Căutare

      Mostani pálfordulásod az autonómia dolgában, azt hiszem, hattyúdala annak a politikai ámokfutásnak, amely gyakorlatilag 1992. október 25-én, a kolozsvári Szent Mihály templomban tett eskütétellel kezdődött, amikor is az RMDSZ szentesítette azt a banális romániai igazságot, hogy a szavaknak valójában nincs tartalma és jelentősége, etikai értelemben pedig semmire nem köteleznek. Ezt a szellemi és erkölcsi elsekélyesedést időközben a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség is magáévá tette. Így most mindenképpen kerek ez a történet. Ezen ámokfutásnak azonban kétségtelenül van egy nagyon is kézzelfogható hozadéka: az RMDSZ-garnitúra helyzetbe kerülése, a magyarországi adófizetők pénzéből juttatott támogatásoknak is hála. Ez tényleg eredmény!
      Jelenlegi pálfordulásodnak van egy másik, időszerű magyarázata is. Egyre világosabbá válik ugyanis számodra, hogy a mostani kisebbségi törvénytervezetből nem lesz semmi, mert a román honatyák nem annyira ostobák, hogy a román állam költségén jól fizetett, ellenőrizhetetlen, teljesítménykényszertől mentes és nyugdíjas állást biztosítsanak a politikából lassan-lassan kikopott, szellemileg elsekélyesedett és erkölcsileg semmivé vált RMDSZ-es politikusoknak. Hiszen ez a törvénytervezet, első perctől fogva, abban a szellemben és elképzeléssel született, hogy olyan kiszámítható egzisztenciális visszavonulási lehetőséget biztosítson számotokra, amelynek anyagi alapjai függetlenedhetnének a magyar nemzetiségű romániai választópolgároktól, ellenben intézményi mivoltuk jóvoltából alkalmasint fogadhatják a magyar adófizetők pénzéből igényelt támogatásokat. Ezért is tekinthető ez az elképzelés az etno-biznisz remekművének, egy olyan, a szervezett bűnözés fogalmát is súroló önérdekvédő szövetség részéről, amelyben lassan-lassan napvilágra kerülnek, hogy az RKP-ból átigazoltak és a Securitate egykori magyar alkalmazottjai milyen rendkívüli hozzáértéssel építették ki gazdasági, társadalmi és politikai hatalmi hálózatukat – az általuk képviseltnek mondott egyszerű emberek rovására.
      Ennek a rendszernek érdekes példája a gyergyószentmiklósi volt néptanácsi alelnök, Barna István elvtárs, akinek az RKP-ból az RMDSZ-be átigazolt Dézsi Zoltán vezette földosztó bizottság ugyanazon a napon és ugyanazzal az iktatószámmal (165/15.11.1991) két különböző Igazolást állított ki: egyet a férj, egyet pedig a feleség nevére. Ennek révén a feleség és a két lány – Barna Zsuzsanna Klára és Barna Gyöngyvér Mária, akik ma már az Egyesült Államokban élnek és tevékenykednek – a beépített és részben közművesített gyergyószentmiklósi Rét utca egy részét (összesen 5 családi házat) szántó- és kaszálóterületként telekkönyveztette a saját nevére. Minderre 2003-ban derült fény. Az RMDSZ-es Dézsi alprefektus és a kommunista Barna Mária azonban ma is a törvények felett állnak, részben az ügyészség és bíróság magyar nemzetiségű alkalmazottainak jóvoltából, akiknél a szakmai inkompetencia és a tribális etnikai szolidaritás rendkívül perverz egyvelegét tapasztalhatjuk.
      A „független” román igazságszolgáltatás még „függetlenebb” magyar nemzetiségű alkalmazottai mögül azonban már csak idő kérdése, hogy mikor dől ki az RMDSZ. Az uniós Romániának ugyanis a következő választások alkalmával már nem kell parlamentbe juttatnia a Szövetséget, s ezzel meg is nyílik majd az út az elszámoltatások előtt.
      Kedves Béla! Kétségtelenül sokrétűek azok a félelmek, amelyek egyre irracionálisabb megnyilvánulásokra késztetnek. Hiszen szétesőben az általad irányított ladik, amely jelen pillanatban egy mocsárban vesztegel: külső erők nyomják, belső erők feszítik, s a múltból mind jobban felbukkannak a rejtett strukturális hibák és egyéni takargatnivalók. Miután azonban az egyes embereknek már nem marad földjük, amin „autonóm módon” boldogulni lehetne, kérdem én, még milyen nemzeti maszlaggal kívánod beetetni őket? Hiszen az a fiatal, akinek egy cseppecske kis esze is van, illetve aki nem RMDSZ-es politikus vagy nem tartozik a holdudvarhoz, kétségtelenül elmegy, mert abban a szellemi és morális mocsárban, amely fölött trónolsz és szövegelsz, csak halódni lehet, de élni semmiképpen!