Căutare

A dolog mögött persze más ok is lehet, mint a liberális és demokrata urak lebírhatatlan rokonszenve a török kamionok iránt. Feltehetõen az utolsó pillanatokban néhány jó pontot kívánnak szerezni Európától, mielõtt április derekán kigyulladna a biztos csatlakozás zöld lámpája. Érthetõ, könnyebb a Balkánt Nyugat-Európával összekötõ 4-es korridort szeretni, mint a korrupció ellen harcolni. Utóbbira kölcsönt sem lehet felvenni. Úgyhogy nyugi, várjuk ki a májust.
S várjuk ki a négy évet, ne kapkodjunk mindenféle elõrecipelt választás gondolatával. Erre már egyéb hétvégi történés, a bukaresti fõpolgármester-választás tapasztalatai intenek. Mert hiába a kormánypárti jelölt elsõkörös gyõzelme, a riasztóan alacsony érdeklõdés – a választók kevesebb mint egynegyede élt szavazati jogával – arra enged következtetni, hogy a pártok ma képtelenek mozgósítani szavazóbázisukat. A liberális-demokraták a számukra hazai pályának számító Bukarestben sem tudták kimozdítani otthonról az embereket, igaz, a bukarestiek lassan hozzászokhatnak ahhoz, hogy az általuk választott elöljárók ott-otthagyják a városházát, s elmennek állam- vagy kormányfõsködni. Lásd Bãsescut és Ciorbeát anno. A most gyõzedelmeskedõ Videanu alighanem a szabályt erõsítõ kivétel lesz majd ebbõl a szempontból, ahogy az is biztos: szép lassan elhalkulnak az idei, sõt idén tavaszi-nyári parlamenti választást követelõ hangok. Beszéd helyett dolgozni, kormányozni kellene végre. Pontosan és szépen, ahogy…, de most hagyjuk a csillagokat.
Pedig sokan a csillagokat is lehoznák az égbõl, csakhogy valami rosszat mondhassanak az elmúlt héten a kormány elé került kisebbségi törvénytervezetre. Mert hiába mondják a jogszabály kidolgozói maguk is, hogy ez egy kerettörvény, amely a lehetõséget adja meg ahhoz, hogy a késõbbiekben gyakorlati elõnyökkel járó tartalmi elemekkel egészítsék ki, töltsék fel. S hiába érvelnek azzal is, hogy ezt a tervezetet eleve azzal a szándékkal írták, hogy célba érjenek vele, azaz átmenjen a szöveg a parlament két házán. S nem pedig azért, hogy mint futóversenyeken a nyúl szerepét betöltõ atléta, fusson egy gyors kört az élen, aztán lihegve kidõljön a többiek elõl. Mint a korábbi autonómiastatútumok, melyek szerzõi egyetlen pillanatra sem gondolták komolyan, hogy érdemben vitassa meg elképzeléseiket a törvényhozás.
Ijesztõ az a türelmetlenség, amely ezt a példa és elõzmény nélküli kisebbségi törvénytervezetet övezi. A sebtében megfogalmazott bírálatok ismeretében a jogszabályalkotók ezekre a címekre bátran elküldhették volna akár a horgászegyesület alapszabályzatát, netán a vasúti menetrendet, hiszen konstruktív észrevételt azokhoz sem fûztek volna, se többet, se kevesebbet. Pedig tetszik, nem tetszik, ugyanazon a vonaton utazunk…