Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 08.06.2006
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Simon Judit
Titlul articolului: Kelemen Hunor képviselõ, a Szövetségi Egyeztetõ Tanács Elnöke - A libát nem lehet kétszer eladni
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=237&menu=
Nehéz ezt kimatekozni. Két történés biztosan közrejátszott: bûnvádi eljárást indítottak ellene az Országos Szerencsejáték Társasággal folytatott ügyeleteiért, minden valószínûség szerint törvényszék elé kerül az ügye. Más kérdés, hogy õt is megilleti az ártatlanság vélelme. A másik, ami közrejátszhatott, hogy a Konzervatív Párt programjában benne volt az alapélelmiszerek áfájának csökkentése, mondván, ezzel csökkennének az árak. Õk a kisvállalkozók adóit is szerették volna alacsonyabb szinten tartani. Amikor Vladescu pénzügyminiszter elkészítette és a kormány elé terjesztette a pénzügyi törvény tervezetét, nyilvánvalóvá vált, hogy nem valósulhat meg ez az elképzelés. Copos azzal indokolja a lemondását, hogy a konzervatívok programjában szereplõ tételt nem sikerül törvényesítenie. Az igazság vélhetõen a kettõ között van. Én nem olyan politikusnak ismerem Copost, aki egy ilyen kudarc után félreáll, ráadásul hátravan még a törvényhozási vita, ahol szükség van a konzervatívok szavazataira, ezért ott sokat lehet még javítani vagy rontani a tervezet szövegén. Copos és a Konzervatív Párt ezzel talált egy kiutat, úgy tudják indokolni a lemondást a közvélemény elõtt, mint ami a programhoz és nem a bûnvádi eljáráshoz kötõdik.
Úgy tûnik, a kabinet tényleg átalakul. Milyen személyi és szerkezeti átalakításokat szorgalmaz az RMDSZ?
Alapos szerkezetátalakítást nem lehet megvalósítani a költségvetési év közepén anélkül, hogy ne módosítanánk a költségvetést. Azt javasoltam az RMDSZ-ben a kollégáknak, hogy a kormányátalakításról komolyan tárgyaljunk, hiszen szükség van erre, de a 2007-es költségvetés megalapozásával párhuzamosan, hogy a költségvetés megfeleljen az új struktúrának. Mindezt nem lehet két hét alatt véghezvinni. Egyébiránt ha megvizsgáljuk a kormány struktúráját – mi ezt megtettük –, akkor azt mondhatjuk, nem a minisztériumokkal van a gond. Tizenöt tárcája és huszonhárom tagja van a kabinetnek. Ez nem különbözik az Európai Unió tagországainak a gyakorlatától. Mi azt mondtuk, az elvekkel kell kezdeni. Az egyik elv a döntéshozások átláthatósága, a másik a hatékonyság, a harmadik a felelõs bánás a közpénzekkel, a negyedik a decentralizáció. Javasoltuk, hogy a minisztériumoknak alárendelt intézmények jelentõs része kerüljön a megyei, illetve helyi tanácsokhoz, csak az ellenõrzést végzõk maradjanak a tárcáknál. Az államminiszterekkel kapcsolatban úgy véljük, ezek a tisztségek szükségesek. Csak abban az esetben fogadjuk el e státus megszüntetését, ha egy államminiszter sem lesz. Ez sem lenne szerencsés, hiszen a Ciorbea-kabinet egyik rákfenéje éppen az volt, hogy a kabineten kívül születtek a politikai döntések. Szükség van viszont egyes tárcák átalakítására. A szállításügynek nincs mit keresnie egy tárcában a turizmussal és a területfejlesztéssel. Külön kell venni, és a területrendezést egy regionális fejlesztési tárcához kell tenni. Ez az a tárca, melyet az RMDSZ vezethetne.
Mire számítanak a partnerek részérõl? Úgy tûnik, a demokraták a magyarokat szeretnék kiszorítani a kormányból.
Bármekkora az ambíciójuk, a demokratáknak választást kell nyerniük ahhoz, hogy önmagukban kormányozzanak. Másrészt Emil Boc helye a kormányban lenne, több felelõsséggel viszonyulna a kormányzati munkához, látná a kormány mûködését, és nem tenné a sok populista javaslatot, amelyet Kolozsvárról Bukarest felé a repülõgépen heti rendszerességgel megereszt. Egy koalíciós kormányban, ahol a kormányfõ is pártelnök, a pártelnököknek benne kellene lenniük a kabinetben kormányfõ-helyettesi rangban.
Elképzelhetõ, hogy erre hajt Boc?
Boc nem vállalna ilyesmit, mert ezzel együtt járna a felelõsség, és az sem biztos, hogy a kormánytagság jót tenne az imázsának. Azt viszont el tudom képzelni, hogy Vasile Blaga legyen a demokraták miniszterelnök-helyettese, õ a demokraták erõs embere, aki nélkül Boc sem dönt.
Az a fajta átszervezés, melyrõl az elsõ körben Emil Boc beszélt, megvalósíthatatlan. Az is mutatja, mennyire komolytalan a kolozsvári polgármester, hogy nem tudta, hány tárca van. Kijelentette, hogy tizenöt minisztériumnak kell lennie az átszervezés után. Erre mondta Markó, örömmel értesíti: ennyi van.
