Căutare

Megújult politikai berendezkedéssel kezdi az évet az ország. Bãsescu elnöki beiktatását követõen felgyorsultak az események, választási szövetségek bomlottak fel, kormánykoalíciós megállapodások köttettek. És láss csodát, még az elmúlt év utolsó napjaiban megalakulhatott a Tãriceanu-kormány, amelyben – figyelemre méltó súllyal – az erdélyi magyarság képviselõi is jelen vannak. Vajon a politikai, hatalmi megújulás mögött vannak-e olyan felhalmozott tapasztalatok, értékek, amelyekre támaszkodva megvalósulnak a választási ígéretek?
Ami az RMDSZ stratégiáját illeti, világos, hogy a legfõbb cél – a sikeres európai integráció levezénylése – mellett továbbra is a kisebbségi jog- és esélyegyenlõség megvalósítását tekinti elsõdlegesnek, és ha a kulturális autonómiát biztosító kisebbségi törvényt partnereivel sikerül megszavaztatnia, máris nagy lépést tett elõre. Derûlátásra adhat okot az is, hogy az új államelnök és az új kormányfõ sem tekinti tabutémának az autonómia kérdését. Azt mondják, a decentralizáció révén annyi helyi autonómiát kap Sepsiszentgyörgy, mint Craiova, Székelyudvarhely, mint Ploieºti.
A kedvezõ elõjelek ellenére nem hiszem, hogy könnyû kormányzásra rendezkedhet be az RMDSZ. Lehet, hogy szimbolikus tartalmú követeléseit eredményesen elégítheti ki, ugyanakkor aligha számítható még ki a nemzeti liberálisok és a demokraták, még kevésbé a humanisták jövõképe a kormányzásról. A kormányprogram úgy vázolja, többnyire címszavakban, a gazdasági és társadalmi célokat és az elérésükre bevethetõ eszközöket, hogy nem számol a romániai viszonyokban megbúvó közegellenállással. Az elsõ adócsökkentõ intézkedések nyomán aligha van ma olyan pénzügyi szakember Romániában, aki ki tudná számítani, miképpen befolyásolja ez a költségvetést. Látható ugyanakkor, hogy az új, egységes adókulcs inkább a közepesnél nagyobb jövedelmû személyeknek és a magas profitrátát megvalósító cégeknek kedvez. Olyanoknak, mint a kormányban ülõ nagyvállalkozók és azok érdekeltségeibe tartozó vállalatok többsége. Az adócsökkentés nyomán kialakuló költségvetési hiány a kisvállalkozók kétszeresére emelt kötelezettségeibõl származó bevételekbõl aligha pótolható. A megjósolható deficitet pedig még kevésbé lehet azzal a magabiztos legyintéssel elintézni, hogy a szigorú fellépés nyomán az eddigi adócsalók befizetéseibõl biztosan megtelik majd az államkassza. A nagytõkések kormányába csöppent RMDSZ-nek, konkrétan az oktatást, a kultúrát és az európai integrációt felügyelõ miniszterelnök-helyettes Markó Bélának, nem lesz hát könnyû a terület problémáit megértetni és érvényesíteni. A helyzetre jellemzõ, hogy rossz nyelvek azt terjesztik: Markó több könyvet írt, mint amennyit Bãsescu olvasott.
De félre a tréfával, korai lenne még következtetések levonására vetemedni, egyszerûen arról van szó, hogy az elmúlt idõszakban az új hatalom inkább a választási kampány populista retorikáját hallatja, arculatát mutatja. Ennek az arculatnak pedig, úgy tûnik, karakteres alakja marad az államfõ, aki tegezõ viszonyban, pattogó katonás stílusban utasítja az új minisztereket, gyakran hivatkozva a tengereken szerzett élettapasztalataira, bölcsességére, aki autóversenyek gyõzteséhez illõ pezsgõbontással ünnepli az új évet, majd ingujjban reggelig ropja a táncot egy üdülõhelyen. Bár még üvegbõl issza a pezsgõt, az utóbbi napokban már begombolta az ingét és a nyakkendõjét is tûrhetõen megkötötte.
Hát ilyen hangulatosan újul meg mifelénk a hatalom, talán azért is vagyunk fogékonyabbak a jókedvre, mert ebben a megújulásban megcsillant elõttünk a remény: az idén talán a sorsunk is jobb irányba fordul. Hogy így van, azt abból is érzem, hogy az írásom végére tartogatott hagyományos jókívánság szavai ezúttal mintha megteltek volna igazi tartalommal.
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónknak!