„Egy másik Magyarország, egy másik Románia” kialakítását elősegítő jövőkép megfogalmazásának jegyében hirdették meg az idei Tusványost a szervezők, érdemi előrelépés azonban nem történt az ügyben: Orbán Viktor jó lelkiismerettel emlékezik szeptember 26-ra, a baloldalt okolja a vereségért és továbbra sem hajlandó jobbra nyitni, Tőkés László és Markó Béla annyit közeledett, mint tavaly. Maga Tusványos viszont nem stagnál: a Transindextől és az Új Magyar Szótól az Indexig, női olajbirkózástól a sunyi-dugi szex-sátorig, az Árpád-sávos zászló gyalázásától az autonómia tagadásáig egyre több minden fér bele a „nyitott nemzetköziségbe”.
EU előtt és után, szeptember 26. előtt és után
Magyarország kormánya rendkívül jól kihasználta Románia csatlakozását, jelentette ki Szabó Vilmos, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke a rendezvény első fősátras előadásán, melyen Magyarország és Románia viszonyát akarták megvitatni a meghívott előadók. Az MSZP-s politikus véleményét Németh Zsolt, a Külügyi Bizottság elnöke határozottan visszautasította, viszont amikor tőle kérdezték meg, miért szavazta meg pártjával együtt Románia feltétel nélküli EU-csatlakozását, azt felelte, hogy a „romániai magyarság” többsége szeretné és várja a csatlakozást, ők pedig támogatnak ebben bennünket. Németh a kormányt okolta a csatlakozás által nyújtott vétójog alkalmazásának elmulasztásáért, arra hivatkozva, hogy a ratifikáció egyszerű többséget igényel, s illúziónak nevezte, melybe „az erdélyi magyar politikum zöme beleringatta magát”, hogy a Fidesz bármit is tehetett volna ez ellen. Különben sem kért tőle vétót sem Smaranda Enache, sem Dinu Zamfirescu, tette hozzá, beszélgetőtársai felé fordulva. Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es EP-megfigyelő így értékelte szeptember 26. következményét: „Nagyon jó, menjünk csak ezekkel a problémáinkkal az EU-ba, akkor majd nekik kell megoldaniuk őket.” A képviselő nem látja derűsen az RMDSZ ebben vállalandó szerepét, érdekeink köztemetőjének nevezve a pártot. Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő nem viseltetett ekkora bizalommal az EU problémamegoldó képességei iránt, kérdésre válaszolva ugyanis elmondta, az Unió Petíciós Bizottsága egyáltalán nem jelent biztosítékot arra, hogy csatlakozás után is hasonló esélyekkel lehet autonómiát követelni, mivel az csak egyedi esetekkel foglalkozik, általános kérdések megoldására alkalmatlan, magának az EU-nak pedig nincsenek módszerei a tagállamok igazmondását ellenőrizni. A képviselő a Krónikának adott interjújában kifejtette, nem zárultak be teljesen a lehetőségek, ha ugyanis nagyon komoly elégedetlenség alakul ki az erdélyi magyarság körében, az kihat Románia stabilitására, az országra ennek következtében nyomás fog nehezedni, hogy rendezze a kérdést. Smaranda Enache Pro Európa Liga-társelnök szerint az Unió egyszerűen nincs felkészülve az erdélyi magyarság ügyének a „megemésztésére”, viszont a civil szervezeteknek aktívabban be kellene kapcsolódniuk a megoldás keresésébe.
Közeledő fiatalok
A román–magyar ellentétek boncolgatása után a magyar– magyar ifjúsági törésvonalakról is szó esett Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke és az RMDSZ-ből való kilépés után a Tanács helyettesítése céljából életre hívott Magyar Ifjúsági Értekezlet társelnöke, Kovács Péter között. Ez lévén az első vitájuk, az alapoktól kezdték a törésvonalak feltérképezését; ennek során kiderült, nem annyira mélyek és nem annyira elvi alapokon nyugvóak az ellentétek, a két legfontosabb szembenállási pontnak a magyarországi kormánytól és a Communitastól függő pénzosztás aránytalansága és a Markó Béla szövetségi elnökkel való kapcsolat bizonyult.
