Căutare

Induljunk ki két idézetből. Az első a Székely Nemzeti Tanács legutóbbi közleményében olvasható: „A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága mély csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az RMDSZ a Székelyföldön is toboroz jelölteket az esetleg létrejövő majdani Kulturális Autonómiatanácsba. Többször kifejtettük, hogy a kisebbségi törvénytervezet – túlmenően azon, hogy egyelőre el sem fogadták, sőt, a napokban ismét felfüggesztették parlamenti vitáját – a szórványban sem felelne meg a magyarság elvárásainak, Székelyföldön pedig egyenesen káros lenne, mivel alapvetően ellentétes Székelyföld autonómiatörekvéseivel.”
A második szöveg úgyszintén a Kulturális Autonómia Tanácsra vonatkozik, és az RMDSZ egyik vezető testületének, a Szövetségi Képviselők Tanácsának egyik legutóbbi határozatából idézem: „2007. szeptember 30-ig, az RMDSZ területi/megyei szervezetei megválasztják a KAT képviselőket az Alapszabályzat 26. cikkelye c) pontjának, 67. cikkelyi) pontjának, valamint 68. cikkelyének megfelelően. A jelöléseket a küldöttgyĹąlés előtt legkésőbb tíz nappal kell megtenni, betartva az Alapszabályzat I. mellékletének 4. cikkelye a) és c), valamint 5. cikkelye b) és c) pontjainak rendelkezéseit. A jelöltek önéletrajzának tartalmaznia kell a kulturális és/vagy oktatási területen kifejtett eddigi tevékenységüket is. A jelöléshez csatolniuk kell egy helyi szintĹą oktatási-, vagy egy helyi szintĹą kulturális társult szervezet támogató nyilatkozatát is. Amennyiben a KAT tagot/tagokat megválasztó küldöttgyĹąlésen SZKT képviselőt/képviselőket is választanak, valamely személy a két testület csak egyikének tagságára pályázhat.”
Ez utóbbi idézetből a könnyebb olvashatóság érdekében nyugodtan kipontozhattam volna a cikkelyek számait, betĹąit, de szándékosan nem tettem, mert így együtt, a két idézet tipikuson kétfajta gondolkodásmódra vall, és amíg ezt nem látjuk teljesen tisztán, addig az érzelmi és értelmi, a szimbolikus és intézményes politizálás szálai az olvasó szemében nemcsak, hogy összekuszálódnak, hanem homlokegyenest ellentmondhatnak egymásnak.
Az SZNT arról beszél túlcsorgó megfogalmazásában („az esetleg létrejövő majdani…”), hogy az RMDSZ Székelyföldön is toboroz jelölteket a Kulturális Autonómia Tanácsba.
Az RMDSZ-nek a túlmagyarázásban és magyartalanságban úgyszintén nem szĹąkölködő határozatának megfogalmazói viszont egyértelmĹąen arra utalnak, hogy a KAT-tagokat megválasztják.
Ha valahol lelkesítő szavakkal vagy szövegekkel, netán borral vagy pálinkával, esetleg pénzzel, vagy ki tudja milyen ígérgetésekkel toboroznak, abból jobbik esetben létrejöhet az eszme vagy a pénz mellé ideig-óráig felzárkozó kisebb-nagyobb csapat, amely mindaddig hallgat a vezetőjére, amíg az, nagyot és szépet mondással vagy anyagi ellenszolgáltatással bírja. Ha viszont választanak, akkor elvileg a demokrácia érték-kiválasztó és intézményteremtő feladatköre lép mĹąködésbe, ahol nem egy vezető üti a dobot, vagy fújja a harsonát, hanem a megválasztottak próbálnak olyan eszmei, jogi és intézményes hátteret teremteni maguk köré és mögé, amely lehetővé teszi, hogy az általuk kidolgozott szabályok alapján váljon céltudatossá, majd fokozatosan érvényesüljön a külső feltételrendszereket is figyelembe vevő közösségi gondolkodás.
A toborzás és választás között tehát hatalmas a különbség.
És utal arra, hogy akár egyetlen, akár több személy, akár kisebb csoportok szimbolikus cselekedeteivel nem lehet mĹąködőképes autonómiát teremteni, vagy tartós és visszafordíthatatlan nemzetiségi sikert elérni. Csupán mindaddig tartó média-visszhangokat, amíg a soron következő esemény el nem söpri elődjét.
