okoz majd.
      
      Frontkatonák
      
      „Úgy jövünk ide, mint a frontkatonák, amikor hazajönnek” – ecsetelte a délvidéki helyzetet Kovács Guna Márton, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) határon túli szervezeteinek bemutatkozóján. A közönség soraiból valaki megkérdezte, miért esik kevesebb szó a Muravidékről, mint a többi elszakított területről. Toroczkai László, a Magyar Sziget főszervezője és a HVIM elnöke válaszában rámutatott, hogy a jelenleg Szlovéniához tartozó területen – csakúgy, mint Horvátországban – nagyon kevés a magyar, és még kevesebben vannak azok, akik küzdenek is magyarságukért. Viszont létezik egy őrvidéki ifjúsági szervezet, mellyel a HVIM testvérszervezeti kapcsolatot ápol.
      A összmagyar ifjúsági fesztivál alatt többször szóba hozták az előadók és a közönség a tavalyi kettős népszavazást. Egy 80 év fölötti úr azt üzenete a határon túliaknak: szeretettel gondolnak rájuk, és december 5. után sem feledkeztek meg testvéreikről.
      
      Csak az erőt tiszteli az ellenfél
      
      Idén is a Sajtóklub volt az egyik legtöbb érdeklődőt vonzó rendezvény. A beszélgetésre a szervezők évről évre nemzeti elkötelezettségű újságírókat hívnak meg, szemben például az idei Tusványossal... De mindegy, az egy másik történet, és a szervezők sem ugyanazok.
      „Én még azokat sem tekinteném magyarnak, akiknek magyar nevük vagy állampolgárságuk van” – mondta Tóth Gy. László, majd hozzátette: hanem azokat, akik ismerik a nemzet történelmét és kultúráját. Mert családtag az, aki odatartozónak vallja magát. Ugyanez érvényes a nemzethez való tartozásra is. A politológus szerint Magyarországon nincs nemzeti érzelmű baloldal. Hozzátette: nem hagyhatjuk, hogy tovább folytatódjék a szellemi Trianon előkészítése.
      „Igenis vissza kellene ütni!” – mondta a magyarverésekről Ágoston Balázs, a Demokrata főmunkatársa. Csak az erőt tiszteli az ellenfél. A témához kapcsolódva Haeffler András, a Vasárnapi Újság szerkesztője Böjte Csabát idézte: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. De legyen erő abban a dobásban!
      A maradék Magyarországon szigetek vannak – mondta Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője. Már csak szigetekben őrizzük identitásunkat. Budapest olyan, mintha külföldi megszállás alatt volna. Az az emberek érzése, mintha Demszky büntetné a fővárost. Sokan vagyunk, csak van egy nagy hibánk: nem hisszük el – tette hozzá Bencsik.
      
      Plakátok, célkereszt és bevándorlás-politika
      
      Vasárnap az ifjúsági kerek-asztalt a Jobbik, a Fidelitas, a MIÉP és az IDF képviselői ülték körül, Török Petrovics Kristóf (HVIM) moderálásában. A Jobbik szerint a kormánypártok valamiféle pótlékot próbálnak létrehozni a kettős állampolgárság helyett. A MIÉP képviselője a Fidesz szemére vetette, hogy félgőzzel végezte az aláírásgyűjtést, és a párt korábban nem állt határozottan az ügy mellé. Az IDF szerint az országban a gazdasági problémák kerültek első helyre, míg a határon túli magyarok ügye utolsó helyen szerepel a magyar közgondolkodásban. Ez egy ilyen ország. Hozzátette: a kérdést a magyar országgyűlésben kellett volna eldönteni. Ő is a Fidesz felelősségét firtatta, mert nem a népszavazásra koncentrált, hanem arra, hogy megalázza az MSZP-t.
      „Érzem a célkeresztet magamon, mindenki minket kritizál” – kezdte felszólalását a Fidelitas képviselője, és elismerte, a kérdés feltevésének időpontja a lehető legrosszabb volt. Majd hozzáfűzte: a kérdésre a választás után kell visszatérni.
      A MIÉP részéről az is elhangzott, hogy a Fidesz egyáltalán nem helyezett el Budapesten a kettős állampolgárságot támogató plakátot. A Fidelitas azzal védekezett, hogy plakátjaik pártlogó nélkül kerültek az utcákra, mert nem akartak pártkérdést kreálni az ügyből.
      Az autonómiáról a MIÉP úgy vélekedett: még Románia uniós felvétele előtt ki kellene kényszeríteni a területi autonómiát. Ennek egyik alapköve az oktatás. Nemhiába félnek annyira Romániában és Szlovákiában az önálló anyanyelvű oktatástól.
      Hogy lehet, hogy egy izraeli könnyebben lehet magyar állampolgár, mint egy határon túli magyar? – tette fel a szónoki kérdést a Fidelitas. A magyar bevándorlás-politikáról szólva a MIÉP képviselője emlékeztetett: Budapest körül egyre több lakópark épül izraeli állampolgárok számára.
      A jövő évi választásról szólva a Jobbik képviselője kijelentette: pártja a Fidesz lelkiismereteként próbál politizálni. Közös érdek a kormányváltás. A MIÉP fölemlegette: ők kezdettől fogva hangoztatják a magyar összefogás szükségességét. De a szavak nem elegendőek. Sok kérdésben közös jobboldali álláspontot kell megfogalmazni – tette hozzá az IDF képviselője. A Fidelitas szerint a Fidesznek érdeke, hogy a jobboldalon rajta kívül más párt is legyen. A Jobbiknak és a MIÉP-nek egyezséget kellene kötnie, hiszen azonos a szavazótáboruk, ugyanúgy, ahogy a Fidesznek és az MDF-nek.
      
