Căutare

A budapesti Nemzeti Szakképzési Intézet képviselõi nemrég Kovászna megyében jártak, ahol a megyei szakoktatás-szakképzés helyzetérõl, gondjairól és lehetõségeirõl beszélgettek a helyi oktatási vezetõkkel. A kérdés azért is aktuális, mert az õsszel induló új tanév nyertesei éppen a szakiskolák és a vidéki iskolák lesznek. Egykori hitelüket visszanyerhetik az elõbbiek, hiszen a hazai és külföldi fejlesztési projekteknek köszönhetõen a 2003–2004-es tanévben fokozatosan eurokonformokká alakulnak. A helyzetfelmérõ találkozóról és a szakoktatás helyzetérõl Keresztély Irmát, Kovászna megye fõtanfelügyelõjét Domokos Péter nemcsak a találkozóról, hanem arról is kérdezte, hogy õ maga hogyan látja a romániai szakoktatás helyzetét.

Milyen típusú szakiskolák találhatók Kovászna megyében, és milyen szakok mûködnek magyar nyelven?

Kovászna megyében a szakoktatás csak a vidék öt városában valósul meg, a szakképzés mindhárom formájában – szakközépiskolaiban, szakmunkásképzõben, illetve inasképzõben (új nevén: mesterségek és iparmûvészetek iskolája). Sepsiszentgyörgyön három oktatási intézményben folyik tanítás magyar nyelven is, 70 százalékos arányban, egyben pedig kizárólag románul zajlik a képzés. Elõbbi három a következõ: a belsõépítészetre, fafeldolgozásra és konfekcióiparra specializált Kós Károly Szakközépiskola; a mechanikát, elektrotechnikát, háztartási gépek javítását, számítógép-karbantartást, hálózatkezelést, autószerelést, -bádogos, -festõ, -villamossági képzést, valamint a gépkocsi-vezetõi jogosítvány megszerzéséhez is felkészítést nyújtó Puskás Tivadar Szakközépiskola; a könyvelési, pincéri, szakácsi, bolti eladói stb. szakmát tanító Gazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola. A csak román nyelven mûködõ Constantin Brâncuºi Mesterségek és Iparmûvészetek Iskolája (volt Kereskedelmi Szakközépiskola) manikûrözés-pedikûrözést, bolti eladói szakmát tanít, szállodai személyzetet képez stb. Kézdivásárhelyen a Gábor Áron Szakiskolában lehet elsajátítani 90 százalékban magyar nyelven folyó tanítás során a konfekcióipar, a fafeldolgozás, a matematika–informatika (õsztõl), a belsõépítészet, cipészet, paplanvarrás, koporsókészítés stb. fogásait. Szintén a céhes városban, az Apor Péter Szakközépiskolában, a Gábor Áronéhoz hasonló százalékban oktatják a mezõgazdaságot, ezen belül például a könyvelést, agroturizmust (ideértve a farmerképzést), valamint a kertészetet. Kizárólag magyar nyelven zajlik a tanítás a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola mechanika, környezetvédelmi, konfekcióipari, farmerképzõ, autószerelési, általános kõmûvesi szakain. Kovászna városában a Kõrösi Csoma Sándor Szakközépiskolában magyar nyelven is folyik a fafeldolgozási, általános kõmûvesi, középítkezési ismeretek átadása a diákoknak.

Tanulnak-e a megye szakiskoláiban más városokból ideérkezõ diákok?

Nem számottevõ a más megyékbõl tanulni ideérkezõk aránya. Számuk 20–28 fõ körüli, és régen sem voltak többen. A szülõknek ugyanis anyagi gondot jelent a szállás és étkeztetés költségeinek fedezése, ezért gyermekeiket inkább származáshelyükön taníttatják. Ez a nevelés szempontjából is fontos, hiszen a gyermek számára meghatározó a család.

Van-e adat arról, hogy a végzettek mennyire tudnak elhelyezkedni? Azaz tudnak-e Önök olyasmit tanítani, amire van reális igény? Mekkora az érdeklõdés a szakok iránt? Akarnak-e a mai fiatalok szakmát tanulni, vagy inkább mindenki egyetemet végezne?

Évek óta követi a tanfelügyelõség a fiatalok elhelyezkedésének kérdését. Bár a megyében növekszik a munkanélküliség, a szakiskolák végzõseinek 40 százaléka mégis talál munkahelyet. A munkaerõ-piaci igény nem mérhetõ fel reálisan, és nem garantálható az sem, hogy három-négy év múlva a szakképzett fiatal talál magának munkahelyet. A munkaadó most, és nem három-négy év múlva akar munkavállalót. Emiatt a tanfelügyelõségnek az EU-ban használt 16 alapfoglalkozási területen kell biztosítania a képzést. Így a fiatal bármikor részt vehet rövid, egy-két hetes intenzív szakosító képzésen, a szükségleteknek megfelelõen. Kézdivásárhelyen például a konfekcióipari magáncégek munkaerõéhsége miatt eleinte négy-öt párhuzamos osztály is indult, de most már csak egy-két konfekcióosztály mûködik. A cégek inkább képeznek felnõtteket egy-háromhetes intenzív tanfolyamon.
Évente kétszer, október–novemberben, illetve február–márciusban méri fel a tanfelügyelõség a diákok továbbtanulási, illetve a kis- és közepes vállalkozók foglalkoztatási igényeit, s ennek alapján készíti el a beiskolázási tervet. Ennek elenére a VIII. osztályosoknak fenntartott helyek egy része betöltetlen marad, mert a tanulók pótvizsgára, évismétlésre kényszerülnek, vagy egyeszerûen – fõként faluhelyen – nem akarnak tovább tanulni. A szülõk és a diákok részérõl kb. 60 százalékban az elméleti osztályokra van igény a VIII. osztály elvégzése után. Az elméleti líceumok abszolvenseinek pedig 70 százaléka az egyetemek felé tájékozódik, vagy a helyben megtalálható kihelyezett egyetemi karokon tanul tovább. A ma uralkodó mentalitás szerint csak az a gyermek megy szakiskolába, akinek alacsony a teljesítménye. Egyesek úgy vélik, hogy a szakképzés mellékes terület lenne. Ha a gyermek a szakiskolát választaná, a szülõk szerint lenéznék, megbélyegeznék. Csakhogy az utóbbi években egy-egy szakközépiskola megerõsödött, s ez mentalitásváltást hozott magával – a szülõk, tanulók ilyen, hírnevet élvezõ iskolát is választanak, mert az ilyen típusú oktatási intézmény általános mûveltséget is nyújt. Mégis, sok idõbe, kb. öt évbe telik, amíg a szülõk meggyõzõdnek a szakiskolák jövõjérõl.

