Căutare

Sem az államfõ, sem a kormányfõ idõ elõtti eltávolításának szocdem ötletéhez nem adná a voksait a törvényhozásban az RMDSZ. Pedig okokat könnyû lenne találni. Kezdjük Basescuval, akinek bõ kétévi eddigi elnökösködése a Szövetség szemszögébõl nem járt sok pozitív hozadékkal. Ha részérõl mutatkozott volna egy szemernyi politikai akarat, ma alighanem lenne kisebbségi törvény. Ehelyett egy ideig inkább betartott Markóéknak, a múlt év tavaszán Udvarhelyen horgászott a zavaros erdélyi magyar közéletben. Míg rá nem unt a dologra. Mindazonáltal hatásos fellépéseire, sajátos populizmust hordozó szövegeire a felmérések szerint a magyar választók egy része is vevõ, legalábbis sokan úgy tekintenek rá, mint a korrupcióellenes küzdelem egyik élharcosára. Talán ezért is érthetõ a döntés: ha kedvük lenne is hozzá, túlságosan nagy kockázatot jelentene a magyar érdek-képviseleti szövetségnek nyíltan ellene fordulnia. Még akkor is, ha középtávon lenne mit keresni a PSD-hez való újbóli közeledéssel. Talán már nekik sem fáj annyira a 2004 decemberében történt váratlan partnercsere. Legfeljebb Nastase lelki sebeit nem gyógyítja kellõképpen az idõ.
Más kérdés a kabinet, illetve személyesen a kormányfõ megbuktatásának lehetõsége. Amit ma már Tariceanu legádázabb ellenfelei, a vele papíron mindmáig szövetséges demokrata vezetõk sem akarnak annyira. Akkor miért akarná az RMDSZ? Kérdés, hogy mi alapján mérlegelünk. Magyar megközelítésbõl a miniszterelnök a leginkább „rendes román”, akivel szót lehet érteni, aki kevésbé hajlamos a szavazatszerzõ nemzeti retorika sokszor megunt lemezét újra s újra elõvenni. S aki nem mellesleg tehetséges túlélõ, aki képes volt e félmandátumnyi idõ számos politikai válsághelyzetébõl kilábalni. Csak ez a cédulaügy ne ejtette volna azt a csúnya foltot az önéletrajzában. Mert aki e kicsiny papírfecni dolgában képes volt hazudni, annak szavahihetõsége más helyzetekben is megkérdõjelezhetõ. S õt az sem igazán menti, hogy Basescuval kapcsolatban nem mondott igazat. Ráadásul a sokak által várt azonnali távozás helyett ellentámadásba lendült, méghozzá nem is minden eredmény nélkül játssza el a rablóból lett pandúr szerepét. Mint aki erkölcsi és politikai tõkét képes kovácsolni saját hibájából.
Hogy a mostani történések miként hatnak a választókra, köztük az erdélyi magyar szavazók opcióira, nehéz megjósolni. Túl sok mondat kezdõdhet azzal, hogy ha… Mi van, ha együtt marad a kabinet, mi történik, ha a PD mégis felborítja az asztalt? Hogy alakul a helyzet, ha Basescut mégis megszorongatják, netán ha a szocdem számítások mondanak csõdöt? S mi történik, ha két magyar lista indul tavasszal az EP-mandátumokért?
Persze, ha Románia további kedvezõ fejlõdési pályája megköveteli a konstans politikai válsághelyzetet, hát üsse kõ! Mégiscsak könnyebb elviselni, mintha a koalíció nagy-nagy politikai egyetértésben terelné csõdközeli állapotok felé az országot. Közeli s távoli példákkal könnyen szolgálhatunk.