Kiwit a történet szereplői közül senki nem érdemel. És meglehet, hogy a murokeső még kevésnek is bizonyul.
Miután a július 9-i csíkszentkirályi, illetve a május 31-i csíkszentmártoni roma-magyar összetűzés utolsó visszhagjai is lejárni látszanak, a Transindex muratóriuma összeült, értékelni az összetűzést, a hatóságok reakcióját és nem utolsósorban az ezzel kapcsolatos közbeszédet.
A vita során a legkönnyebb döntés az volt, hogy ezúttal kiwit az ügy szereplői közül senki nem érdemel. Murok-díjat ellenben a szokásosnál jóval többet – szám szerint ötöt – osztunk ki, azzal a megjegyzéssel, hogy könnyen meglehet, ez is kevés.
Miért a murokeső? Mert egy a tettlegességig fajuló interetnikus konfliktusban a közszereplők és az érintettek egy része nem arra törekedett, hogy közvetítsen, higgadt és mértékadó álláspontokat fogalmazzon meg, megbékélési gesztusokat tegyen, hanem ellenkezőleg: a legtöbben megpróbáltak tőkét kovácsolni a helyzetből. Politikai tőkét, ratinget, dominanciát.
| Röviden a díjakról |
A Transindex szerkesztősége (vagyis a szerkesztőség tagjaiból álló muratórium) időről-időre konszenzusos döntéssel szavazza meg, kinek, miért és mikor ítéli oda a Murok-, illetve a Kiwi-díjat.
A Murok-díj hívószavai: vacak, zsena, amatőr, ciki, nevetséges, szánalmas, dilettáns, képmutató stb. A Kiwi-díj azért jár, ami friss, innovatív, teljesítmény van mögötte, olyan gesztus, ami gesztus-értékénél több, bátor, bravúros, józan, ironikus, hasznos a közjó szempontjából. Nincs szabály, nincs protokoll, nincs ünnepélyes átadás vagy moralizáló fanatizálás, csak a magyarázó bejelentés.
|
| |
|
|
Mielőtt rátérnénk a díjazottaink listájára és az indoklásokra, ki kell térnünk arra, hogy bár a felsorolásnak van egy dramaturgiai sorrendje, és ez óhatatlanul felállít egyfajta rangsort, továbbá a murkok nagysága is változó, a muratóriumnak nem állt szándékában kisebb vagy nagyobb súlyt adni egyik vagy másik díjnak: a murok az murok marad, akár kicsi, akár nagy.
Ami a médiavisszhangot illeti, Parászka Boróka a Nesze nektek csabakirályfizás című publicisztikájával érdemelte ki a transindexes Murok-díjat. Mindenkinek szíve joga indulatos, érzelmekre apelláló, vitatható színvonalú írásokat jegyezni, azonban a szövegben szerepelt egy durva, székelyekre vonatkozó minősítés, mely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Úgy tűnik, a liberálisozó György Attila új magyar hangja a székelyező Parászka Boróka. Ez a szóban forgó szövegrész, az utolsó szóért jár a murok:
“A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok.”
Murok-díjban részesülnek ugyanakkor azok a névtelen levélírók, akik Parászka Borókának és családjának halálos fenyegetéseket küldtek a fenti szöveg megjelenése után. Bizarr, hogy a magát családcentrikusnak nevezők épp családirtással kezdenék a nemzet megmentését. Megfélemlíteni, fenyegetni, zsarolni – ez lenne egyesek magyar öntudatának önvédelmi eszköztára? Boróka és családja mellett kiállunk: senki létét nem lehet fenyegetni pusztán azért, mert véleménye nem egyezik a többség álláspontjával. Mindenki ezt tenné egyébként, aki számára az élethez való jog, vagy éppenséggel a család szentsége jelent valamit.
Ugyanide tartozik – és szintén Murok-díjat érdemel – Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és a Csíki-medence 16 polgármestere, amiért feljelentette a szöveg kiadóját a Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), a Nesze nektek csabakirályfizás című publicisztika miatt.
A politikusok gesztusát mélységesen képmutatónak tartjuk: két, a '90-es évek pogromjait idéző összetűzés után a megyét vezető elit nem kért bocsánatot a magyar közösség nevében azoktól a cigányoktól, akik ártatlanul szenvedtek. Ehelyett egy cikk megjelenését sérelmezték, mondván, hogy az diszkriminatív a székelyekre nézve. Ehhez hozzátartozik, hogy – mint Asztalos Csaba CNCD-elnök kifejtette – az utóbbi 7 évben a csíki magyar közösség részéről egyetlen panasz sem érkezett diszkrimináció miatt.
Borbolyék arra spekulálhattak, hogy azzal, hogy a Diszkriminációellenes Tanács elítéli a szöveget, közvetve legitimitást kap az aláíró önkormányzati vezetők cigánypolitikája. Vagy tehetetlenségük és inkompetenciájuk.
Murok-díjat kap továbbá a csíkszentkirályi magyar közösség azért a protokollumért, melyet a cigány közösség képviselőivel aláírattak. Ez az egyezmény az integráció összes terhét a roma közösségre hárítja: a romák ezentúl kötelesek beoltani és megkötni kutyáikat, WC-t építeni, a lovak számára legelőt biztosítani, gyerekeiket iskolába járatni, civilizáltan viselkedni. A magyar közösség ezzel szemben semmilyen kötelezettséget nem vállal. További probléma, hogy a protokollum teljesíthetetlen pontokat tartalmaz. A cigánytelepen található épületek és területek tulajdonjogának tisztázását például lehetetlen 15 napon belül elérni.
Mivel a muratórium tisztában van azzal, hogy ilyen ügyekben nem lehet egyik vagy másik félre hárítani a teljes felelősséget, ezért megosztott Murok-díjat kapnak a két településen élő magyarok, illetve cigányok. Figyelem, nem közösségekről van szó: ugyanis feltételezzük, hogy mindkét közösségben vannak olyan egyének, akik eddig is, és ezután is békésen próbálnak együtt élni.
A roma közösség azon tagjai érezhetik magukénak a murok egyik felét, akik nem tartották tiszteletben a helyi közösséggel való együttélés írott és íratlan szabályait. A magyar közösség azon tagjai kapják meg a díj másik felét, akik közvetlenül vagy közvetve részt vettek az önbíráskodásban.
Meg kell jegyeznünk még, hogy mivel egyik-másik díjazott pontos lakcímét nem lehet beazonosítani, ezért a murkokat nem postázzuk. Mind az 5 Murok-díj a Transindexnél marad tehát, és végső soron meg is érdemeljük: az ügyben mi sem vagyunk murok-semlegesek.