      Nem a Trianontól, hanem egzisztenciájuk elvesztésétől féltek a filmterjesztők
      
      Az ifjúsági kerek-asztal után a Hír Tévé egyik legkedveltebb műsora: a Dunakorzó mutatkozott be a Magyar Szigeten, Siklósi Beatrixszal, Koltay Gáborral, Toroczkai Lászlóval és persze a műsorvezető Rákay Philippel.
      Siklósi Beatrix azt ecsetelte, mihez fogott, miután kirúgták a Magyar Televíziótól. Jelenleg az elektronikus médiában dolgozó újságírók szervezetének az alelnöke.
      Philip a mai napig büszke 2002-es Kossuth téri szereplésére. A magyar médiáról kifejtette: Magyarország jelenlegi lakosságának jelentős része valamiféle mintát lát egy diszlexiás fiatalemberben (Győzike show). A kereskedelmi csatornák műsorairól szólva feltette a kérdést: hamarosan akár nyilvános akasztást is közvetítenek majd? A két kereskedelmi tévé évente 36 milliárd forintos reklámbevétellel gazdálkodik. Ebből röhögve kifizetik a médiahatóság által rájuk kirótt pármilliós büntetéseket. Siklósi rámutatott, hogy a politika, amelynek a kezében lenne a lehetőség a média jelenlegi állapotának megváltoztatására, gyakorlatilag nem tesz semmit. „Olyan korszakot élünk, amelyben a természetellenes dolgokat akarják természetesként elfogadtatni. Ennek a devianciára építő kornak el kell tűnnie” – mondta Siklósi. „Az emberek gondolkodni felejtettek el, mert teljes mértékben lehet az agyakat mosni” – tette hozzá Philip. „Ma a magyarországi lakosság vegetatív módon él. Így válhatott Győzike-fogyasztóvá” – mutatott rá Toroczkai.
      Koltay Gábor arról beszélt, hogy a kétmilliós Budapesten egyetlenegy mozi akadt, amely bemutatta a Trianont. A filmforgalmazók elzárkóztak a terjesztésétől. Egyikük egyenesen szellemi lépfenének nevezte. Vetítőhelyet sem tudtak bérelni. Amikor megtudták, melyik filmről van szó, mindenki visszakozott. „Érdekes, hogy ugyanaz a Cselényi László, aki az Uránia mozi igazgatójaként megengedte a Trianon vetítését, a Duna tévé igazgatójaként már nem engedi meg ugyanazt – mondta a rendező –, pedig gondoljunk csak bele: Trianon nélkül ez a tévé nem is létezne!” Az okokról szóval Koltay kijelentette: egzisztenciális félelemben vagyunk tartva. A rendszerváltás tizenötödik évében! Ennek ellenére csak Magyarországon mintegy 500 ezren látták a filmet. Viszont ha egy kereskedelmi tévé mutatná be, akár 4-5 millióan is megnéznék, és hatalmas igazságokra döbbennének rá.
      Hétfőre már sokan hazaszállingóztak, ezért az Erdélyi Sajtóklubot már csak alig százan hallhatták. Borbély Zsolt Attila és alulírott egyebek között az idei Tusványosról, a Fidesz és az RMDSZ közeledéséről, az MPSZ-ről, a kisebbségi törvényről, a székelyföldi autonómiáról és a 2006-os magyarországi választásokról fejtette ki véleményét.