Hogyan jött létre a találkozó a budapesti Nemzeti Szakképzési Intézet képviselõivel? Milyen segítséget ajánlottak fel?

A megyei tanfelügyelõség feladatköre kiszélesedett az utóbbi években. A reális igények felmérése és a partnertalálás feltétele a minõségi oktatásnak. Azért fontos a partenertalálás, mert ez feltételét képezi az európai pályázatoknak. A tanfelügyelõség partneri kapcsolatban áll az Európai Unió és Magyarország szakintézményeivel. Magyarországon a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) révén valósul meg az oktatás. Az NSZI-szakemberek különbözõ területeken gondoskodnak képzési feltételekrõl megyénkben, a magyar nyelven tanító oktatók és mesterek részére. A tanügyi törvény lehetõvé teszi, hogy a gyermekek kérésre anyanyelvükön kapjanak szakképzést, de a román nyelven egyetemet végzett oktatók a román szakkönyvekben található kifejezések magyar tükörfordítását adják a diákoknak. Ez nem mindig felel meg a szakterminológiának. Ráadásul nem pedagógiai módszereket birtokló mérnök-oktatók, hanem oktató-mérnökök tanítanak, emiatt humánerõforrás-fejlesztésre is szükség van a szaknyelv, illetve tankönyvek mellett. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének kezdeményezésére az Apáczai Közalapítvány és az NSZI támogatásával a romániai oktatási tárca által akkredittált, egyhetes idõtartamú képzési program révén javítanak a hiányosságokon.

Mi a véleménye a hazai magyar nyelvû szakoktatásról?

Rövid múltúnak mondható a magyar nyelvû szakoktatás. Volt idõ, amikor ennek lehetõségét betiltották, de 1998-ban újraindult, és azóta is nehézségekkel küszködik. A szakoktatás ütemét lassítja, hogy az oktatóknak, mérnököknek táblavázlattal és diktálással kell pótolniuk a tankönyvhiányt. Hiányzik a korszerû infrastruktúra is. 1989 decembere után a mamutvállalatok által szervezett gyakorlati képzés megszûnt, de ennek helyét nem vették át az iskolai tanmûhelyek. Eredményekkel dicsekedhetnek a Kovászna megyében mûködõ szakiskolák, mert keresnek és ápolnak kapcsolatokat külföldi partnerekkel, és részt vesznek európai uniós pályázatokon, fejlesztik infrastruktúrájukat.

Változtatnak-e valamit a tanügyi törvény módosításai a szakoktatásban?

A teljes eurokonform rendszer felépítését célul kitûzõ, az EU bármely országában elismert oklevelet és egyéni karrierportfóliót nyújtó szakoktatási módosítások a politikum rábólintására várnak. Romániában az új tervezet az alábbi két vertikális szakképzési formát tartalmazza: az elsõ a líceumi vonal, amelyen belül a VIII. osztályt elvégzõ diák a IX–X. osztályt szaklíceumban abszolválhatja. Itt 70 százalékban általános mûveltséget nyújtó tantárgyakat sajátít el, és a X. osztály után szakosodik a XI. osztályban, az általa választott területen. Érettségizik a XII. osztály elvégzése után, de ha ez nem történik meg, oklevelet kap a végigjárt osztályokról, elsajátított tantárgyakról és szerzett minõsítésekrõl, s ennek alapján felvételizhet egyetemre vagy mûszaki fõiskolára. A második vonal a mesterségek és iparmûvészetek vonala, amely a IX. osztállyal kezdõdik, és három szinten vezet át. Elõször a diák a IX–X. osztályban 70 százalékban sajátít el mesterségeket, további 30 százalékban pedig általános mûveltséget kap. Ezt követõen, a X. osztály elvégzése után, úgynevezett 1-es szintû, eurokonform szakdiplomát kap; továbbtanulása, a XI. osztály abszolválása és újabb szakvizsga letétele esetén, 2-es szintû oklevelet mondhat magáénak. A XII. vagy XIII. osztályban egy szûk szakterületre specializálódik, szakvizsgát tesz le, és 3-as szintû diplomát kap, utána pedig leérettségizhet. A törvénymódosítások tehát elõnyt jelentenek, hiszen a fiatalok nem élik meg a társadalmi kirekesztettségét érzését. Ha lassúbb ütemben is, lehetõségük van egy-egy oklevelet szerezni, kilépni az EU-munkaerõpiacra, de emellett bármikor folytathatják saját képzésüket.