Căutare

Hangnemet váltott a magyar érdekvédelmi szövetség a népszavazás hetére. Válaszként a hivatalából felfüggesztett államfõ frontális támadására, az RMDSZ 21 pontos kampányanyagot készített. A Szövetség a kampány kezdetén pozitív üzenetet fogalmazott meg, a demokrácia alapelveinek népszerûsítését célozva. Basescu viszont – különösen erdélyi nagygyûlésein – a magyar kártya elõhúzásával próbálja növelni népszerûségét. Az eredetileg belsõ terjesztésûnek szánt dokumentumot Kovács Péter kampányfõnök-helyettes tette publikussá honlapján. Ennek némiképpen tömörített változatát osztjuk meg a Riport olvasóival.

1. Bár egyezséget kötött az RMDSZ-szel a kisebbségi törvénytervezet elfogadására, szavát máig nem tartotta be.
A Demokrata Párt és az államelnök folyamatosan akadályozta, késleltette a kisebbségi törvénytervezet vitáját és elfogadását, és a kulturális autonómia ellen van, holott a D.A. Szövetség kormányprogramjában is tételesen szerepelt a törvénytervezet elfogadása.
2. Szeparatizmusként beszélt a területi autonómiáról. Továbbra sem egyezik bele abba, hogy a kisebbségek döntsenek az õket érintõ kérdésekben.
Többször hangoztatta, hogy ellenzi a területi autonómia megvalósítását, a Székelyföld szerinte csak olyan autonómiával rendelkezhet, amilyennel Caracal. Az államelnök elfogadhatatlannak tartja, hogy a nemzeti közösségek az õket érintõ kérdésekben kötelezõ érvényû döntéseket hozhassanak, amit ne bírálhatnának felül a központi hatóságok. Azt sem fogadja el, hogy e közösségek választott testületei vétójoggal rendelkezhetnének ezen állami hatóságok õket érintõ döntéseit illetõen.
3. Ki a magyarokat a parlamentbõl ! Ezzel akar bevonulni a történelembe.
Eltökélt célja, hogy a magyarságnak ne legyen parlamenti képviselete. És ezt nem a politikai ellenlábasának tekintett RMDSZ-re, hanem a romániai magyarság egészére értette.
4. Szélsõségeseket fogadtak be a Demokrata Pártba. Basescuéhoz hasonlóan, hivatásos szócsöve, Emil Boc kampánya is nacionalista jellegû volt.
Emil Boc kolozsvári kampánya végig nacionalista jellegû volt. A Bibliára esküdött, hogy nem mûködik együtt a magyarokkal. A Demokrata Párt parlamenti frakciójának több, a volt PUNR-bõl átigazolt politikus is tagja, többek közt Valeriu Tabara volt PUNR-elnök, akinek gondjaira bízták a kisebbségi törvényt.
5. Felléptek a tulajdon-visszaszolgáltatás ellen!
A Demokrata Párt és az államelnök folyamatosan akadályozta az erdõk és ingatlanok visszaszolgáltatását.
6. Nincs szükség észak-erdélyi autópályára!?
1996 és 2000 között a felfüggesztett államelnök és elnöki hátvédként mûködõ pártjának miniszterei folyamatosan akadályozták az észak-erdélyi autópálya megépítését.
7. A hátrányosan kezelt magyarlakta települések kapcsán megfenyítették azt, aki a megkülönböztetés ellen szót emelt.
A fejlesztések terén az elnök Moldva és Havasalföld elsõbbségét hangoztatta. A Demokrata Párt szállításügyi minisztere, Radu Berceanu azzal fenyegette Borbély László tárca nélküli minisztert, hogy a továbbiakban csak ceruzahegyezéssel foglalkozik, ha tovább hangoztatja, hogy a magyarok lakta vidékek kevés pénzt kaptak, és – a méltányosság elve alapján – a következõ idõszakban több pénzt kell számukra biztosítani.
8. A titkosszolgálatok információit használja a politikai vitákban, megmérettetésekben. Ellenõrzése alá szeretné vonni a titkosszolgálatokat, azokat saját céljaira felhasználni.
Monica Macovei miniszter révén olyan törvénytervezeteket próbált elfogadtatni, amelyek újra érvényt szereztek volna az 1989 elõtti idõszak rendõrállami gyakorlatának.
9. Mindenki telefonját lehallgathatják, levelezésébe betekinthetnek.
A sajtó egyhangúlag szót emelt az egész társadalmat és a médiát is érintõ államelnöki rendelkezések, a jogtalan telefonlehallgatás és drótposta-ellenõrzés ellen.
10. Lépésenként építette ki a teljhatalmát biztosító pártrendszert, amellyel a parlamenti többséget is megszerezte volna.
