Monitorizare de presă
|
Căutare Numele cotidianului: Erdélyi Riport A kisebbségi törvény tervezetének második mondata: a kisebbségek államalkotó nemzetek a többségi román nemzettel egyetemben. Ez számos eddig viszályra okot adó kérdésre jelentene megoldást. A tervezet sarkalatos része a kisebbségek autonómiája és ezen belül a kulturális autonómia. Ez az elsõ lépés lenne a romániai magyarság áhított önigazgatására. A tervezet feszes, az alkotók úgy gondolták: az RMDSZ markáns jelenléte a kormányban lehetõvé teszi olyan jogszabály elfogadását, amely szavatolja a jogegyenlõséget, mi több, a pozitív diszkriminációt, egyszer s mindenkorra betiltja a gyûlöletbeszédet, az uszítást, a szélsõséges megnyilvánulásokat. A törvény megoldást kínált az egyházi és magánoktatás, valamint a mûvelõdési intézmények állami finanszírozására. Érdekes módon a kisebbségi törvény tisztázná a romániai magyarságon belüli erõviszonyokat is. Ugyanis az autonómiatanács tagjait belsõ választásokon választják meg. A belsõ megmérettetést pedig az állam fizeti. Az erdélyi magyar politikai élet szereplõi közül van, aki fanyalog: kevésnek tartja a tervezet tartalmazta jogokat. Mások – vélhetõen a többség – úgy vélik, 80 év óta most elõször állt elõ olyan helyzet és kerül a törvényhozás elé olyan jogszabály, amely valóban a magyarság érdekeit szolgálja. Van, akinek nem kell Márton Árpád sepsiszentgyörgyi képviselõ úgy véli, a magyarság soraiban olyanok is vannak, akik „minél roszszabb, annál jobb” alapon nem kívánják, hogy megszülessen a kisebbségeknek többletjogokat szavatoló törvény. Mit tartalmaz a törvény? Ez egy kerettörvény, amely meghatározza a nemzeti kisebbségeket, az ezekhez tartozó személyeket, és általánosságban megfogalmazza, milyen jogokkal rendelkeznek, beleértve a kulturális autonómiát is. Ez a törvény kiegészül az összes speciális törvénnyel, amely különbözõ területeket szabályoz. Mennyire lesz a Székelyföld megelégedve ezzel a törvénnyel? Attól függ, mit akar. Ez a törvény nem a területi autonómiáról szól, hanem a kisebbségek jogállásáról, és ezen belül a kulturális autonómiáról. A bírálatok között szerepel, hogy a törvény nem foglalkozik a területi autonómiával. A világ kétfajta autonómiát ismer: a személyelvû vagy kulturális autonómiát – ez a közösséghez tartozó minden tag autonómiája, függetlenül attól, hogy az illetõ hol él – és a területi autonómiát, amely bizonyos területekkel függ össze, tekintet nélkül arra, hogy kik lakják azokat. Azaz vonatkozik az adott területen kisebbségben elõ más nemzetiségûekre is. Én a választások elõtt elmondtam, mire van nekünk itt szükségünk: kulturális autonómiára, közigazgatási önrendelkezésre, amely Bãsescu szavaival élve Konstancától Sepsiszentgyörgyig ugyanaz, valamint szükségünk van a fejlesztési régiók átgondolására és a székelyföldi területi autonómiára. Egyik sem helyettesítheti a másikat, és bizonyos sorrendben kell megvalósulniuk, egymásra kell épülniük. A kisebbségek jogállásáról szóló törvény sarkalatos törvényként szerepel a román alkotmányban; a területi autonómia nem szerepel az alaptörvényben. A koalíciós megegyezés tartalmazza a kisebbségi törvényt? Tartalmazza, a kulturális autonómiával együtt. A megállapodásban szerepel továbbá a helyi autonómia kiszélesítése és a fejlesztési régiók újragondolása. Miután kiszélesítettük a helyi közigazgatási önrendelkezést és tudjuk, hogy ez mibõl áll, az után tudunk olyan tervezetet készíteni, hogy milyen jogosultságokat kapjon bizonyos alapon valamilyen területek közigazgatása. Nem tartom helyénvalónak, hogy benyújtották annak a törvénytervezetét, hogyan kell gazdálkodni a helyi legelõkkel. Minden önkormányzatnak önmagának kell gazdálkodnia a saját legelõjével és neki kell döntenie róla. Bírálatként fogalmazódik meg, hogy a tervezet túl feszes, nincs mibõl engedni a vita során. Vagy van? Olyan törvénytervezetet alkottunk, amelyet el akarunk fogadni, fogadtatni. Ebben a törvényben számos lényeges új elem van. Ha sikerül elfogadtatni, akkor sok minden másképpen fog kinézni ebben az országban a mi vonatkozásunkban. Persze taktikailag vitatható a tervezet. Eleinte én is hajlottam arra, hogy olyasmit is beépítsünk, amirõl tudtuk, hogy nem fogják elfogadni, és legyen mibõl engedni. Azt is tudtam viszont, hogy ettõl nem lesz boldogabb a magyarság, hiszen sikertelenségnek éli meg, hogy beraktuk a tervezetbe, de nem tudtuk megoldani. Sajnos magyar részrõl van egy nagyon rossz hangulatú hercehurca. Én azt is tudom, hogy a romániai magyarság soraiban vannak emberek, akik abban érdekeltek, hogy Romániában ne legyen ilyen törvény. Jobban lehet panaszkodni, jobban meg lehet élni abból, ha rosszabbul élünk. Akinek az a véleménye, hogy minél roszszabb, annál jobb, annak nem kell kisebbségi törvény. Ezért