Mindkét fél részéről gesztusok próbálták közelebb vinni egymáshoz a két ernyőszervezetet, végül Kovács Péter felajánlotta (miután kifejtette, hogy a Communitas azért ad pénzt az RMDSZ-en kívül állóknak is, mert rendes, a törvény amúgy nem kötelezné), hogy megpróbál enyhíteni az alapítvány diszkriminatív magatartásán, Sándor Krisztina pedig közös autonómiakonferencia megszervezésére szólította fel Kovácsot, ő meg elvileg elfogadta ezt.
Belső párbeszéd: ahányan, annyiféleképpen
Azért nincs egységes autonómiakoncepciója az erdélyi magyarságnak, mert egyesek nem akarnak autonómiát, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkájának köszönhető, hogy egyes RMDSZ-es törekvések hatására el nem tűnt a süllyesztőben, vélekedett Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő csütörtökön a Pluralizmus, összefogás, autonómia címet viselő kerekasztal-beszélgetésen. Az RMDSZ-képviselő azon véleményének is hangot adott (egyébként ismételten Tusványos egész ideje alatt), hogy a parlament demokratikus eszközei kimeríttettek, azért azokat ki kell egészíteni más eszközökkel. Csúzi István, az MPSZ-ből kivált Magyar Polgári Egyesület elnöke egységes autonómiakoncepció kidolgozását szorgalmazta, Sánta Imre SZNT-alelnök az RMDSZ-szel való esetleges együttműködés első részeként azt javasolta, a párt vállaljon részt Székelyföld területi autonómiájának megszervezésében. Eredeti javaslattal állt elő az MPSZ részéről Árus Zsolt, aki Szász Jenő elnököt helyettesítette: indítványozta, hogy minekutána úgysem fogadja el a román parlament a kisebbségi törvényt, az RMDSZ helyezze bele a területi autonómia létrehozására vonatkozó részt, majd az elutasítás után lépjen ki a kormányból, annak reményében, hogy ennek következtében az EU kényszeríti Romániát, hogy fogadja el a tervezetet, hiszen eddig is azt szorgalmazta. Ez az RMDSZ saját érdeke is lenne, mivel most lenézik, de az autonómia ilyen módon való kikényszerítése után megdicsőülne, vélekedett Árus. Márton Árpád RMDSZ-szenátor az aritmetika törvényeire hivatkozva elutasította a pluralizmus lehetőségét, viszont párbeszédet szorgalmazott valamennyi szervezet között. A kisebbségi törvénytervezetről azt mondta, még bizakodik, hogy átmehet a parlamenten, de nagy a valószínűsége, hogy a módosítások következtében számukra is vállalhatatlan lesz az új változat. Egy nappal előbb tartott sajtótájékoztatóján a Háromszék napilap szerint a szenátor kerek-perec kimondta, hogy esélytelen a kisebbségi törvény, és csak az előrehozott választások után kialakult új román hatalommal van esély a harc újrakezdésére, addig nincs mit tenni.
A román–magyar viszonyról szóló kerekasztal-beszélgetésen megjelenni nem tudó Gál Kingával kettesben beszélgetett el Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök moderátori minőségben. A fideszes EP-képviselő elmondta, Trianon miatt lelkiismeret-furdalás, de még csak a kérdésről való ismeret sem létezik. Európa számára az erdélyi magyarság valami egzotikus, távoli népség, problémáit csak egynek látják a sok többi kisebbségi kérdés közül, holott nyilvánvaló, hogy más megoldások szükségeltetnek, mint a bevándorlók esetében. Intézményrendszert kell kialakítani, különben az egymást váltó kormányok azt csinálnak az utódállamokba került magyarsággal, amit akarnak, továbbá az EU-s forrásokhoz való hozzáférés útján elérhető gyarapodás is cél, nemcsak a megmaradás. Párbeszéd szükséges Európával, helyzetünk elmagyarázása, hiszen jelenleg nem képez kiemelt kérdést az erdélyi magyarság kérdése – de amíg egymásnak teljesen ellentmondó hangok érkeznek hozzájuk, addig nem is lesz másként, tette hozzá Gál Kinga. Kifejtette még: hangosan és határozottan kellene kiállnia a mindenkori magyar vezetésnek az erdélyi magyarság érdekei mellett, vállalnia az ütközést, hiszen ez is a politikához tartozik, viszont eddig elmaradt Erdélyben. A belső párbeszéd tárgyában a legújabb RMDSZ-találmányról a képviselő kijelentette, nem lehet ellenzéket mesterségesen létrehozni, hiszen az létezik, csak éppen le kell ülni tárgyalni vele, ennek visszautasítása a demokrácia legalapvetőbb értékeinek a megkérdőjelezését jelenti. Továbbá erősíteni kell a civil szervezeteket, mert csodákat tudnak művelni Brüsszelben, és igen sokat mozdíthatnak ott elő.
