Căutare

Autonómia témájában folytatnánk a „térképészeti munkát", ezúttal pedig a Székely Nemzeti Tanács elnökével, Izsák Balázzsal beszélgettünk. Az SZNT-ről és az általa szervezett márciusi autonómia-tüntetésről, a székely öntudatról, a románok székelyföldi szerepéről faggattuk az elnököt.
- Az SZNT nagyszabású autonómia-tüntetést szervezett március 10-re. Hogyan értékelik a megmozdulást?
- A résztvevők nagy száma a tüntetés kétségtelen sikerét mutatja, illetve azt, hogy jó úton járunk. A Székelyföldön hagyománya van a kiállásnak és az egyenes beszédnek, ezek útján jártunk eddig, s ezen megyünk tovább is. Világosan elmondtuk, hogy a Székelyföld autonómiáját akarjuk kivívni, a jog és a demokrácia eszközeivel. Ezzel és csakis ezzel foglalkozunk az elkövetkezőkben is.

Hirdetés
- Az SZNT a teljes történelmi Székelyföldet lefedő közképviseleti testületként határozza meg magát. Mit gondol, ez a közképviseleti státus és felelősség mennyire nyilvánvaló a hétköznapi székely emberek számára?
- Testületünk manapság kétségtelenül tiszteletnek örvend, hitele van az emberek szemében. Ez nem jelenti föltétlen azt, hogy ha az utcán találomra megkérdezünk valakit, akkor az szabatosan meg tudja fogalmazni, hogy mit jelent az, hogy közképviselet. De amikor megszólalunk, akkor az emberek érzik, hogy a szívükből beszélünk. Hívó szavunkra éppen emiatt tömegek mozdulnak meg.
- Hogyan képes együttműködni egy ilyen kiterjedt hálózattal (146 település, 248 küldött) működő képviseleti hálózat?
- A nagy területi lefedettség nem hátrány, hanem ellenkezőleg: előny. A szavunk így könnyen eljut a legeldugottabb településre is, de ez érvényes fordítva is, hisz a Székely Nemzeti Tanács legitimitását pont az adja, hogy soraiban tudhatja ezen települések képviselőit. Projektünk egyetlen egy van: a Székelyföld autonómiája. Ez irányítja minden cselekedetünket, ennek érdekében dolgozunk nap mint nap, ezt a célt szolgálja minden általunk szervezett esemény. Azt pedig elmondhatom, hogy igen jó a kapcsolat az egyes székely tanácsok között, képesek vagyunk szervezetten együtt mozdulni, példázza ezt a Székely Szabadság Napja is.
- A bemutatkozásukban a következő jelmondat szerepel: „Székelység - múlt és jövő. Miért vagyunk, mire vállalkozunk." Ön szerint hol marad a jelen?
- Úgy gondolom, hogy evidencia, hogy a jelenben folyamatosan azon dolgozunk, hogy a múltunkra alapozva, annak értékeit és tanulságait felhasználva a jövőnket építjük. Cselekedeteinket ugyan befolyásolják a jelen különböző tényezői, de nem esünk abba a hibába, mint a „reálpolitikusok", akik azt hirdetik, hogy olyan célokat kell kitűzni, amelyek elérésére nagy az esély. Mi a célunkat sohasem igazítjuk a lehetőségekhez: szilárd módon kitűztük azokat. A jelen lehetőségei csak annyiban befolyásolnak, hogy konkrét cselekedeteink megtervezésekor figyelemmel vagyunk rájuk. Magyarán nem megyünk fejjel a falnak, hanem ésszel és hittel tervezzük a célunk felé vezető utat.
- Ön szerint a székelyföldi emberek mennyire értik, hogy mit is jelent az autonómia iránti törekvés? Mennyire látják az előnyeit és mennyire a vele járó áldozatokat?
