Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 16.11.2006
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Simon Judit
Titlul articolului: Antal Árpád András Kovászna megyei RMDSZ-es képviselõ - Hétköznapi autonómia
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=270&menu=
Közelebb szeretnénk vinni a döntéseket a közösségekhez. Jelenleg rengeteg párhuzamos intézmény mûködik. Vannak a kormánynak alárendelt intézmények, melyeket a minisztériumok, illetve a prefektusok irányítanak, és vannak a megyei és helyi önkormányzatok intézményei, s ezek sok esetben párhuzamosan mûködnek. Nem egészítik ki egymást, viszont a források szempontjából mindig a kormányhoz tartozó intézményeknek jut több pénz. Ezeknek a munkáját kellene összehangolni, illetve a kormány hatáskörébe tartozó intézményeket át kellene adni a helyi önkormányzatoknak, hozzájuk utalva a megfelelõ forrásokat.
Ezt azok a szervezetek is így gondolják, amelyek add, Uram Isten, de rögtön szeretnék az autonómiát?
Én nem tudom megmondani, hogy õk hogyan képzelik az autonómia mûködését, csak az tudom, hogy mi így képzeljük. Sokat beszélgettünk errõl a kérdésrõl. A célok azonosak, mindannyian azt szeretnénk, hogy a Székelyföldnek legyen területi autonómiája. Hangsúlyozom, nem etnikai jellegû autonómiát akarunk. A román sajtó és a politikusok is szeretnék ebbe az irányba elvinni ezt a kérdést, de nem errõl van szó. Területi autonómiáról beszélünk. A Székelyföld területén, keletrõl nyugatra nézve, tudjuk, melyik az elsõ és utolsó település. És ott nem csak magyar nemzetiségû emberek élnek. Ebbõl egyértelmûen kiderül, hogy nem etnikai, hanem területi autonómiát szeretnénk.
Hogyan lehet ezt elérni? A népgyûlések nem bizonyultak hatékonynak.
Elsõsorban törvényekkel lehet elérni. Tavaly megszületett a központosítás lebontását szabályozó törvénycsomag, amely az egész ország területén beindítja a decentralizációs folyamatot, s ez nekünk erdélyieknek – és ezen belül a Székelyföldnek – nagyon fontos. Ha megvalósul a központosítás reális lebontása Romániában, akkor ez a mi székelyföldi problémánkat is 75-80 százalékban megoldaná. Ha a szakminisztériumok elkészítik az ágazati stratégiákat, átadják az önkormányzatoknak azokat a hatásköröket, pénzügyi forrásokat, melyekkel azokat az intézményeket mûködtetni lehet, amelyek most a kormánynak vannak alárendelve, akkor ez már nagy elõrelépés. Ez az a rész, amelyet mi Bukarestben elértünk eddig. Létrehoztuk a Szövetség a Székelyföldért egyesületet, amely ugyancsak ennek a törvénynek az alapján jöhetett létre. A parlamenti munkával elértük azt, hogy megszülethessen ez az önkormányzati társulás, ami azt jelenti, hogy a székelyföldi helyi hatóságok bizonyos fejlesztési projektekre közös költségvetést dolgozhatnak ki. Gyakorlatilag beindulhat az a folyamat, az az egységes székelyföldi gondolkodásmód, amely megteremtheti az egységes székelyföldi cselekvést. Persze még számos törvényre van szükség: módosítani kellene a népszavazási törvényt. Adott pillanatban, ha meglesz a politikai akarat, benyújthatunk egy autonómiastatútumot, hogy elfogadtassuk a parlamenttel. Ebben a pillanatban nem úgy néz ki, hogy ez kivitelezhetõ lenne.
Van egyáltalán épkézláb autonómiastatútum a tarsolyban?
Többféle autonómiastatútum van, de mivel nincs meg a politikai akarat román partnereink részérõl, hogy errõl konkrétan beszélhessünk, parlamenti szinten nem erõltettük a kérdésnek ezt a részét. A kisebbségi törvény és ezen belül a kulturális autonómia volt a cél, melyet a mandátumunk elsõ felére kitûztünk, de láthatjuk, ez is mennyire akadozik. Nyilván, ha azt látjuk, hogy ebbe az irányba nem lehet elmenni, akkor más irányba fogunk lépni. Nem várhatunk tizenkét évet arra, hogy a román partnereink elfogadják azt a kisebbségi törvényt, kulturális autonómiát, amelyet mi szeretnénk. Továbblépünk és más célkitûzéseinket fogjuk elérni.
Jól értem, hogy Ön szerint a kisebbségi törvénynek nincs esélye?
Minimális annak az esélye, hogy a kisebbségi törvényt úgy fogadják el, ahogyan mi szeretnénk.
Mi volna a másik lépés?
Nagyobb gondot fordítunk a székelyföldi kérdésekre.
Mi lesz a Partiummal, Belsõ-Erdéllyel, a szórvánnyal? Másodrendû régiók?
