Monitorizare de presă
|
Căutare Numele cotidianului: Erdélyi Napló Két nagy kő hullott le dübörögve a szívemről a hét végén. Az egyik kül-, a másik belhoni. A külhoni az volna, hogy minden előzetes aggodalmaskodásom ellenére Kóka Jánost választották az SZDSZ élére. Nagyon félő volt ugyanis, hogy a Fideszből kivált és szabadgondolkodóvá változott Fodor Gábor vezénylete alatt az SZDSZ bizonytalan utakra vetődik, sőt legrosszabb esetben akár még liberális párttá is alakulhat. Elmúlt azonban minden ilyesfajta veszedelem, minden a legnagyobb rendben: Kóka az új elnök, aki büszkén és töretlenül vezetheti tovább a lehető legkisebb, de legorcátlanabb kormánypártot a Kuncze által kitaposott úton. Utóbbi becsületére legyen mondva, hogy jó nagyokat taposott, de akinek nem inge vagy zászlaja, ezt a kijelentést ne vegye magára. Örömmel olvastam, hogy Kóka már alig várja, hogy hétfőn a neoliberális párt székházában munkához láthasson, amint azt is, hogy minél előbb találkozni és egyeztetni szeretne Gyurcsány Ferenccel az eddig is világrengető sikereket elért koalíciós együttműködés rejtelmeiről. Szívből kívánom, hogy ez a találkozó és egyeztetés minden korábbinál gyümölcsözőbb legyen. A másik nagy örömöm, hogy az RMDSZ-es honatyáknak eszükbe jutott a kisebbségi törvény. Soha jobbkor, mivel őszintén szólva én már kezdtem elfelejteni. Ha önök emlékeznek még rá, annak idején az első, és értelemszerűen történelmi magyar–román kormányülés során cuppanós csókoktól volt hangos a híradó, a nagy esemény idejére kellőképpen kiherélt kisebbségi törvény kapcsán. Gyurcsányék szépen hazautaztak, aztán Tariceanuék is aludtak rá egyet, és másnap menetrendszerűen úgy utasították el a tervezetet, ahogyan volt. Ennek fejében most ismét terítéken a dolog, illetve terítékre kerülne, ha hagynák. A román törvényhozás malmai ugyanis a jól megszokott ritmusban őrölnek: ha valamit nagyon akarnak, néha összejön, de ha valamit nagyon nem akarnak, annak lőttek. De nézzük meg gyakorlatiasabb szemmel is a problémát: a kisebbségi törvény már több mint egy éve a képviselőház jogi, emberjogi és tanügyi bizottságaiban akadt el, mivel a bizottságok tagjai egyszerűen nem mentek el az ülésekre, és így szavazatképtelenség miatt sorozatban nem lehetett a plénum elé vinni az ügyet. Próbálkozások persze voltak: ilyen volt az a felkérés az össz-parlamenti frakciók felé, hogy politikai nyilatkozatban foglaljanak állást a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban. Ezt simán megszavazták. A bikkfanyelvű szöveg ezzel burkoltan valószínűleg arra célzott, hogy pártfegyelemmel, kukoricára térdepeltetéssel, vagy ég tudja mivel, a pártok arra kényszerítsék a képviselőiket, hogy azt tegyék, amiért fizetik őket: vegyenek részt az üléseken. Ilyen előzmények után múlt héten volt az első olyan ülés, amelyet kamerákkal ellátott teremben tartottak azért, hogy felvételeket készíthessenek az ott elhangzott vitákról. Nem teccik elhinni, de való: szavazatképtelenség miatt az ülést fel kellett függeszteni. Ettől már Márton Árpád frakcióvezető is berágott, és azt mondta, hogy amíg tart a pártok között zajló hatalmi cirkusz, esély sincs a kisebbségi törvény ügyének kimozdítására a holtpontról. Esetleg húsvét után, mert addig buli van. Ilyen hangulatban pedig ki fáradozna a nehéz kő emelgetésével, ne adj Isten dobigálásával. Jól van az ott, ahol van. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize. |