Căutare

      Bizonyos értelemben ezen stratégia részeként is értelmezhető dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek azon nyári ténykedése, amelynek eredményeképpen gyakorlatilag elnémította, és peremre szorította mindazokat a papi személyiségeket, akik a lelkipásztori tevékenység mellett – és annak mintegy szerves részeként – mindig is fontosnak tartották az erdélyi magyar kisebbség közösségépítését és megtartását (pl. Czirják Árpád vagy Gergely István). Ily módon, a katolikus egyházon belül, azokat a személyeket juttatta hatalmi és befolyásolási pozícióba, akik élvezik az RMDSZ nómenklatúra teljes bizalmát, és akik bizonyítottan a román állammal való harmonikus együttműködésre törekednek.
      A Băsescu elnök sorsát eldönteni hivatott tavaszi népszavazás alkalmával a magyar választóktól kapott hatalmas pofon az elnök elmozdítását szorgalmazó RMDSZ vezetés számára még egyértelműbbé tette a dogma szintjére emelt „magyar egység” politikai ideológia gyakorlati megvalósításának életfontosságú szükségességét. Hiszen az EP-választások valójában nem annyira az erdélyi magyarság jövőbeni sorsáról, hanem mindenekelőtt a román politikai mezőben szükségtelenné vált RMDSZ-nomenklatúra túléléséről szólnak. A kisebbségi törvény elfogadásának hiányában ugyanis nem épülhetett ki az a román (és magyar) költségvetésből finanszírozott etnikai alapú intézményes struktúra, amely a visszavonulás lehetőségét lett volna hivatott biztosítani. Hiszen az egyéni választókerületek felállítása Romániában azt az üzenetet is hordozza, hogy Románia bekerülésével az EU-ba az RMDSZ teljesítette történelmi küldetését. Eljött tehát az ideje, hogy eltűnjön a román politikai színtérről, mint ahogy egykoron a Magyar Népi Szövetség is eltűnt, miután eljátszotta a kommunista diktatúra romániai meghonosításában és megszilárdításában rá kiosztott szerepet.
      A Tőkés László református püspökkel való tárgyalásokat tehát tulajdonképpen a szükség kényszerítette ki. Ennek szintén egyetlen célja volt: semlegesíteni és integrálni a püspököt az RMDSZ-nomenklatúra személyes érdekeit szolgáló egységstratégiába. A megegyezés lehetőségét azonban nem igazán tekintették reálisnak. Ezért már kezdettől fogva rendelkeztek alternatív tervvel. Ezt bizonyítja a jelöltlista gyors módosítása. A „belső ellenzéki” hírében álló Sógor Csaba szenátor (és „rendelkezési állományban” levő református lelkész) „befutó” helyre való átsorolásának elsődleges célja: megosztani és szétzilálni a Tőkés püspök társadalmi támogatottságának szilárd alapját jelentő erdélyi magyar református egyházat.
      Alapjában véve azt lehet mondani, hogy az RMDSZ-nek nincs EP választási programja. A különböző bejelentések (pl. magyar nyelvű történelemoktatás, autópálya építés, régiók módosításának terve) tulajdonképpen csak improvizációk, amelyeket a szavazatmaximalizálást szolgálni hivatott politikai retorika szintjén kell kezelni. Az RMDSZ egyetlen létfontosságú választási célkitűzése: minden áron megakadályozni Tőkés püspök bekerülését az EP-be.
      Mi lesz, ha az RMDSZ nem jut be az EP-be? A magyarság tekintetében SEMMI. A romániai magyarság jövője ugyanis lényegében helyben dől el. Ez a jövő a saját szellemi és gazdasági erejének a függvénye. Ezen a területen az RMDSZ részéről az elmúlt 17 év eredménye főképpen a nomenklatúra hatalomszerzésében és vagyongyarapodásában mérhető le. Érthető, hogy sok a veszteni valójuk. Politikai képviselet hiányában ugyanis elveszítik a pénzforrások elosztási rendszerében megszerzett pozícióikat.
      Feltételezhető, hogy a megfélemlített, frusztrációkkal telített és egyfajta letargikus állapotba kényszerített romániai magyarság megújulásának elsődleges feltétele az RMDSZ hatalomvesztése, és a politikai mezőből való kikerülése. Talán ekkor jöhet el az igazság pillanata: rendelkezik-e a magyarság a fennmaradását szavatolni képes, szükséges humán erőforrásokkal? Hiszen egy nép vagy egy közösség léte nem a szükségszerűség, hanem mindenekelőtt a létezni akarás és az életerő függvénye!