mindent elkövetnek, hogy ne legyen olyan törvény, amely többletjogokat ad a romániai magyarságnak. Azt mondják, várjuk meg, ameddig még többet adnak. Ez a kis lépések és nagy lépések közötti különbség. Mi tisztességgel azt mondtuk, hogy építkezni akarunk, és ennek az elsõ lépcsõfoka ez a törvény. A demokrácia költséges Varga Attila szatmárnémeti képviselõ a kezdetek óta foglalkozik a kisebbségek jogállásának kidolgozásával. Szerinte a törvényhozásban azért az egy mondatért kellene szinte vita nélkül elfogadni a törvényt, amely így hangzik: a kisebbségek államalkotó nemzetek. Mi történik a beérkezett módosító javaslatokkal? Összesítjük õket, és a használhatókat beépítjük a tervezetbe. Az elsõ bírálatok arra vonatkoznak, hogy a kisebbségi törvénytervezetben ugyanazok a kisebbségi szervezetek megalakulási és mûködési feltételei, mint a sokat vitatott választási törvényben. Ez nem annyira a mi elképzelésünk, mint a többi kisebbség kifejezett óhaja. Õket ez sokkal inkább érdekli, mint az autonómia vagy egyéb kérdések. Számukra gyakorlatilag ezért fontos ez a törvény. Azon lehet vitatkozni, hogy ez megkülönböztetõ-e vagy sem, miközben van egy erõs pozitív diszkrimináció, amely segíti a bejutást a törvényhozásba. Azonban a pozitív megkülönböztetés mellé valamilyen feltételrendszert kellett szabni. Mi nem ragaszkodtunk volna ehhez, de a többiek igen. Végül is a parlamenti jelenlét is egyfajta reprezentativitásnak a mércéje, hiszen bizonyos számú szavazattal legitimálják magukat. A többi kisebbségnek azért fontos ez, mivel eddig a parlament mandátumigazoló bizottsága döntötte el, hogy a pozitív diszkriminációt élvezõ adott közösség melyik szervezete kapott több szavazatot, ki küldhet képviselõt a parlamentbe. Ezentúl ezt a kisebbségi törvény szabályozza a már említett módon. A javaslatok értékelése után módosulhat ez a meghatározás? Elképzelhetõ, hogy lehet árnyalni, pontosabban megfogalmazni, de ismétlem: nem az RMDSZ ragaszkodik hozzá, hanem a többiek, és nekünk fontos, hogy minden kisebbség támogassa ezt a tervezetet. Szerintem nem errõl, hanem az autonómiáról kellene vitatkozni. Ugyanis ez nem az erdélyi magyarságot érinti, amelynek bármely szervezõdése eleget tud tenni a feltüntetett feltételeknek. A kisebbségek jogainak szavatolásakor – nyelvhasználat, oktatás – nem hivatkozik a 20 százalék feletti arányt elõíró törvényre. Elképzelhetõ, hogy a törvény életbelépése után nem elõírás a 20 százalék? Szándékosan nem határoztunk meg százalékot, ugyanis ha beírjuk a 20 százalékot, elindítunk egy olyan politikai vitát, amelyet már lezártunk egyszer. Azt mondjuk, jelentõs arányban vannak jelen, és ez alkalmazás szintjén azt is jelentheti, hogy kevesebb mint 20 százalék. Rugalmasan kívántuk megfogalmazni, hogy ne nyissunk egy százalékról folyó vitát, és így adott esetben alá is lehet menni. A tervezet szól a kulturális autonómiáról. Ezt egy közösség akkor is igényelheti, ha nem rendelkezik törvényhozási képviselettel? Minden közösség maga dönti el, hogy kíván-e élni ezzel a szervezési formával. Az a jellemzõ, hogy nagyobb létszámú kisebbségek élnek ezzel, noha a kulturális autonómia éppen a kisebb létszámú közösségek számára is lehetõvé teszi önazonosságuk megõrzését. Lehet, a többi kisebbség még nem mérte fel, milyen nagy lehetõség ez számukra. Az európai tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kisebb közösségeknek, amelyek nem terület szerint szervezõdnek, a kulturális autonómia járható út. Kik vennének részt a törvény szerint a most is mûködõ Országos Kisebbségi Tanácsban? Ez a kormányzat mellett mûködõ tanácsadó szerv, és ebben a törvényhozásban is képviselettel rendelkezõ közösségek vesznek részt. Nem azt jelenti, hogy valamelyik közösség képviselet nélkül marad, hanem azt, hogy a közösséget csak egy szervezet képviseli, az, amelyik a törvényhozásban is. Mit takar az autonómiatanács fogalma? Az autonómiatanácsot minden kisebbség maga hozza létre, ha akarja. Ez egy adott kisebb kulturális autonómia tanácsa, és belsõ választással dõl el, kik lesznek a tagjai. Bizonyára az adott kisebbség szervezetei, illetve személyiségei versenyeznek majd azért, hogy bejussanak a tanácsba. Milyen esélyt lát arra, hogy a törvényhozás megszavazza azt, hogy a kisebbségek államalkotó nemzetek? Ha a román politikai elit megérti ennek a mondatnak az értékét, akkor ezért az egy mondatért meg kellene szavazniuk az egész törvényt. Kicsit cinikusan azt is lehet mondani, hogy végre az állam kifizeti a magyarság belsõ választásának a költségeit. Aztán kezdõdik a cirkusz, hogy urnás vagy elektoros? Mi akartunk belsõ választást, vállalni kell minden következményét. Ilyen a demokrácia: sokba kerül, és néha cirkusszal jár.
|
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize. |