Căutare

Miközben a sajtó és a közvélemény arra a kérdésre várt választ a kolozsvári Markó – Tőkés találkozótól, hogy lesz-e közös választási lista, s ezen a református püspök melyik helyet foglalja majd el, a gyors megegyezésre számítóknak csalódniuk kellett.

Ez nem jelenti azt, hogy eredménytelen lett volna a megbeszélés, de augusztus végéig várniuk kell a közös listára kíváncsiaknak, feltéve, hogy lesz ilyen.

A felek hasonlóan gondolkodhattak, hiszen mind az RMDSZ vezetői, mind Tőkés Lászlóék egy-egy programlistával, tervezettel érkeztek. Azóta tudjuk, közös munkacsoportban próbálják egy csomagba összehangolni mindazt, amit előzetesen a maguk részéről fontosnak tartottak partnereik, illetve a nyilvánosság tudomására hozni.

Erős a gyanúm: ha a két szöveg kapcsán nagy vonalakban sikerül közös nevezőre jutni, akkor nem lesz akadálya annak, hogy ősszel együtt vágjanak neki a választásnak. Ennek feltételezett sikere megkönnyítheti az utat a további választási együttműködések irányába. Egymás mellé téve a két szöveget (ahogy az ÚMSZ-ban is olvashattuk), úgy egyharmadukban találni olyan pontokat, amelyek tárgyukban megegyeznek.

Akad olyan téma is, ahol a meggyőzés fölösleges, nyitott ajtón kopogtatnak be egymáshoz. Szinte szó szerint megegyezik például a két szöveg a restitúció gyorsítását illetően. Ugyancsak mindkét fél sürgeti a választási törvény módosítását, ám itt eltérnek a vélemények a részleteket illetően.

Hasonlóan fogalmaz a két dokumentum a közoktatási és felsőoktatási intézményrendszer megerősítése tekintetében. Az EMNT külön említi a román nyelvoktatás kérdését, illetve a földrajz és történelem anyanyelven történő tanításának igényét. Alighanem ezen sem különbözik össze a közös munkacsoport.

Ugyancsak összeilleszthető az RMDSZ-tervezet 6. és 7. pontja a szülőföldön maradás ösztönzése, a szociális kérdések képviselete Tőkésék indítványával az Erdélyi Magyar Alap létrehozására vonatkozóan.

Az eddig soroltaktól eltérő jellegű két olyan része a tervezeteknek, amely ugyanazt a témát említi homlokegyenest eltérő megközelítésben. Az első a kisebbségi törvényre vonatkozik, ezen belül a különböző autonómia-formákra.

Miközben az RMDSZ támogatást kér a jogszabály-tervezet elfogadtatásához, az EMNT és az SZNT vezetői a törvény közvitájának újrakezdését, a tervezet módosítását tartják kívánatosnak. Tegyük hozzá: a parlamenti ciklus utolsó évébe fordulva csekély az esélye annak, hogy a román pártok bármelyik változat elfogadtatásának zöld utat adjanak. Hasonló a helyzet a gazdasági fejlesztési régiók tekintetében. Az RMDSZ e tárgyban is a maga tervezetének támogatását kéri, míg a másik oldal az EMNT régiókról szóló kerettörvény-tervezetének parlamenti beterjesztését. Itt van esély némi kompromisszumra, szemben a kisebbségi törvény helyzetével, amelyet az RMDSZ aligha von vissza.

A közös tematikák sorát a területi autonómiára vonatkozó koncepciók zárják, az RMDSZ közös álláspontot szorgalmaz, Tőkésék az SZNT belső népszavazásának teljes politikai és logisztikai támogatását.

Ugyancsak külön csoportba sorolhatók azok a kérdések, amelyeket csak egyik vagy másik fél érintett, ám nem kizárt a megegyezés: ilyen a csángóügy kezelése, a közösen szervezett előválasztások, az infrastruktúra-fejlesztés, a nyugdíjreform támogatása.

Az utolsó kosárban vannak azok az EMNT–SZNT kettős által megfogalmazott követelések, amelyek a leginkább kétségessé teszik a kompromisszumot. Hiszen míg a korrupciómentes közélet igényére lehet egyetértőleg bólintani, nehezebb értelmezni „a pártsajtó visszaszorítására” vonatkozó indítványt. Ugyancsak vitatható feltétel a státusirodák és az egyházi támogatások depolitizálását sürgető igény.

Bezzeg lenne ribillió, ha a másik oldal az egyházak depolitizálását sürgetné. Bizonyára hosszú estéket tartogat a munkacsoport számára a támogatási rendszer reformját sürgető követelés, ahogy a vagyonmegosztásra vonatkozó, további értelmezéseket szükségessé tevő kitétel.

Hogy lesz ebből kompromisszum? – kérdezheti az olvasó. A válasz egyszerű: mindkét félnek engednie kell. Van rá jó három hetük.