Köcsögből Brüsszelbe
Minden évben találkoznunk kellene egyszer, mert nem helyes az, ha az erdélyi magyarság más-más részeinek tartunk előadásokat, indította előadását Markó Béla. Az RMDSZ elnöke úgy vélekedett, nem betonozza be a struktúrákat az EU-csatlakozás, mert maga az Unió is folyton változik, így lehetséges az autonómia megvalósítása a csatlakozás után is. Az RMDSZ tevékenységének megítéléséről szólva Markó előrebocsátotta: a román belpolitikai válság fényében kell az eseményeket szemlélni, ilyen tekintetben eredményes a Szövetség működése. Az elnök azt ígérte, a kulturális autonómiánál nem adják alább, mert az a közösségi jogok, tehát az autonómia területére való áttörést jelenti majd, ahonnan tovább lehet menni a területi autonómia irányában, e célból párbeszédet, egyeztetést javasolt, bejelentve, hogy szeptemberben párbeszédet kezdenek az RMDSZ-en kívüli erőkkel, és megteremtik a székelyföldi egységet, viszont reméli, hogy az MPSZ azon megmozdulása, hogy a kisebbségi törvénytervezet ellen szórólapoz annak alkotmányellenességét hangoztatva, a múlté. Szólt a küszöbön lévő RMDSZ-kongresszusról, ahol állítása szerint olyan RMDSZ-t szeretnének teremteni, amely megfelel a kihívásoknak és egységben tudja tartani az erdélyi magyarságot.
A maga során Tőkés László EMNT-elnök emlékeztette Markó Bélát, hogy tavaly ugyanígy javasolta a párbeszédet, de az csak a nyilvánosságnak szólt, hiszen harmincegy párbeszédfelhívást fogalmazott meg az EMNT, s közülük egy sem bizonyult gyümölcsözőnek. A jelenséggel az 1989 előtti helyzetet állította párhuzamba, mikor voltak lojális és irredenta, megbízhatatlan személyek a román hatalom számára. Ez ma is így van, viszont leképeződik a magyar vonalra is: ha román oldalon keresztes hadjárat indul az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ellen, akkor gyorsan leváltják, előtte ügynökvádat kaparnak elő a lejáratására, ha Băsescu nem válaszol az EMNT leveleire, akkor Markó Béla sem, az MPSZ önszerveződése ellen Bukarest helyett az RMDSZ lép fel az egység nevében, ugyanezen az elven uralják a teljes pénzleosztási intézményrendszert, és lesznek Gyurcsány Ferenc kliensei a kormánytól kapott pénzért cserébe, majd paródiának nevezik a ditrói Székely Nemzetgyűlést, mondta. Van-e egyáltalán értelme párbeszédről beszélni ilyen körülmények között? Tőkés László mégis úgy vélekedett, egyes jelek arra utalnak, hogy megtörhet a jég (utalva néhány közös, autonómiáról szóló rendezvényre és megnyilatkozásra), és arra kérte az RMDSZ vezetését, fogjanak össze az autonómiaellenesség felszámolása érdekében.
Markó Béla válaszában bizakodását fejezte ki, hogy lesz párbeszéd, majd bibliai példázattal élve a Salamon király elé járult két asszony esete és az autonómia képviselete közt vont párhuzamot, mondván, hogy megölik, ha szét akarják szakítani. A Nemzetgyűlésről elismételte, hogy az igenis a múlt paródiája volt, de a jövőé is lehet, ha így folytatják, majd mikor a közönség továbbra is békésen hallgatott, kijelentette, hogy az udvarhelyi gyűlésen meg románok legitimáltak volna valakit, míg az RMDSZ-nek soha nem mondta meg a román hatalom, mi legyen a szövegeikben; ekkor hangos zúgás hallgattatta el az elnököt. Hasonló volt a hallgatóság reakciója, mikor Markó Béla azt állította, hogy az RMDSZ nem tett semmit az MPSZ indulásának megakadályozása érdekében, de „nem is esett ettől kétségbe”.
