Căutare

Articolul:
Kisebbségi jogból készül doktorálni az a fiatalember, aki Aranyosgyéres körzetében próbál képviselõi mandátumot szerezni, és aki politikai kommunikációval foglalkozó írásokat is közölt különbözõ internetes lapokban. Czika Tihamérral Simon Judit beszélgetett.

Szélesebb körben a manna.ro portálon megjelent írásaival vált ismertté, ahol markáns véleményeket fogalmazott meg. Mi késztette arra, hogy „billentyûzetet ragadjon”?

Elõtte már blogoltam, a Figyelõbe is írtam, a Manna inkább már a „korona” volt. Elsõsorban az késztetett írásra, amit magam körül tapasztaltam. Két évet éltem New Yorkban, s ért néhány sokk, amikor hazajöttem. Bizonyos dolgokhoz hozzászokik az ember egy ilyen világvárosban. Erdély nem New York, nem is kell olyan legyen, de bizonyos nyitottságot megtapasztaltam ottlétemkor, amelyet itthon nem láttam viszont. Lehet, hogy a Nyugat–Kelet, itthon és otthon közötti vívódások vezettek oda, hogy elkezdjek írni, elõbb kívülrõl, aztán belülrõl is nézve Erdélyt.

Milyen alkalomból került New Yorkba?

Diákprogrammal, ahogy még sokan, aztán az Amerikai Magyar Szónál dolgoztam két évig szerkesztõként.

Azt mondja, bizonyos dolgok sokkolták. Mire gondol?

2003 és 2005 között voltam ott. Nem tudnék kiragadni egyetlen kérdést, ami meglepett. Sepsiszentgyörgyön nõttem fel, „egészséges” magyar nevelést kaptam a Székely Mikó Kollégiumban, amiért hálás is vagyok. De az itt kapott, a nyugati trendektõl többnyire elzárkózó nemzeti mentalitással az elsõ pár hónapban eléggé nehéz volt. Aztán ahogy egyre több helyi emberrel ismerkedtem meg, hetente új és újabb szemlélettel, vallással, kultúrával találkoztam, rájöttem, hogy amibõl mi itthon nagy ügyeket kreálunk, ami frusztrál minket, az kívülrõl nézve elég kicsinyes. A világnak sokkal nagyobb problémái vannak, mint amiért mi éjjel-nappal harcokat vívunk. Amerikában olvasva a Transindexet, de fõleg az Erdély.ma portált, egyre kisebbnek, értelmetlenebbnek tûntek ezek a múltat idézõ harcok, hogy folyamatosan a 19. és 20 századról vitatkozunk. Ez az, ami a legfurcsábbnak tûnt, amikor visszajöttem, hiszen a világ rég túlhaladt ezeken a kérdéseken. Úgy láttam, két-három körrel le vagyunk maradva a mai folyamatoktól.

Mit talált az RMDSZ-ben? Mennyire tudta érvényesíteni azt a szemléletet, amellyel hazatért?

Nem kimondottan azért jöttem az RMDSZ-hez, hogy ezt a szemléletet érvényesítsem. Hamar kiderült, hogy sok emberrel nehezen értetem meg magam. Kezdetben volt ez nehezebb, aztán és is alkalmazkodtam, mivel úgy tartom helyesnek, hogy az emberek alkalmazkodjanak egymáshoz. Arra jöttem rá, hogy számosan gondolkodnak hozzám hasonlóan, elsõsorban olyan fiatalok, akik többször jártak Nyugaton akár képzésen, akár csak nyarakat töltve kint. Ma már itthon érzem magam mind az ügyvezetõ elnökségen, mind a Kolozs megyei szervezetben. Sokkal több reformista, liberális fiatal van, mint amennyi kívülrõl látszik.

Ön a liberális platformban politizál. Gondolom, tapasztalja, hogy a liberalizmusnak nincs nagy súlya, vonzereje a Kárpát-medencében. Miben látja ennek okait?

Maradjunk Erdélynél, nem tudom megítélni a szlovákiai vagy a vajdasági helyzetet. Elsõsorban azért nincs nagy keletje, mert az emberek az SZDSZ-hez kötik a liberalizmust, és Erdélyben ez a párt nem örvend népszerûségnek. Ez valamelyest jogos is, hiszen az SZDSZ – legalábbis korábban – számos határon túli kérdésben nem a legpozitívabb hozzáállást tanúsította. Ez most, úgy tûnik, változik, s ennek örülök. A másik ok, hogy az erdélyi liberálisok közül is sokan úgy gondolták, kisebbségi ügyeinkrõl nem érdemes tág körökben beszélni, mert ez csak hátráltat. Lassan megért rá az idõ, hogy érdemes legyen errõl beszélni, hiszen nem csak a baráti köröm, de a Mannán megjelenõ kommentárok szerint is sokan gondoljuk úgy, hogy a liberalizmus megfér az erdélyi világgal. Hiszen a kisebbségi jogok a liberalizmusból erednek, a sokszínûség védelme liberális gondolat.

Az RMDSZ a konzervatívok családjához, az Európai Néppárthoz csatlakozott. A programja is e felé hajlik. Hogyan tudja egyeztetni elképzeléseit az RMDSZ programjával?

Az RMDSZ programja nem igazán doktrinált. Például a gazdaság területén sok a liberális elképzelés, szociális kérdésekben baloldali elképzeléseket találunk. Az, hogy nemzeti kérdésben konzervatív, a kisebbségi státusból kifolyólag szinte magától érthetõ. A programban mindenki megtalálhatja magát, amint az RMDSZ-ben is elfér bármilyen platform.

