Căutare

A kormányalakítás elõtt a politikai elemzõ, egyetemi tanár úgy vélte, a demokrácia kerülhet veszélybe, ha a nagykoalíció a választási törvény módosításával kiszorítaná a törvényhozásból a PNL-t és az RMDSZ-t. Szerinte a PD-L és PSD között létrejött egyezség az államfõ érdekeit szolgálja. Bogdan Teodorescuval Simon Judit beszélgetett.

Amikor beszélgetünk, még nem alakult meg a kormány. Mi vezetett a Nemzeti Megmentési Front (FSN) újjáalakításához, azaz a PD-L és a PSD koalíciójához?

A FSN visszatérésének is lehet nevezni, de ez a kombináció elsõsorban Traian Basescu politikai számításai nyomán jött létre. Ezek a számítások fõleg annak a tábornak a felszámolását célozták, amelybõl a legvalószínûbben kikerülhetett volna az ellenfele a jövõ évi elnökválasztáson. Ugyanis a 30 százalékon felüli PSD-bõl indulhatott volna Basescu ellenjelöltje az államfõválasztáson, míg a PNL mindössze 18 százalékos támogatottsággal rendelkezik, és nem jelent veszélyt számára az esetleges liberális jelölt. Azzal, hogy beemelte a kormányba a szociáldemokratákat, egyrészt kompromittálja a pártot a választói elõtt – a válság hatásait aligha tudja majd kivédeni a kabinet –, másrészt, úgy vélem, az alku tárgya lehetett az államfõi jelölés, esetleg biztosíték arra, hogy a szociáldemokraták nem indítanak egy markáns személyiséget Basescu ellen. Hogyha a PSD mégis számottevõ jelöltet indítana, kormánypárt lévén akkor sem fûzõdik majd érdeke ahhoz, hogy felborítsa a meglévõ felállást. Ismétlem, mindez akkor érvényes, ha valóban PD-L–PSD-kormány alakul.

Amikor a PSD végrehajtó bizottságában megszavazták, hogy a PSD vegyen részt a végrehajtó hatalomban, akkor nem gondoltak arra, hogy tönkreteszik a párt politikai erejét?

Azok számára, akik a kormányzás mellett tették le a voksukat, többet számított, hogy közülük egyesek miniszteri, államtitkári tisztségek várományosai, mások kormánypozícióból hozzáférhetnek bizonyos forrásokhoz, mint az, hogy mi történik négy év múlva a párttal. Egyelõre az elkövetkezõ napokra, esetleg hetekre gondolnak. Ez lényegében reálpolitikai megfontolás, igaz, nagyon alacsony szintû, de reális.
Az úgynevezett nagykoalíciót – amely körvonalazódik, de nem biztos, hogy létrejön – elsõsorban az a meggondolás hozta létre, hogy Traian Basescu nem fogadott volna más többséget, mint amit õ szeretne, a PD-L körül kialakítottat, másrészt a PSD többségének elfogadhatatlan, hogy újabb négy évet töltsön ellenzékben.

Ha a PSD mégsem vállal szerepet a kormányzásban, milyen megoldások állnak Basescu rendelkezésére?

Több lehetõsége is marad. Meghívni a liberálisokat, akik most meggyõzõdhettek róla, mennyit ér a szociáldemokraták ígérete. Ebben az esetben Tariceanunak mennie kellene, mert az õ hibája is, hogy nem jött létre a PNL– PSD-megállapodás. Tariceanu egy hétig halasztgatta a komoly beszélgetést, mialatt a PD-L és Basescu folyamatosan nyüzsgött. Másik lehetõség lenne a PD-L megbeszélése az RMDSZ-szel és a kisebbségek frakciójának vezetõivel. Hozzájuk csatlakozna a másik két párt néhány tíz elveszett lelke, akiket, tekintve az egyéni körzetes választást, nem lenne nehéz megtalálni.

Nem lehet, hogy a PNL azért halasztgatta a megállapodást a PSD-vel, és azért ragaszkodott a kormányfõi tisztséghez, amikor a PD-L-vel tárgyalt, mert végül is nem akart kormányra kerülni, nem akarta elvinni a válság és a parlament felelõtlen döntéseinek a balhéját?

Határozottan nem. Ez nem stratégiai megfontolás a részükrõl. Kormányra akartak kerülni, csak – népiesen fogalmazva – ravaszabbnak hitték magukat, mint amilyenek valójában. Egyszerûen rosszul tárgyaltak, és eszükbe sem jutott, hogy a PD-L szövetkezhet a PSD-vel. Õk arra számítottak, hogy a két párt nagyon távol áll egymástól, és õnélkülük nem lehet kormányt alakítani.

Ha Basescunak sikerül összehoznia a nagykoalíciót, amely mintegy 70 százalékos parlamenti többséget jelentene, az RMDSZ-t is beveszik a kormányba?

A jelen állás szerint a PSD feltételként szabta az RMDSZ ellenzékbe való utasítását, és ebbõl nem akar engedni.

A PD-L viszont ragaszkodik az RMDSZ-hez.

Nem tudom, melyik alakulat hajlandó lemondani az RMDSZ-szel kapcsolatos feltételérõl. Nem látok bele ebbe a játékba, de pillanatnyilag egyes szociáldemokraták ettõl a határozott álláspontjuktól remélik, hogy megszerzik a PRM szavazóbázisának egy részét. Nem tudom, mennyi sikerrel járnak. A PD-L-nek pedig szerintem gondjai lesznek, ha ragaszkodik az RMDSZ-hez. Azt sem tudom, miért került ez a másodlagos kérdés terítékre, de a PSD látszólag népszerûségi okokból ragaszkodik a volt partnerének, az RMDSZ-nek a félreállításához. Ám az is elképzelhetõ, hogy ennek más, számomra ismeretlen okai vannak. Ugyanakkor teljesen értelmetlennek tûnik az RMDSZ-szel kapcsolatos feltétel, hiszen semmi köze a szociáldemokraták kormányzási programjához, nem tiszta számomra, mi ezzel a céljuk. Ha a PRM szavazóira pályáznak, hibás tétnek tartom, mert a közeljövõben nincsenek választások, és négy év alatt a választók ezt elfelejtik.