Válaszul Tőkés László a Hegyi beszédet idézve emelte fel szavát a politikai hazugság ellen, majd felszólította az RMDSZ-t, ne sajátítsa ki az autonómia képviseletét, de magát a párbeszédet sem, mivel eddig csak a Köcsög utcában lettek volna hajlandóak tárgyalni. Ki a Köcsögből! – szólította fel az elnök a szövetséget, mondván, hogy ott nem hajlandó a román hatalom magyar tagozatával tárgyalásba bocsátkozni. A Köcsög utcán kívül viszont lehetségesnek tartja a párbeszédet, és felajánlotta, utazzanak együtt Brüsszelbe az erdélyi magyarság ügyét képviselni. A kérdések során Markó Béla azzal utasította vissza Révész Máriusz fideszes politikus kérdését, hogy van-e morális válság az RMDSZ-ben, hogy ő sem kérdezi, mik vannak a Fideszben, Tőkés László felvetésére reagálva pedig elmondta, ha sikerül előzetesen egyeztetni az álláspontokat, lehet szó a brüsszeli útról.
Orbán Viktor a lelkiismeretről és a politikai hazugságról
Orbán Viktor az eddigiekhez képest feltűnően kisszámú hallgatóság előtt megtartott beszéde első felében több mint egy órán keresztül a választások elvesztéséről értekezett, szinte kizárólag a baloldalt, annak hazudozásait és a politika presztízsveszteségét okolva ezért. A Fidesz elnöke beszédének általa nemzetpolitikai jelzővel illetett részénél a szlovák választásokból vont le tanulságokat, kijelentve, hogy a kormánytól kell autonómiát és Bolyai Egyetemet követelni, mert intézményrendszer hiányában az új kormányok azt tesznek, amit akarnak. A volt miniszterelnök gyakorlatilag megismételte tavalyi beszédének a nemzet szellemi és gazdasági újraegyesítéséről szóló részét, hozzátéve, hogy az EU-nak kisebbségvédelmi szabályt kell létrehoznia, addig is a precedensekre kell hivatkoznunk. Állampolgárságügyben szükségesnek mondta a diszkrimináció felszámolását, mivel mindenki könnyebben kaphat magyar állampolgárságot, mint a Kárpát-medencei magyarok, különben is az európai országok mindegyike megadta azt a területén kívül élő nemzetrészeinek.
Németh Zsolt kiáltványt mutatott be, melyben a polgári demokratikus ellenzék hívei a politikai hazugság ellen emelik fel szavukat, mert szerintük „2006-ban, a rendszerváltoztatás óta Magyarországon először szervezett és nyílt politikai hazugság történt: eltitkolták előlük az ország valós helyzetét, korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához”. A kiáltvány csatlakozásra szólít fel, valamint találkozásra hív mindenkit szeptember 23-ára a Hősök terére. Aláírók: Gál Kinga, Orbán Viktor, Németh Zsolt, Varga Mihály, Navrasics Tibor, Schöpflin György, Szájer József, Gyürk András. Hasonló, ám erdélyi vonatkozású kiáltványt ismertetett Tőkés László EMNT-elnök is, arra kérve a résztvevőket, csatlakozzanak hozzá, jelezve, hogy nem indítanak széles körű aláírásgyűjtést.
A kérdések során az Erdélyi Napló kérdésére, hogy belátja-e a pártelnök az egy zászló – egy tábor taktika kudarcát, és lesz-e nyitás jobbra, Orbán Viktor a baloldal egységével példálózva nemmel válaszolt. Szerinte nem pártok, hanem emberek szövetségére van szükség, ebben a kérdésben pedig a jobboldal lassabban tanul, mint a bal, hiszen az ultrabalos Munkáspárt alig kapott szavazatot, hogy ne gyengíthesse az MSZP-t. Azért nincs ma jobbos kormány, mert a MIÉP és a Jobbik elvitte az ahhoz szükséges szavazatmennyiséget, ez egyszerű, mint az egyszeregy, tette hozzá. Ez a 2,5 százalék következőkor már nem lesz ennyi, ő pedig nem mond le az egy tábor, egy zászló elvéről, mert úgy gondolja, hogy az nem megbukott, hanem ellenkezőleg, erősebb lett, és van esély a teljes összefogásra. Orbán szólt az MDF viselkedéséről is: a Fidesz nem értette meg, hogy az MDF nem kormányt, hanem ellenzéket akart és akar váltani, mert „ez idegen a gondolkodásától”, viszont azt vitatni, hogy miért így gondolkodik az MDF, „túllépi a jóérzés és a barátság határát”, mondta.