A demokratikus társadalmakban bárki mondhatja a magáét, de ahhoz, hogy érvényesítse nézeteit, hogy ne pusztába kiáltott szó maradjon, amit mond, hogy ne tĹąnjön mégoly látványos, de mégiscsak magamutogató politikai pótcselekvésnek mindaz, amit tesz, be kell illeszkednie vagy a meglevő jogi keretek és intézmények módosítható tartalmaiba, vagy demokratikus – tehát megint csak intézményes – úton kell elérnie a meglevő keretek számára kedvező átalakítását. Az európai országok túl vannak a romantizmus és a forradalmiság korszakán, következésképpen jogi és intézményes keret-átalakításokat csak szakmailag kellőképpen megalapozott érvrendszerekkel lehet elérni. Nem véletlen tehát, hogy azt a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet, amelyet az SZNT oly vehemensen kifogásol, legnagyobbrészt a romániai magyarság igen jó képességĹą jogászai állították össze, nem csupán a saját szakmaiságukra, hanem az Európában honos valamennyi kisebbségi dokumentum tüzetes áttanulmányozására alapozva. Ráadásul nem légüres térben, hanem figyelembe véve azt a román parlamenti közeget, amelyben ez a dokumentum alkalmas lehet nem csupán a politikai vitára, hanem a politikai elfogadtatásra is. Hogy mindez még nem történt meg, hogy a kormányprogramban való szereplése ellenére sem fogadták ezt a tervezetet a román pártok kitörő lelkesedéssel, hanem halasztják, húzzák-nyúzzák, amíg csak lehet, nem jelent semmiféle csődöt. Beszélnek róla, ott van a parlament asztalán, míg más, hasonló témájú, felépítésében, fogalomhasználatában azonban kimondottan szakmaiatlan és gyermetegen naiv társa még csak túl sem lépte a parlamenti tisztviselők által bármikor iktatható, majd mindörökre elfektethető beadványok szürke és dicstelen sorsát.
Napjainkban sokat beszélünk azonosságról, önazonosságról és természetesen elképzelhetők olyan csoportok, amelyek mondjuk abban ismernek egymásra, hogy ugyanabba a bevásárlóközpontba járnak, hasonló csípőnadrágot hordanak, ugyanolyan együttes vagy előadó előtt üdvrivalganak, hasonló társaság telefonjain vagy számítógépes hálózatán csevegnek, netán ugyanolyan jellegĹą kereskedelmi társaságokban dolgoznak. Az erdélyi magyarság önazonosságának legfontosabb jellemzői azonban a nyelv, a lehető legtágabban értelmezett kultúra, a hagyomány, a vallás és természetesen az általa belakott összefüggő vagy kevésbé összefüggő terület, amelynek a közösségin túl igen erőteljes egyéni jellege is van, annak minden tulajdonjogi, érzelmi és más összefüggéseivel egyetemben. A fent említett tényezők közül a nyelv, a hagyományok, a kultúra és a vallás megőrzésének-fejlesztésének tekintetében a romániai magyarság átmentette-megteremtette azokat a saját intézményeket és intézményes kapcsolatokat, amelyek lehetővé teszik az önálló, rendszerszerĹą mĹąködést, de még mindig csak akkor, ha a hajtóanyag egy igen jelentős része (tetszik, nem tetszik: a pénz) kívülről érkezik (országos és helyi költségvetés, külföldi támogatások stb.) és mĹąködése megfelelő jogi keretek révén hosszú távon is biztosított. A kettő közül nyilvánvalóan ez utóbbinak az elérése tĹąnik egyszerĹąbbnek, hiszen olyan törvényes háttér biztosítására van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a külső anyagi források igénybevétele ne járjon semmiféle szellemi megkötöttséggel, a rendszeren belüli döntéshozatal önálló maradjon, viszont olyan elosztó és ellenőrző mechanizmusok is mĹąködhessenek, amelyek, ha nem is tudják kizárni, de legalább csökkentik a részrehajlást és a nem mĹąködtetési vagy alkotási, hanem egyéni célzatú pénzeltérítéseket. Gyakorlatilag ezt jelenti a kulturális autonómia, ennek kell felépíteni azt az összehangoló testületét, amelyet KAT-nak neveznek, és amely nemcsak, hogy nincsen ellentmondásban semmiféle autonómiatörekvéssel, hanem éppenséggel a számukra létrehozott gyakorlati mĹąhely.
Ha pedig végigtekint a KAT-ba eddig megválasztott székelyföldi tagok névsorán, akkor a Székely Nemzeti Tanács nem mély csalódottságának kellene hangot adnia, hanem éppen ellenkezőleg, széles mosoly ülhetne ki az arcokra. Ugyanis végre valahára olyan személyiségek is vannak a megválasztottak között, akiket nem csupán a nagyotmondás és a politika hulláma dobott fel egyik napról a másikra, hanem komoly szakmai-közösségi-alkotói tevékenység van mögöttük. Nem névtelen számsorokról van szó, akiket ilyen meg amolyan statisztikákba lehet rendezni, hanem olyan egyéniségekről, akiknek eddig is volt, most is van, és a jövőben is lesz önálló véleményük.
Ezért a KAT-tól nem érdemes bekattanni. Hanem inkább arra vigyázni, hogy ez valóban egy jól mĹąködő, erdélyi magyar szellemi intézmény legyen.