- Ha találomra megállítunk embereket az utcán, kétségtelenül lesz közöttük olyan, aki nem tudja elmondani, hogy mi is az autonómia, ellenben érezni mindenki érzi, s a lényeg ez. Nem egy becsapott, félrevezetett tömeg követ minket a bizonytalanba, netán a vesztébe. Létező közösségi igényt fogalmazunk meg, s azon munkálkodunk, hogy az megvalósuljon. Ehhez természetesen szükség van átmeneti áldozatokra is, hisz láthatjuk, hogy a központi hatalom nem adja ajándékba az önrendelkezést, s attól sem riad vissza, hogy gazdaságilag zsarolja a Székelyföldet. No, de ez a kiszipolyozás zajlik már több mint 90 éve, nem a Székely Nemzeti Tanács színrelépése után kezdődött. Aki pedig egy tál lencséért, pár kilométer leaszfaltozott útért vagy hasonlókért eladná népe jövőjét, az hamis próféta, arra nem szabad hallgatni.
- A marosvásárhelyiek körében mennyire él a székely öntudat?
- A román állam nagy energiákat fektetett a vásárhelyi emberek székely öntudatának a rombolásába, s annak sajnos eredménye is volt. Nemcsak 1989 előtt, hanem az elmúlt 23 évben is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondunk Vásárhelyről, sőt! Örömmel látom, hogy munkánknak, erőfeszítéseinknek eredménye is van, ezt mutatja az, hogy a Székely Szabadság Napján tömegesen vettek részt a vásárhelyiek.
- Több forrásból mégis azt hallhattuk, hogy a marosvásárhelyi magyarok nagy része távol maradt a tüntetéstől...
- A résztvevőket senki sem igazoltatta, így csak vélekedések léteznek arra nézve, hogy ki honnan érkezett a tüntetésre. Ugyanakkor azt is jó tisztázni, hogy olyan tüntetés még nem volt soha és sehol, amin egy település összes lakója részt vett volna. Itt is voltak távol maradók, akik ilyen vagy olyan meggondolásból nem jöttek el. Számomra a fontos az, hogy nagyon sokan félretették kényelmüket (hisz az időjárás igencsak kedvezőtlen volt), illetve esetleges félelmeiket és eljöttek.
- A román lakosok is távol maradtak a tüntetésről. Ön szerint ez rendben van? Amennyiben autonóm terület lesz a Székelyföld, hogy lehet a román ajkú és kultúrájú lakosságot is érdekeltté tenni az együttműködésben?
- Kétségtelen, hogy a résztvevők döntő többségben magyarok voltak, de arra nézve megint nem létezik semmiféle adat, hogy voltak-e ott románok, s ha igen, akkor hányan. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Székely Szabadság Napját ünnepeltük, az pedig a székelység számára hordoz üzenetet. Szükség van a párbeszédre a székelyföldi románokkal is, de ez nem az az esemény volt, ami erre nézve keretet biztosíthatott volna. Máskor kell arra sort keríteni, de abban igaza van, hogy szükség van arra is, hisz a siker szempontjából nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az itt élő románok is akarják a Székelyföld autonómiáját.
- Amennyiben holnaptól hivatalosan is autonóm területté válna a Székelyföld, mi lenne az a rendező elv, ami szerint működőképes önkormányzás kialakulhatna? Létezik valaki vagy valakik fejében forgatókönyv? 1989-ben Románia egy ehhez hasonló állapoton ment keresztül, és a rendszerváltó erők ez irányú felkészületlensége oda vezetett, hogy az előző erő szerveződött újjá más formában...
- Erre a kérdésre igen könnyű válaszolni, ugyanis a kérdésben vázolt párhuzam egyszerűen nem létezik. Székelyföld autonómiáját törvény kell hogy garantálja, aminek pontosan és részletesen kell szabályoznia az egyes intézmények megalakulását és működését. Erre vonatkozóan nekünk létezik egy javaslatunk, az autonómia-statútum tervezete, ami három nyelven olvasható a honlapunkon is.