Az államelnök a hatáskörének kiszélesítését szeretné elérni, ezért úgy döntött, felépít maga köré egy elnöki pártot vagy pártkoalíciót, amely biztosítja számára a kétharmados többséget a parlamentben. Modellnek nem az EU legtöbb államában létezõ moderátori hatáskörrel rendelkezõ államelnök típust tekinti, hanem a francia, prezidenciális modellt. Nekünk magyaroknak a francia modellrõl a nemzetállam, a központosított hatalom és Trianon jut eszünkbe. Egyébként ez nem is francia, hanem inkább poszt-szovjet modell. A jelenlegi román Alkotmány ezzel kapcsolatos szabályozásai csupán silány, elhalványított másai, utánzásai a franciának.
11. Magyar többségû régióba küldte „fülelni” a titkosszolgálatot.
Az elnök megbízásából a Külföldi Hírszerzõ Szolgálat idõközben lemondott igazgatója többször is járt Székelyudvarhelyen és tanácskozott a város polgármesterével. Mint közismert, Claudiu Saftoiu igazgató azért mondott le, mert az általa vezetett testületrõl kiderült, hogy törvénytelenül használt lehallgató felszereléssel rendelkezik, és ezzel az ország területén is – ugyancsak törvénytelenül – lehallgatásokat végzett.
12. Dossziékkal zsarolja politikai ellenfeleit.
Több esetben felmerült az a gyanú, hogy az elnök emberei elindított vagy éppen elfektetett bûnvádi eljárások iratcsomóival, illetve titkosszolgálati tevékenységet bizonyító dossziéik révén politikusokat, bírókat, alkotmánybírókat zsaroltak azért, hogy az államelnök szája íze szerinti döntésre rábírhassák õket.
13. Érdekcsoportokat említ, saját tapasztalatból tudva, hogyan mûködnek ezek.
A sajtóban napvilágot láttak olyan feltételezések, illetve konkrét esetekre vonatkozó, oknyomozó írások, amelyek szerint Traian Basescu fõpolgármesteri mandátuma idején a hivatal költségvetésébõl, késõbb állami pénzalapokból busás összegeket osztottak le maguknak az elnökhöz közel álló gazdasági körök. Elena Udrea és férje, Dorin Cocos, valamint az államfõ kedvenc kocsmájának neve gyakran szerepelt a közbeszédben. Ezen ügyekben nyomozás nem indulhatott, és nem is indulhat mindaddig, amíg Basescu államelnöki mentelmi joggal rendelkezik. Az alkotmány szerint Romániában egyetlen ember rendelkezik bûncselekmények esetében mentelmi joggal tisztsége betöltésének idõszakában, az államelnök. Azoknak a bûncselekményeknek egy része, amelyekkel vádolják az államelnököt, mandátuma ideje alatt elévül, már számon sem lehet kérni rajta.
14. Megnyilvánulásai nem méltóak egy uniós tagország elnökéhez.
Uniós tagország államelnökéhez nem méltó megnyilvánulásai, cselekedetei voltak: ittas vezetés, mulatozás, egyetemi tanévnyitó beszédében annak hangsúlyozása, hogy õ sem volt jó tanuló, mégis államelnök lett.
15. Többször is megszegte szavát annak reményében, hogy errõl a választó megfeledkezik. Traian Basescunak föl lehet róni, hogy:
– A bukarestieknek megígérte a helyhatósági választásokon: ha megválasztják fõpolgármesternek, nem fogja õket cserbenhagyni, mint Ciorbea, nem mond le a polgármesteri tisztségérõl egy magasabb funkció érdekében. Aztán mégis indult államelnökjelöltként.
– Szóban és írásban, õ és pártjának vezetõi, ígéretet tettek a kisebbségi törvény támogatására, a kulturális autonómia elfogadására. Ezt az ígéretét az államfõ nyilatkozataiban, pártja pedig cselekedeteiben folyamatosan megszegte.
– Bejelentette, ha a parlament felfüggeszti, öt perc alatt lemond, aztán többnapos gondolkodás után bejelentette, hogy mégsem.
– Legújabban közölte: ha a referendumon a nép meneszti, akkor nem indul egy újabb mandátumért.
16. Szétverte, ellehetetlenítette az általa „legjobb kormánynak” nevezett elsõ Tariceanu-kabinetet, amely az õ közbelépése nélkül a mai napig mûködhetett volna.
A „legjobb kormánynak” nevezte az elsõ Tariceanu-kabinetet, amelyet késõbb – amikor érdekei úgy kívánták – õ maga lehetetlenített el és vert szét. Traian Basescu és a Demokrata Párt elõszeretettel megfeledkezik arról, hogy 2004-ben számára nem volt igazán fontos a demokrácia szabályainak betartása. A Szociáldemokrata Párt nyerte meg a parlamenti választásokat, ennek ellenére az államfõ mégis Tariceanut kérte fel kormányalakításra.