Második kérdésünkre (hogyan ítéli meg tavalyi beszéde fényében, erkölcsi és nemzetpolitikai szempontból azt, hogy maga és pártja szeptember 26-án feltétel nélkül megszavazta Románia csatlakozását), Németh Zsolt korábbi válaszához hasonlóan, Orbán Viktor is a kormányra hárította a felelősséget, mondván, hogy az feles döntés volt. Mégis vitathatónak nevezte erkölcsi szempontból a szavazásukat, habár ő maga jó lelkiismerettel tette, amit tett, mivel az erdélyi magyarság EU-csatlakozását helyesnek gondolja, kivált hogy a közösség maga is azt akarja. Ha mégsem, akkor azt nem Budapestről kell elmondani, hanem az erdélyi magyarság képviselői által, akik viszont úgy nyilatkoztak, hogy minél hamarabb szeretnének bekerülni az EU-ba. (Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a szavazás előtt mind a Székely Nemzeti Tanács, mind pedig a Fidesz segítségével létrehozott Magyar Polgári Szövetség arra kérte a pártot, ne szavazza meg a ratifikációt, amíg nincs biztosítva Székelyföld területi autonómiája.)
Az erdélyi magyar–magyar párbeszédről Orbán Viktor annyit mondott, hogy pártja aszerint viselkedik az erdélyi magyar politikai szervezetekkel, ahogy azok az autonómiával, de ez ma nem teljesen világos mindenki esetében. Pártja nem vállal integratív szerepet, mert nem képes erre, de minden tömegtámogatottsággal rendelkező szervezettel szeretnék tartani a kapcsolatot.
Nyitott nemzetköziség és ellentétei
Nyitott nemzetköziség – ez a szervezők Tusványos-meghatározása az idén. Feltehetőleg ennek jegyében médiatámogató a nemzeti oldalból (például Tőkés László személyéből) előszeretettel gúnyt űző Transindex, ennek jegyében megy szembe a Tusványos-lakó hatalmas, az RMDSZ feltétel nélküli szócsövének számító Új Magyar Szó-molinóval, ennek jegyében sörözget Németh Zsolt Szabó Vilmossal és érkezik Révész Máriusz a Transindex stílusában író Index egyik munkatársával, ennek jegyében mellőzik, ha éppen nem bojkottálják a Fidesztől jobbra álló politikusokat vagy olyan nemzeti elkötelezettségű sajtóorgánumokat, mint a Magyar Demokrata vagy éppen az Erdélyi Napló; valószínűleg ennek jegyében szerelik a hangosítást hosszadalmas, bömbölő román számolgatások közepette, és az is lehet, hogy ennek jegyében kaphat az ember „Fánkúró bont”. Ez egy kis cetli, amely mindössze annyi információt tartalmaz, hogy „Beváltható a 79-es sunyi-dugi szex sátornál”. Így. Hogy mire váltható be, és mi valójában a sunyi-dugi sátor, inkább nem jártunk utána.
