Căutare

      Megtalálható a neten is (https://www.hirtv.hu/?tPath=/musorok/&article_id=45510) – a lap közepe táján található egy mutató „Videók: Interjú Traian Băsescu román elnökkel” felirattal, remélem, így lesz ez később is, s megnézhetik majd azok is, akik ezt az írást nem frissiben olvassák. Băsescu több mindenről beszél, de ha már magyar tévéadó kereste meg, akkor elsősorban az RMDSz-ről. Amit pedig mond, az két dolog, mindkettő lesújtó. 1. Személyesen Markó Béla járt közben a Demokrata Pártnál, hogy a már minden koalíciós partner számára elfogadható formára hozott (ez persze azt is jelenti, hogy számunkra egyáltalán nem kedvező) kisebbségi törvényt még kicsit fektessék a szenátusban, hogy majd a választási kampányban fogadják el, hadd legyen mivel feszítsenek az RMDSZ vezetői a választóik előtt. 2. Ő maga kérte az RMDSZ vezetőit, hogy legyenek partnerek a decentralizáció felgyorsításában (példákat is mondott: az oktatási intézmények finanszírozása immár a helyi önkormányzatok feladata, de abba továbbra sincs semmi beleszólásuk, hogy kik és hogyan vezetik az iskolákat, s ugyanez áll az egészségügyi intézményekre is, nem beszélve arról, hogy a rendőrség már rég a helyi önkormányzatoknak kellene legyen alárendelve), de erre Markó és társai nem voltak kaphatóak.
      Persze nem vagyok én naiv, tudom, hogy nem szentírás az elnök minden szava, elvégre ő is csak egy román politikus, s annak megfelelően kell kezelni. De ismerem azt a mondást is, miszerint ha üldözési mániám van, az még nem jelenti azt, hogy nem üldöznek valóban. Ha ugyanis megvizsgáljuk az elmúlt két és fél évet, azt fogjuk látni, hogy az események nem cáfolják egyértelműen az elnök által mondottakat. Vegyünk csak két példát.
      1. A kisebbségi törvény ügye
      Állítólag ennek az elfogadása szerepelt az első Tăriceanu-kormány megalakulásakor megkötött koalíciós megállapodásban. Ennek ellenére maga a tervezet olyan, hogy kizárólag az RMDSZ-nek jelentene előnyt, ha elfogadná a parlament. Szó nincs benne reális autonómiáról, illetve az oly érzékeny pénzkérdésről (hogy mennyi pénzt kell fordítani a kisebbségi oktatásra meg kultúrára). Márpedig ha már megállapodást köt az RMDSZ a többi kormánypárttal, akkor valami olyasmivel álljon elő, amiért valóban érdemes belépni a kormányba, s vállalni annak ódiumát, hogy önös érdekek szolgálatával vádolják őket. Ez azonban mind semmi, kérdezzük csak meg Markó Bélától, hogy a második Tăriceanu-kormány megalakulásakor született-e írott megállapodás? Erről nem hallani semmit, azt ellenben igen, hogy a kormány létrejöttében döntő szerepet vállaló szociáldemokraták világosan megmondták: csak akkor van helye abban az RMDSZ-nek, ha nem mind autonómiázik. S láss csodát, az RMDSZ ott van a kormányban, s azóta is azzal van elfoglalva, hogy keresi az érveket, hogy megmagyarázza választóinak a bizonyítványát. Hát nem mennyei áldás egy ilyen magyar párt a románoknak? Megeshet, hogy a jövőben mégis elfogadják azt a cikória kisebbségi törvényt, csak azért, hogy azzal segítsék újra a parlamentbe Markót és társait? Naná, hogy elképzelhető.
      2. Decentralizáció
      Hallott valaki mostanában RMDSZ fejest azért panaszkodni, mert nyomasztó a központosítás az országban? Ugye nem? Csak azt hallani, hogy milyen jó, hogy ők ott vannak, mert onnan tudnak ezt is meg azt is osztogatni az elhanyagolt magyar vidékeknek! Nekem még mindig a fülemben csengnek Borbély László feddő szavai (címzett Gyergyószentmiklós polgármestere): Gyakrabban kell Bukarestbe jönni! Mert képzeljük csak el: ha lenne decentralizáció meg helyi pénzügyi autonómia, akkor lenne még szükség rájuk ott Bukarestben? Akkor állnak még sorban az ajtajuk előtt engedelmesen a polgármesterek, képviselők stb.? Ugye nem. Az a hatalmuk végét jelentené, ettől pedig félnek, mint ördög a tömjénfüsttől!
      S akkor tegyük fel a kérdést: hihető, amit Băsescu mond, hihető az, hogy Markóék nem mindannyiunk érdekeit védik, hanem csak a sajátjukat? Bizony hihető! S gondnak ez nekünk bőven elég!