Elképzelhetetlen, hogy a PSD vezetõi kiskapunak használják az RMDSZ-szel való partnerség elutasítását, mert ha a PD-L ragaszkodik a magyar szervezethez, mondhatják a kormányzásra vágyó kiskirályoknak: ezért nem lépünk koalícióra a demokrata-liberálisokkal, ezért vállaljuk az ellenzéki szerepet a liberálisok mellett?

Miért lenne szükségük kiskapura, amikor már elkészítették a megállapodás szövegét a PNL-vel? Nincs szükségük kiskapura, hiszen a nagykoalíció elutasításának alapja a teljes ellentétesség mindazzal szemben, amit a PD-L képvisel. A két párt tagjai több éve folyamatosan szidják, káromolják egymást, a demokrata-liberálisok Daniel Morar DNA-elnök segédletével a PSD fél vezérkarát a korrupcióellenes ügyészségre vonszolták. Úgyhogy nekik nincs szükségük kiskapura, hogy kimásszanak valamibõl, ami természetellenes.
Ami a kiskirályokat illeti, ön téved, hiszen Mircea Geoana pártelnök döntése, hogy együtt kormányozzanak az eddigi legádázabb ellenfelükkel. Õ gyõzött meg olyan helyi szervezeteket is, amelyek ellenezték a közös kormányzást az elnöki párttal. Ugyanakkor a pártban súllyal rendelkezõ úgynevezett kiskirályok elutasították a kormányszerep-vállalást.

Ha az államfõnek sikerül öszszehozni a nagykoalíciót, szorgalmazza majd az alkotmánymódosítást, hogy elnöki köztársaság legyen az ország, valamint megváltoztattatja a választási törvényt?

A választási törvény megváltoztatását mindkét nagy párt szorgalmazza. Azt nem tudom, hogy az alkotmánymódosítás része-e az alkunak, hogy a PSD elfogadná-e az elnöki köztársaság gondolatát. A szociáldemokraták, úgy tûnik, az egyéni körzetes, kétfordulós választási rendszerbe egyeznek bele. Ez kiszorítaná a PNL-t a történelembõl, és nagy gondokat jelentene az RMDSZ-nek.

Gyakorlatilag a cél az, hogy két erõs párt legyen, és körülöttük senki?

Ameddig mindkét nagy párt kormányon van, meggondolkodtató, hogy beszélhetünk-e demokráciáról. A demokrácia hatalmat és ellenzéket jelent. Hogyha a két párt, amely egymás alternatívája kellene hogy legyen, közös kabinetet alkot, akkor nem tudom, miként állunk a demokráciával.
Ha a fiúk összeállnak és kiszorítják a parlamentbõl a PNL-t és az RMDSZ-t, azt jelenti, hogy marad két azonos érdekekkel rendelkezõ nagy párt, amelyek csak megjátszszák a hatalomváltásokat. Hol egyik, hol másik fog kormányozni, de azonos érdekek mentén, ami viszont zárójelbe teszi a demokrácia fogalmát. Nagyon veszélyes lenne, ha a két esetleges kormányalakulat olyan törvényeket honosítana meg, melyek kizárják a törvényhozásból a liberális pártot és a magyar szervezetet.

Hogyha megalakul ez a kormány, Basescu újabb mandátumot nyer és megerõsíti hatalmát, hogyan boldogul majd a PSD?

A távlat nélküli politikusok nagy hibája, hogy azt hiszik, velük nem történhet meg, ami mással megtörtént. Ha Basescu négyéves államelnöki és tízéves közéleti tevékenysége után, amikor minden politikai partnere komoly bajba került, szövetséget köt a kormányfõ pártjával, akkor azt hiszi, vele nem fordulhat elõ, ami a többiekkel megesett.

Ebben a képletben megmutatkozik egy olyan személyiség, aki ellenfele lehet Basescunak az államfõválasztáson?

A kérdés nem a személyrõl szól, hanem arról, hogy a lakosság Basescut megfelelõnek tartja-e még az államfõi tisztségre vagy sem. Ezt azon lehet lemérni, hogy menyire elégedett a lakosság az elnök tevékenységével. Ha az elégedettségi szint alacsony, akkor gyakorlatilag nem fontos, ki az ellenjelölt, az emberek a tisztségben levõ ellen szavaznak. Ezt negatív szavazatnak hívják. Úgyhogy a személy nem lényeges, hanem az, mekkora Basescu támogatottsága a választók körében. Márpedig a november 30-i választás azt mutatja, hogy azok aránya, akik feltétel nélkül támogatják az államfõt, mintegy 35 százalék, az ellenzõk aránya – a szociáldemokrata és liberális szavazók – több mint 50 százalék. Elmondható: úgy tûnik, Basescunak gondja van.

A PSD kormányra kerülése segíti Basescut?

Persze, hiszen kiiktatódik a legerõsebb politikai ellenfele. Kérem, jegyezze meg: nem az államfõ emeli a kormányba a PSD-t, hanem a megnevezett miniszterelnök. Basescu mossa majd a kezeit.

Mennyi idõt jósol a nagykoalíciónak Basescu újraválasztása után?

Nagyon rövid idõt, néhány hónapot. A PSD-t eltávolítják a kormányból. Legalábbis a dolgok mai állása szerint.