Az is valószínű, hogy ennek jegyében – esetleg mindezt megalapozandó – jelennek meg az alább idézett szövegrészek a hivatalos tábori lapban (kommentár nélkül, a szükséges magyarázattal ellátva): „Igen furcsállottam azt, hogy értelmes(nek titulált) emberek miért beszélnek olyan dolgokról (pl. pluralizmus, összefogás, autonómia), melyek a valóságban nem léteznek, és csak a róluk való beszédmód teszi őket lehetővé.” „A Nuna (értsd: Duna) sátorban egyetlen lélek sem volt kíváncsi a Nuna II (értsd: Duna II) Központosított Uralmáról (értsd: autonómia) szóló egyenes adásra.” „»Ha irányítani akarsz, szórakoznod kell« – fogadták meg (egy magyar zászlókat és különböző nemzeti kitűzőket árusító kis csapatról van szó). Különféle kulcstartókkal, gyújtókkal, matricákkal, zászlócskákkal és faldíszekkel elégítik ki egy feltételezett közösség feltételezett vágyait.” „Gondoljunk csak a »hazai« Funar-kultuszra – az Árpád-sávos zászló lengetése éppolyan idejemúlt, mint a Kolozsváron fakuló »tréjkulór« lobogók tömkelege.” „Tudjuk, hogy egy ilyen kicsi lap nem váltja meg a világot, de hol egészséges, hol beteg humorunkkal ki fogjuk emelni mint a baloldali, mint a jobboldali (sic!) kinyilatkoztatásokból azokat a megjegyzéseket, melyek… furcsák és arra világítanak rá, hogy voltaképp az egész bal-jobb csata tulajdonképpen csak a metaforák szintjén zajlik, és hogyha szebb, találóbb metaforákkal fejeznénk ki saját és az »ellenzék« eszméjét, akkor talán nem lenne ekkora baj.” „Talán nem is lenne teljesen elvetendő dolog azzal az orrnak kellemetlen szagot körülíró szóval illetni az Erdélyi Magyar Ifjak jövőképét, hogy BÜDÖS.” (Megjegyzés: az Erdélyi Magyar Ifjak nem fejtette ki jövőképét Tusványoson, lévén hogy vagy nem elég nyitottak, vagy nem elég nemzetköziek.) „Első (a szerző annak okait keresi, hogy miért „BÜDÖS” az EMI jövőképe). Böjte Csaba Sztárszerzetes (toducz) esete, aki egy humánus cselekedet érdekében (ami ütőkártya), miután elkezdett »nagyban játszani«, kénytelen volt (ez azért még kérdéses, de legyünk optimisták) alkuba bocsátkozni az épp hatalmon lévő rezsimmel, majd aztán tenni ezt a következő előtérbe kerülőkkel is a politika forgószínpadán, az en-gros támogatás érdekében. Elég szomorú, hogy Erdélyi Magyar Ifjaink mindennapi betevője, gúnyája, fedele és iskoláztatása politikai érdekektől függ, és nem EGY KÖZÖS érdektől, hogy Magyarok vagyunk, vagy nem?…”
Ezzel szemben idén még a kevésbé nyitott nemzetköziség is helyet kapott Tusványoson. Nemcsak egyes előadók és résztvevők által, hanem például a borkóstoló sátorban, ahol a magyar borvidékek legkiválóbb borai mellett az átlagosan mintegy száz résztvevő betekintést nyerhetett a bor filozófiájába, a borról szóló költészet világába, és megismerhette nemzeti sorskérdéseink és a bortermesztés elsőre meglepő, kifejtése után csodásan egybefonódó kapcsolatát; hasonló kivételt képez a Keskeny út sátor, ahol déli áhítat, kézműves-foglalkozás, gitárest és teaház mellett filmvetítések és keresztyén sátorhoz méltó előadások várták a nem kevés betérőt. (A Tusványos Press így ír erről: „Válasszuk a Keskeny Utat, hisz tudjuk, a nehéz, verejtékes munkának mindig édesebb a gyümölcse. Ha először lennék Tusványoson, és még naivabb lennék, mint vagyok, akkor azt hihetném, hogy a magyarság megoldása a tábor szélére kiszorított Keskeny Út sátorban rejlik. Viszont nekik csak a nevük jó. Tetteikben még messzebb állnak önnön ideológiájuktól, mint pogány mivoltom. Önámítás. Szintén szánalmas.”)
Biciklizés az autonómiáért
Tusványosról indult vasárnap délelőtt a Magyar Ifjúsági Tanács biciklis autonómia-körútja. A „Tekerj rá! – Biciklizés az autonómiáért” jelmondatot és címet viselő megmozdulásnak az a célja, hogy Székelyföld városaiban és falvaiban megismertessék az autonómia fogalmát, és népszerűsítsék az önkormányzást. Az ifjúsági ernyőszervezet egyszerű, tömör és közérthető nyelvezeten megfogalmazott szóróanyagokkal készül felvilágosítani a székelységet, emellett a legtöbb településen szóba állnak az érdeklődőkkel, a városokban pedig több köztiszteletnek örvendő személy tart velük egy rövid darabon, de fiatalok is csatlakozhatnak. Részletes információk a www.mit.com.ro honlapon találhatók, de kiemelt médiatámogató a Transindex is, ahol napi frissítésű blogban követhető nyomon az autonomista körút.