Ön kommunikációs szakember, jogász, ír is. Mi késztette arra, hogy jelöltesse magát képviselõnek?

Elsõsorban jogásznak tartom magam, kisebbségi jogból doktorálok, ezt tartom a szakmámnak. Hogy miért indulok? Úgy érzem, megértem erre a feladatra, noha ez elég nagyképûen hangozhat egy 27 éves ember részérõl. Három éve dolgozom a politika környékén, tanulmányaimból következõen elég jól ismerem a törvényhozást is, tudom, melyek azok a jogok, melyeket elértünk, és melyek azok, amelyeket ezután lehet elérni. Úgy érzem, az olyan fiataloknak, mint én, helyük van az RMDSZ-ben, Talán ideje is, hogy egyre többen legyünk.
Szeretnék hozzájárulni a mentalitásváltáshoz és nem utolsósorban képviselni a körzetemben lakó embereket. Az utóbbi két hétben sokat jártam a körzetben, beszélgettem az emberekkel, számos probléma felmerült, ezeket meg lehet és meg kell oldani.

Melyik körzetben indul?

A Mezõségen, a Kolozs megyei 7-es körzetben, Aranyosgyéres központtal.

Mi az ön saját programja, amit az RMDSZ programjába illesztve népszerûsíteni kíván?

Egyelõre véglegesítés alatt áll a programom, járom a körzetet, felmérjük, melyek azok a problémák, melyeket vállalni kell, amelyekért dolgozni kell. Ami biztos: a kisebbségi és nyelvhasználati jogok, valamint a körzetemhez kapcsolódó kérdések – infrastruktúra-fejlesztés, vidékfejlesztés, iskolák felújítása.

Milyen arányban laknak magyarok a körzetében?

A 2002-es népszámlálás szerint nagyjából 16 százalék. Ez elsõre nem túl bátorító, de ha megnézzük a 2008-as helyhatósági választások eredményeit, akkor van ok a bizakodásra. A román közösség ugyanis szinte egyenlõen oszlik meg a három nagy párt között, ami azt jelenti, hogy szinte biztos, hogy elsõre senki nem viszi el a körzetet. Bekerül a megyei és országos leosztásba, s ott már több tényezõtõl is függ, kapunk-e még egy képviselõi mandátumot Kolozs megyében. Van rá esély, de dolgozni kell érte.

Mit tapasztal, mi a fontos az embereknek?

A mezõségi körzetet szakmailag szórványnak nevezik. Én nem tartom annak, hiszen életképes közösségekkel találkoztam ott, még demográfiailag sincsenek lejtõn. Ebben a környezetben az emberek tisztában vannak azzal, miért fontos, hogy parlamenti képviselettel rendelkezzen, illetve kormányon legyen az RMDSZ. A legtöbb településen lemérhetõ az utóbbi négy év eredménye: új sportpályák, utak, vízhálózatok, felújított iskola Vajdakamaráson. Az emberek alapvetõ gondja az, hogy nem nagyon értik az új választási rendszert. Körútjainkon, azonkívül, hogy megkérdezzük õket, miben segíthetünk, folyamatosan el kell magyaráznunk az új választási törvényt, és azt, hogy miért van esélye most a körzetüknek magyar képviselõt választani.

Van magyar ellenjelöltje?

Egyelõre nincs. Kíváncsian várom, de nem látom értelmét megosztani egy olyan közösséget, amely a körzet 16 százalékát teszi ki. Nem tartanám jó politikai döntésnek az MPP részérõl, de errõl nekik kell határozniuk. Nem hiszen, hogy szórványban kellene megvívni a magyar–magyar harcokat.

Említette, személyes programján még dolgozik. Milyen kampánystratégiát követ majd?

Õszinte, pragmatikus kampányt szeretnék. Nem látom értelmét a hatalmas ígéreteknek, populizmusnak, hangzatos nemzeti jelszavaknak. A Mezõségen például csak kulturális autonómiáról érdemes beszélni. Aranyosgyéresen egy hatvan körüli úr azt kérte, hogy ha bejutok, küzdjek azért, hogy a nyugdíjkorhatárt levigyék 65 évrõl 62-re. Én erre azt mondtam, egyetértek ugyan, de esély nincs arra, hogy lejjebb vigyék a korhatárt, mert Európa-szerte öregedik a lakosság, nálunk is. Õszintén akarok beszélni az emberekkel, eljött annak az ideje, hogy arról beszéljünk, ami valós lehetõség, és aminek van értelme.

Mirõl fog szólni az elsõ törvénytervezete, ha képviselõ lesz?

Elsõ kezdeményezésem valószínûleg arról, hogy a 20 százalékos anyanyelv-használati küszöböt levigyük 10 százalékra. Ugyanakkor be szeretnék vezetni egy abszolút szám kritériumot is. Ez azt jelenti, hogy ne csak a százalékarány legyen fontos, hanem az is, hogy mekkora számú kisebbség lakik az adott helységben. Nem tartom igazságosnak, hogy Kolozsváron 60 ezer magyar nem használhatja az anyanyelvét, míg 500 vagy 1000 fõ egy kisközségben megteheti, mert a magyar lakosság aránya ott eléri a 20 százalékot. Fontos, hogy olyan településeken is használhassuk anyanyelvünket a közigazgatásban, ahol bár nem érjük el a bûvös százalékot, de abszolút számban városok esetében öt- vagy tízezer, községek esetében ezer fõ fölött vagyunk. Egy ilyen módosítással több száz települést tudnánk behozni a kisebbségi anyanyelvhasználat rendszerébe.