Mi a helyzet a kisebbségi törvénnyel?
Sikerült elfogadtatni néhány pontot, a földrajz és történelem oktatásánál állt meg a múlt heti egyeztetés, amely a bizottságban folytatódik. A tavaszi szesszióban aligha kezdõdhet el a törvény plenáris vitája, de bízom benne, szeptemberben tovább megy a bizottságban és az õsz folyamán a plénum elé kerül. Hajlandók vagyunk kompromisszumra, de nem mondunk le a kulturálisautonómia-tanácsokról és a tanácsok hatáskörérõl, mûködésérõl. Ez a kettõ a törvény újdonsága és ereje, nem tudunk lemondani ezekrõl, ahogy a Demokrata Párt szeretné.
A kormányátalakítás koalíciós tárgyalás eredménye lesz. Mennyire van esély arra, hogy a kisebbségi törvény adu legyen a vitában?
Nem hiszem, hogy hasznos lenne összekötni a kettõt. Piaci fordulattal élve: ugyanazt a libát nem lehet kétszer eladni. A kisebbségi törvényrõl volt egy egyezség, s anélkül, hogy súlyát vesztené, nem lehet minden alkalommal alku tárgyává tenni.
Markó Béla beszélt az esetleges újabb koalíciós megállapodásról.
Ez akkor lenne idõszerû, ha olyan változás történne a kormánystruktúrában, amely az érvényben lévõ koalíciós megállapodást felülírná. Például ha megszûnnek a kormányfõ-helyettesi tisztségek, vagy csak egy miniszterelnök-helyettes lenne, ha megváltoznak az arányok, ha más döntéshozó mechanizmust vezetnének be, akkor hozzá kell nyúlni a megállapodáshoz. E pillanatban úgy tûnik, ezt senki sem akarja.
Milyen szerepet játszik az államfõ a kormányátalakításban?
Nem tudom, nem beszéltünk errõl Traian Basescuval. Azt viszont látom, hogy a Demokrata Párt azokat a tárcákat akarja magának megszerezni, amelyeknél sok pénz és kevés felelõsség lesz. Azért mondja Videanu, hogy infrastrukturális tárcát kell létrehozni, s az európai uniós alapokat a csatlakozás után ehhez a tárcához bevinni. Nincs rossz ízlésük, a PD 1996 és 2000 között is mindig arrafelé kalapált, ahol sok pénz volt. Nem tudom elképzelni, hogy a demokraták ilyen jelentõs kérdésben Basescu megkérdezése nélkül döntenének. Ennél jelentéktelenebb kérdésekben is egyeztetnek az államfõvel. Persze ezt nem lehet bizonyítani. Egyébként Basescu feltett szándéka, hogy más legyen a miniszterelnök.
Basescu és Tariceanu emberileg is utálja egymást, vagy csak politikailag?
Nem tudom, hogy emberileg utálják-e egymást, de a személyes viszony megszûnt közöttük. Intézményes viszony is azért létezik, mert a kormányfõi és az államfõi intézménynek naponta kommunikálnia kell.
A PD és a PNL azzal vádolja egymást, hogy tárgyalnak a PSD-vel. Ki tárgyal a szocdemekkel?
Szerintem mindkettõ tárgyal különbözõ helyzetekben és témákban.
Elõrehozott választásokat szeretnének?
Nem, a PSD nem akar elõrehozott választásokat, nem áll érdekükben, hiszen a saját méréseik szerint is 22 százalékon állnak. A PSD a megosztottságot használja ki, hol az egyikbe, hol a másikba rúgnak, hol az egyiket, hol a másikat próbálják elkötelezni egy számukra fontos egyezség mellett. A politikába ez belefér. A gond az, hogy a PNL és a PD ahelyett, hogy egymással egyeztetne, a PSD-vel akar alkut kötni, hol az egyik, hol a másik. A leggyakrabban a Demokrata Párt teszi ezt, a közös gyökereket nem tudják, nem is akarják megtagadni.
Elképzelhetõ, hogy Mircea Geoana valamilyen egyezségre jutott Basescuval?
Nem kizárt. A bukaresti politikában minden és mindennek az ellenkezõje is elképzelhetõ. Két hete Geoana még a Nagy-Románia Párttal készült megállapodást kötni. Az sem kizárt, hogy a Demokrata Párt azt tervezi, hogy hosszú távon olyan koalíció jöjjön létre, amelyben õk a PSD-vel és ha szükséges, valamelyik másik párttal kormányozzanak. Bizonyos körülmények között a PRM-t akár a PD, akár a PSD elfogadná partnernek.
Mikorra számít az uniós csatlakozásra?
Bízom benne, hogy 2007. január 1-jén csatlakozunk, legrosszabb esetben néhány hónapos késéssel, ahogy ez a tízek esetében is történt. Azaz nem januárban, hanem májusban vagy júniusban. Az biztos, hogy a közös büdzsében Románia és Bulgária költségvetési tételként szerepel. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