17. Az RMDSZ-t egyre gyakrabban vádolja azzal, hogy együtt szavaz a Nagy-Románia Párttal.
Ez a politikai mûveletlenség, a tájékozatlanság gátlások nélküli kiaknázása és bátorítása, amelyben a demokratikus politika egyik alapszabályát kezdi ki az államelnök és fizetett prókátorai, a Demokrata Párt politikusai. Számukra teljesen elképzelhetetlen az a nagyon egyszerû dolog, hogy garmadával vannak olyan politikai helyzetek, amelyekben nem a pártérdek diktálja a leadott voksokat, hanem egy mûködõ társadalom törvényes feltételeinek megteremtése, a jogállamiság gyakorlatának elsõrendûsége, a haladás perspektívájának figyelembevétele számít. Ha a Nagy-Románia Párt olykor – akaratlanul is – ezeket az értékeket támogatja, akkor szavazatai értelemszerûen egybeesnek az RMDSZ-es politikusok voksaival. Basescunak tehát nemcsak az Alkotmányt kellene gyakrabban fellapoznia, hanem a demokratikus politizálás kézikönyvét is, amelyben az ilyen jellegû egybeesések, együtt szavazások nem elítélendõek, hanem a legtermészetesebb dolgok közé tartoznak.
18. Nem hajlandó politikai kompromiszszumra. Esetleges tisztségben maradása a bosszúról, a „bûnösök” tettének megtorlásáról fog szólni a civilizált párbeszéd és vita helyett.
Ugyanide tartozik a politikai kompromiszszum, a demokratikus intézményekkel való együttmûködés teljes elutasítása, mert számára a kompromisszum kizárólag érdekszövetséghez való csatlakozást jelent. Így nem lehet politizálni, a politika „megegyezésrõl”, nem érdekcsoportok közötti „kiegyezésrõl” szól (ahogyan azt Basescu állítja). Kompromisszum nélkül pedig csak anarchia jön létre, nem mûködik a demokratikus törvényalkotás. Ezzel is kimutatja foga fehérjét: a teljes káosz a cél, és nem az intézmények olajozott mûködése. 2008-ban 322 képviselõt lökne ki a parlament erkélyérõl, ami nyílt bujtogatás és lázítás a demokrácia egyik legfontosabb intézménye ellen.
19. A Demokrata Párt nem kampányolhatna magyarul Traian Basescu mellett Kovászna megyében, ha az RMDSZ nem harcolta volna ki az anyanyelv használatához való jogot.
Más tollával ékeskedik, s már az irredenta vagy szeparatista viselkedést sem emlegeti föl a Demokrata Párt, amely magyar feliratú kampánytermékekkel áll ki Basescu mellett Kovászna megyében. A PD gyakran említi kizárólag a „román választópolgárt”, akinek a voksaira számít, de a szavazatokért most a soha meg nem említett magyarokhoz is bekopogtat, anyanyelvüket használja. Ez a politikai opportunizmus netovábbja!
20. Traian Basescu az alkotmány „föltételek nélküli tisztelõjének” tekinti magát, de a parlament demokratikus döntése ellen panaszt emelt az alkotmánybíróságon. Megfellebbezi, ha a döntés nem kedvez neki.
Ezt tette akkor is, amikor a parlamenti felfüggesztési szavazás után – az Alkotmánybíróság konzultatív jellegû véleményezésére hivatkozva – a döntés felülbírálását kérte. Az Alkotmánybíróság megalapozatlannak tekintette és elutasította a kérést.
21. Egyelõre a magyarság vezetõit támadja, de készül a magyar közösség közéletbõl való „kisöprésére”.
Traian Basescunak kifinomult eszközei vannak magyarellenessége leplezésére, és arra, hogy a másfél milliós magyarságot politikai szempontból súlytalanná tegye, kiûzze a közéletbõl. Pokoli tervét egyszerû stratégiával kívánja elérni: azzal, hogy a magyarságot vezetõi ellen fordítja. Így akarja bebiztosítani magának a magyar emberek szavazatait. Ha valakinek nem ismerõs ez a módszer, felidézheti a rossz emlékû ’89 elõtti idõszakot, amelyben a romániai magyarság több hangadó személyiségét is ugyanígy, az „övéi” által távolított el az akkori karhatalom.
Basescu úgy gondolja, hogy a korrupció elleni harc leple alatt sok mindent elintézhet. Egyelõre a magyar közösség politikai vezetõit támadja, amivel egyrészt bebiztosítja magának a román nacionalisták szavazatait, másrészt megpróbálja a magyar közösséget saját vezetõi ellen fordítani. Az sem véletlen, hogy épp Kolozsváron, Gheorghe Funar szellemi örököse, Emil Boc városában rukkolt elõ a magyarellenességgel, abban a városban, amelyet Funar hozzászoktatott már az etnikai békétlenséghez.