Amint arra számítani lehetett, kedvezõtlenül ítélte meg a közszolgálati rádió-, illetve a televíziótársaság (egy ideig a kettõ azonos igazgatás alá tartozott) mûködését az erre létrehozott parlamenti bizottság. A döntés régen, mondhatni elõre megvolt, a magyarázat körül még folynak az egyeztetések. Némi ceremóniák után a két vezetõtanácsot és az elnök-vezérigazgatókat le fogják váltani. A tervek szerint bizonytalan jellegû és idõtartamú interimátus következik, amelyet követõen – ha a kezdeményezõ liberálisok akarata ismét érvényesül – törvénymódosítás után a két médiaintézmény élére nem a parlamenti pártok, hanem a pártatlan civil társadalom nevez majd ki kuratóriumot, bizonyára a szokásosan eredeti kritériumok alapján. Persze lehet e sorok keserû hangnemét arra vélni, hogy rádió-igazgatótanácsi tagságom megszûntével nem kis összegtõl esem el; nem is tagadom ezt, és azt sem tudom, hogy ha nem lennék érintett, hogyan viszonyulnék a kérdéshez. Ugyanis ha nem lennék érintett, akkor nem ismerném a helyzetet a rádión, sõt a politikán belülrõl. Azt sem tudom, egy véleményt mi indokol, objektivál jobban: ha a körön belülrõl, vagy ha azon kívülrõl érkezik. Néhány dolgot azonban tudok. Elsõsorban, hogy a médiáért, az újságírók megnyeréséért mindenütt – a volt szocialista országokban kiváltképp – elkeseredett harc folyik, s különösen kormányváltások után sportot ûznek a megideologizált elcsapásokból. Az indoklás általában az, hogy az elõzõ vezetés át- meg túl volt politizálva. (Az új természetesen nem lesz, az tök semleges marad mindvégig…) Másodsorban a rádiónál 2002-ben hasonló dolog történt: mandátuma lejárta elõtt menesztették a korábbi, még a „konvenciós kormány” idején kinevezett társaságot, sokak szerint mondvacsinált ürüggyel; jellemzõ, hogy a mostani elnök-vezérigazgatónak és igazgatótanácsnak felrótt magas fizetéseket mi attól a korábbi vezetéstõl „örököltük”, illetve vettük át – akkor még nem voltak erkölcstelenek… Harmadsorban a rádió soha ilyen jó évet nem zárt, mint a tavalyi, sem a hallgatottság, sem a területi lefedettség, sem az ellátottság tekintetében, sem pénzügyileg; ráadásul folyamatban van néhány nagyívû terv kivitelezése. Persze tudni való, hogy az ilyen döntések magasabb megfontolásokból születnek, nagyobb játszmák és tétek konjunktúrájának kitéve (valamit valamiért, ugye). Remélem, a kisebbségi törvény – korántsem lezárult – sorsa az RMDSZ számára kellõ kárpótlást jelent majd hozzájárulásáért ehhez a médiás döntéshez. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|