Căutare

Magyar szempontból nem jól indul a nagykoalíciós kormányzás Romániában. Az RMDSZ tizenkét éves hatalmi pozíciói szűnnek meg, és ez szorongásokat vált ki a romániai magyar közösségben.

Még akkor is, ha a hatalmi logika alapján nincs abban semmi különös, ami bekövetkezett – az RMDSZ jelenléte az új román kormányban tényleg nem volt szükségszerű. Ez akár már a szavazás másnapján világos lehetett. A román „Fidesz–MSZP-koalíció“ kétharmados parlamenti többsége a magyar párt nélkül is adott; a nagykoalíció gond nélkül vehet minden törvényhozási akadályt. Mi hát akkor a gond? Talán éppen ez.

Merthogy most sok romániai magyarnak nyilván az forog a fejében, hogy ez a kényelmes parlamenti többség esetleg ötleteket adhat majd Bukarestnek a közösség érdekeit sértő lépésekre. Hogy e félelem máris mennyire beleitta magát a magyar közösségbe, azt éppen Markó Béla legutóbbi nyilatkozatai bizonyítják.

Az RMDSZ elnöke szerint ugyanis pártja ellenzékbe vonulásával „hirtelen felmagaslott annak a réme, hogy Romániában is előállhat egy Szlovákiához hasonló helyzet“. Kelemen Hunor pedig egyenesen azt vizionálja, hogy Szlovákia „gyenge vicc“ ahhoz képest, ami most Romániában következik. Ezek súlyos felvetések. Olyannyira, hogy illik feltenni a kérdést: nem arról van-e inkább szó, hogy az RMDSZ hiszterizálni próbálja a közvéleményt?

Román részről ezt olvassák ki Markóék szavaiból, amelyeket román elemzők annak tudnak be, hogy az RMDSZ-vezetők frusztráltak perifériára sodródásuk miatt, „lázításba kezdtek“, és nyilatkozataikkal tulajdonképpen ők akarnak most etnikai feszültségeket kelteni.

Próbálkozásuknak azonban már csak azért sem lehet esélye, mert a szélsőséges román nacionalisták kiszorultak a parlamentből (ami igaz), és a romániai magyarság „minta értékű státus haszonélvezője“ (ami viszont nem). Az viszont megfontolásra érdemes felvetés, hogy nem idő előtt kezdték-e falra festeni az ördögöt az RMDSZ vezetői?

Hiszen a kormány még meg sem alakult, programja sem állt még össze. Ilyen szempontból első ránézésre talán tényleg elhamarkodottnak tetszik e pillanatban farkast kiáltani Markóék részéről. Minderre persze ők azt válaszolhatják, hogy akit egyszer a kígyó megcsípett, az a gyíktól is fél. Márpedig a kígyó – a román nacionalizmus – igen sokszor marta már meg a romániai magyarságot.

Beleértve ebbe sajnos azt a két pártot is, amely most közösen lép a kormányrúdhoz (lásd: kisebbségi törvény jegelése). Ráadásul Markó nem az a politikus, aki a levegőbe szokott beszélni. Nagyon is megfontolt, mérsékelt, a romániai viszonyokhoz mindig alkalmazkodni kész politikusként ismerhettük meg őt. Az pedig tapasztalati úton bizonyítható, hogy a romániai magyarság helyzete mindig olyankor volt megnyugtatóbb, amikor az RMDSZ a kormányzati gépezethez tartozott.

Következésképpen a magyar–román államközi viszony is. Ezért aztán megalapozottnak látszik az a vélekedés, hogy ha Markó valamiért nyugtalankodik, annak oka szokott lenni. Persze, mégis azt reméljük, hogy az RMDSZ-elnök ezúttal téved, az új román kormányzat működése rácáfol aggodalmaira.

Merthogy a romániai magyarság helyzete és a magyar-román kapcsolatok a legutóbbi években valóban folyamatosan – bár apró léptekkel – javultak. Lehangoló volna, ha Bocék érkezése cezúrát jelentene e tekintetben. Szurkoljunk hát, hogy Markó rossz jósnak bizonyuljon.