Căutare

A nép szava Isten szava – tartja a mondás, a népet pedig két választás között a közvélemény-kutatók szólaltatják meg. Legutóbb Romániában a Curs tette ezt, és az eredmény finoman fogalmazva nagyon érdekes. (Közvélemény-kutatások mutatóit nem szokás kétségbe vonni, noha volt, amikor nagyon mellémértek.)
A nép véleménye nem mindig érthetõ, legtöbbször kiszámíthatatlan és gyakorta ésszerûtlen. Azonban a népet nem lehet leváltani, igaz, tájainkon a nép sem válthat le senkit. Csak a politikusok válthatják le egymást, õket viszont enyhén szólva alig érdekli, mint mond a nép.
A nép nagy kedvence továbbra is államfõ. Írhat róla a sajtó, amit akar, mondhatják az elemzõk, hogy nem mindig az alkotmány szerint beszél vagy cselekszik, a nép nagy hányada – úgy kétharmada – feltétel nélkül szereti. Basescu ugyanis közülük érkezett a Cotroceni Palotába, és nem akar megváltozni: megmondja, amit akar, iszik, dohányzik, betegeskedik, és sokat dolgozik. Olyan, mint egy ember. Lehet õt nem szeretni? – kérdezi a nép. És válaszol: nem lehet.
Mivel a nép sok emberbõl tevõdik össze, azokat is szereti, akik az elnök barátai, és azokat is, akik nem éppen a barátai. Legalábbis a Curs mutatói szerint. A nép fele szereti Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnököt. Vajon õ az elnök barátja vagy ellensége? Nehéz eldönteni. A volt diplomata ugyanis csak a kormányt támadja, fõképpen a liberálisokat és a magyarokat, az államfõvel nem akaszkodik össze. Lehet, hogy barátok, lehet, hogy közösek az érdekeik. Mert ha elfogadjuk a nép véleményét, hogy az államfõ is ember, akkor neki is lehetnek érdekei. Persze csak olyanok, amelyek az ország és a nép javát szolgálják. Érdeke például, hogy megerõsödjön kedvenc játékszere, a Demokrata Párt. Amikor az ellenzék – élén a szociáldemokratákkal – nagyban készült a kormány megbuktatását célzó bizalmatlansági indítványra, akkor az hírlett, hogy a demokraták is beszállnának, így végre megszabadulnának Tariceanutól. Viszont amióta nem buktatni, csak átalakítani akarják a kormányt a demokraták, azóta Geoana sem szorgalmazza olyan nagyon a bizalmatlansági indítványt, megelégszik egy-egy semmi különösebb bajt nem okozó indítványocskával. Ezek után igazán lehetetlen eldönteni, hogy a szocdemek elnöke barátja vagy sem az államfõnek. Az biztos, hogy Tariceanunak nem a barátja, a nép mégis éppen annyira szereti a kormányfõt, mint Bocot, aki viszont nemcsak barátja, de feltétlen híve is az állam elnökének. A felmérés szerint az istenadta egyformán szereti a két politikust, a koalíciós szövetség két pártelnökét. Lehet, utóbbit kicsit jobban, mert a pártját többen kedvelik, mint a kormányfõ liberális alakulatát. De hát a liberálisokkal mindig baj van, nem elég, hogy nem törõdnek a szegény néppel, de ezt még be is vallják. Mert ha törõdnének vele – véli a nép –, akkor hagynák a csudába a reformokat, és „adnának” a népnek kenyeret, meg olcsó áramot, s még olcsóbb gázt.
A nép nem mindig szereti a pártot, melyet egyik vagy másik kedvence vezet. (Lehet, azt szeretné, hogy a sok kedvenc egy pártba tömörüljön, volt már ilyen, úgy hívták, hogy PDSR.) A legtöbben most a D.A. Szövetséget kedvelik, noha ez a tömörülés több cirkuszt biztosít, mint munkahelyet. A magyarság számarányához képest most elég sokan kedvelik az RMDSZ-t is. Ez lehet jó vagy rossz hír Cotroceni-ben. Most éppen jó hírnek tûnik, ugyanis nagy szükség van Markóékra, ha nagyobb csinnadratta nélkül akarják a demokraták átalakítani a kormányt. A kormányátalakítás szándékához mindenképpen jól jön a Curs felmérése, mert kiderül, kivel ért egyet a nép, azaz ki irányíthatja a változásokat. Az RMDSZ sem bánná a kabinet átalakítását, rá is férne a kabinetre egy kis karcsúsítás, de azért érthetõ Markóék álláspontja: mégsem a magyarokkal kellene kezdeni.
Ha hinni lehet Bocnak, akkor a demokraták is meggondolták magukat, és elfogadják Markó javaslatait, ami a kabinet átalakítását illeti. Mert az új koalíciós szerzõdés nem nagyon lenne ínyükre, ugyanis a másodikat mindenképpen be kellene tartani. Márpedig ebben is benne lenne a kisebbségi törvény, kulturális autonómiástul, különben lõttek a megállapodásnak, és akkor marad a sok hûhó semmiért.
A nép sokszor csalódik is. Így járt a valamikor könyvelõ kormányfõnek becézett Stolojannal. Ez az ember, amikor vihetné valamire, folyton visszalép. Lehetett volna államfõ, de gyengélkedni kezdett, lemondott. Nemrégiben nekilátott megbuktatni pártján belül a miniszterelnököt. Akkor még a nép alig néhány százaléka szerette volna õt kormányfõnek. A Curs szerint most tíz százalékkal többen kedvelik, mint a múlt hónapban. Erre mit tesz a kedves Stolojan? Nyilatkozik. Mit nyilatkozik? Azt, hogy õ nem akar miniszterelnök lenni. Higgyük? Higgyük. Mert a kormányátalakításhoz nem kell új kormányfõ. Megteszi a régi is, csak kormányozzon kicsit másképpen. Mondjuk, úgy, hogy megfeleljen a nép kedvencének. Persze nem fog, de sebaj, a csatlakozás után kezdõdhet elölrõl a játék, a Buktassunk idõ elõtt kormányt címû népszínmû.
A nép szeretné, ha átalakulna a kormány. A nép nem mindig tudja, mit akar. Csak azt tudja, hogy szeretne kicsit jobban élni. Nem fog – egy jó ideig. De legalább lesz mirõl beszélni, vitatkozni. Erre viszont ott van a foci-vb, minek átalakítani kormányt? Mert a nép a cirkuszt is szereti.