Căutare

Ha hinni lehet(ne) egyik-másik erdélyi magyar hírforrás hétvégi jelentéseinek, kedvenc művelődési miniszterünk, Mona Muscă szó szerint a kisebbségi vezetők párhuzamossága miatt tartja elfogadhatatlannak a kisebbségi törvény tervezetét. Azt már iskolai emlékeink alapján tudjuk, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, így Muscă talán a sokat emlegetett Markó–Tőkés-találkozóra gondolhatott, amelyről már igen sok részlet ismeretes, csak az nem, hogy mit oldana meg, mire adna választ.
Persze a magyar filmművészet nagy barátja, a kiváló Trianon-szakértő Muscă aligha a kisebbségi vezetők térbeli elhelyezkedése miatt fejtette ki nemtetszését a törvényjavaslattal szemben, félelmét valójában az államiakkal párhuzamos intézmények létrehozásának a veszélye táplálja. Más kérdés, hogy a miniszter asszony nyilatkozatát magyarra fordítók nem igazán tudnak magyarul. Ami önmagában nem lenne nagy baj, ha az illetők nem a közvélemény tájékoztatásával keresnék a kenyerüket. A megértés, a kommunikáció hiánya kormányszinten is jellemző lehet, hiszen Muscă szavaira reagálva Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal elnöke azzal érvelt: „Itt nem párhuzamosságról, hanem szubszidiaritásról beszélhetünk.” „A miniszter asszony tévedésben van, alighanem rosszul értelmezte a törvénytervezet szövegét” – tette hozzá az államtitkár. Mire gondoljunk minderről? Netán a kritikát megfogalmazó kormánytag nem olvasta el a tervezetet? Esetleg csak magyarul kapta meg? Amúgy a nőkkel lehet a baj, hiszen a törvénnyel kapcsolatban Monica Macovei, az igazságügyi tárca felelőse volt még az, aki kormánytagként nemtetszésének adott hangot.
Közben az RMDSZ politikusainak derűlátása oly kitartónak látszik, mint az idei májusi esők, továbbra is a nyári parlamenti ülésszak végére jósolják a törvény elfogadtatását. Közben egyesek azzal magyarázzák a koalíciós társak fenntartásait, hogy a kabinet két másik fontos jogszabály, a tulajdonjogi törvénycsomag, valamint az igazságügy reformját célzó tervezet mellett nem igazán kíván egy harmadik lehetséges konfliktust bevinni a képviselőházba, ahol a kormányzati többség minimális.
Márpedig az RMDSZ is része ennek a törékeny többségnek, s Markó Béla lapunknak adott legutóbbi interjújában is igen eltökéltnek mutatkozott a tekintetben, hogy ha koalíciós partnerei nem engednek a kisebbségi törvény dolgában, akkor tőle se számítsanak kompromisszumokra. A mostani helyzetben, amikor az RMDSZ erdélyi magyar politikai ellenfelei is támadják a Szövetség által kidolgozott jogszabályt – nyilván más megközelítésből, mint Muscă és Macovei –, politikailag felmérhetetlen károkat okozna jelentősebb engedményeket tenni a koalíciós partnereknek. Utóbbiak közül állítólag a Demokrata Párt köreiben ellenzik leginkább a törvényt.
Akad viszont támogató nemzetközi szinten. A hétvégén Bukarestben ülésező Európai Népcsoportok Föderális Uniójának jubileumi kongreszszusa külön határozatban foglalkozik a kisebbségi törvénnyel. Ugyan a szöveg első része meglehetősen általános módon, diplomatikusan fogalmaz, mondván, a FUEN „tudomásul veszi a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetet”, s üdvözli a kezdeményezést, az utolsó bekezdés konkrétabban szól, bár itt is érződik egyféle egyensúlyra való törekvés: „A kulturális autonómia fogalmának beiktatása a törvénytervezetbe szavatolja a nemzeti kisebbségek lojalitását az állam iránt, ugyanakkor lehetőséget teremt a nyelvi és kulturális identitásuk megőrzését szolgáló autonómia létrehozására.” Nyilván Markóék nem azért küzdenek, s nem azért feszegetik a koalíciós húrt is, hogy módot találjanak az állam iránti lojalitás kifejezésére.
Egyébként a FUEN vezetőinek tájékozottsága a téma kapcsán az aggodalmaskodó román miniszterekéhez hasonlatos, hiszen a Föderális Unió elnöke, a rétoromán nemzetiségű Arquint úr a kongresszus első napján lapunknak nyilatkozva elismerte, még nem volt alkalma elolvasni a tervezetet. Ami nem is az ő dolga. Annál, hogy mit nem olvasott, fontosabb az, amit másokkal együtt megfogalmazott a kongresszuson: a mennyiségi kérdésre utaló kisebbség fogalom helyett indokoltabb lenne a minőségre, a sokféleségre utaló nemzetiség fogalmat használni. Ha a tervezettől a végleges szövegváltozatig bármiféle változás történne sokat emlegetett törvényünkkel, akkor talán ez a megközelítésbeli különbség kellene hogy érvényesüljön a jogszabály nevében, betűjében és szellemiségében egyaránt.