A központosítás lebontásának a folyamata mindenkit érint, és elsõsorban Erdélynek érdeke, hogy ez a gyakorlatban is megtörténjen. Ugyanis Erdélybõl vonnak el folyamatosan forrásokat és adják oda más régióknak azt a pénzt, amit megtermelünk. Ugyanakkor sokkal hatékonyabban lehet elkölteni a pénzeket, ha a lakossághoz a legközelebb álló intézmények határozzák meg a stratégiákat, illetve költik el a pénzeket.
A székelyföldi önkormányzatok együttmûködése lehetne az elsõ lépés olyan gazdasági régió kialakítására, amely a Székelyföldet foglalja magában?
Másfél éven belül mindenki rájön arra, hogy ezekhez a régiókhoz hozzá kell nyúlni, különben komoly pénzeket fogunk elveszíteni. Nem csak a Székelyföldrõl van szó, ami nekünk fontos, ez ugyanúgy érinti majd Vrancea, Temes vagy Konstanca megyét.
Ha a Székelyföld így vagy úgy valamilyen autonómiára tesz szert, meg tud élni saját gazdaságából, hozzáadva a megszerezhetõ uniós pénzeket is?
Minden további nélkül. Az utóbbi idõben elindult egy autonómiaellenes retorika, amely megpróbál nem nacionalista, hanem gazdasági ellenérveket megfogalmazni. Az elmúlt napokban az államfõ is ugyanezt mondta el. Fura helyzet ez, mert gyakorlatilag 70 éven keresztül próbálták elszegényíteni a Székelyföldet. Igaz, sosem volt egy nagyon gazdag régió, de 70 éven keresztül próbálták tönkretenni. Miután levetkõztették, most azt mondják, nem képes eltartani magát. Ez nem igaz, amint az sem igaz, hogy a Székelyföld kiemelkedõen gazdag lenne. Ugyanakkor figyelembe kell venni olyan erõforrásokat, melyeket az egyszerû statisztikai mutatókból – az egy fõre esõ GDP-bõl – nem lehet felismerni. Ilyen például az emocionális energia: ha az emberek hisznek abban, ami történik, ha szebb jövõt látnak, ha más a jövõképük, akkor sokkal többet képesek dolgozni, sokkal nagyobb erõfeszítést hajlandók tenni annak érdekében, hogy az adott régió elõremozduljon. Ez a munkaadó és munkavállaló közötti viszony. Most a Székelyföld úgy viselkedik, mint egy munkavállaló, akit kizsákmányol a munkaadója. Ha megvalósulna az autonómia, akkor úgy tudna viselkedni, mint egy vállalkozó, aki tudja, hogy saját magáért dolgozik.
Ebben az esetben a székelyek nem mennek majd el külföldre dolgozni, inkább otthon maradnak termelni?
Szerintem nem baj, ha az emberek elmennek külföldre akár dolgozni, akár tanulni. Jelenleg mintegy négymillió román állampolgár dolgozik Spanyolországban és Olaszországban. Amúgy ez a négymillió ember fogja megváltoztatni az autonómiával kapcsolatos szemléletmódot Romániában. Ugyanis Olaszországban és Spanyolországban több autonóm régió mûködik, és akik ott dolgoznak, látják majd, hogy autonóm régiók nem az állam ellen léteznek, hanem az adott állammal együtt és annak érdekeit is képviselik. Egy olyan mentalitásváltás történhet az elkövetkezõ három-öt évben, amivel nem számolnak a román politikusok.
El tudja képzelni azt, hogy valóban együttmûködjenek a székelyföldi települések? Volt már példa arra, hogy két székelyföldi település nem tud megegyezni egy közös projektben.
Van néhány rossz példa, de számos jó is létezik. Ne a rossz példákból vonjunk le meszszemenõ következtetéseket és döntsük el, hogy nem lesznek képesek együttmûködni a székelyföldi önkormányzatok. Meggyõzõdésem, hogy a kedvezõtlen tapasztalatokból tanultak az önkormányzatok. Nem azt mondom, hogy többet nem fordul elõ, hogy nem tudnak megegyezni, de ez sokkal kisebb arányban történik majd.
Fél lépésre vagyunk az Uniótól. Hogyan készül a Székelyföld az elkövetkezõ idõszakra?
A megyei és helyi önkormányzatok az infrastruktúrára, az együttmûködésre vonatkozó számos tervet készítettek elõ, ezek alapján pénzeket lehet majd lehívni. Már az elmúlt másfél-két évben különbözõ európai programokból sok pénz jött a Székelyföldre. Számunkra, romániai magyarok számára ez jelent lehetõséget arra, hogy ne függjünk annyira Bukaresttõl. Amikor arról van szó, hogy pályázni kell, pénzeket lehívni, akkor sokkal objektívebb lesz az elbírálása ezeknek a projekteknek. Mi erre készülünk, és úgy vélem, komoly helyzeti elõnyünk van más romániai településekhez képest. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
