– Két cikluson át volt Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, most a város egyik belvárosi kerületének képviselőjelöltje. Ha össze kéne foglalja az elmúlt 8 év hozományát, miből lenne több: a megvalósításokból vagy az ígéretekből?

– A sajtóértékelések, és a polgárok reakciói alapján a mérleg nyelve mindenképpen az eredmények irányába mozdul el. Az első négy év volt a legnehezebb Gheorghe Funar polgármestersége idején. Sikernek tartom, hogy olyan körülmények között is ki tudtuk harcolni a magyar alpolgármesteri tisztséget. Az utolsó évben sikerült összefognunk a románokkal Funar elszigetelésére: szinte mindenhova engem hívtak meg a polgármesteri hivatal képviseletében. Fontos eredménynek tartom, hogy kezdeményezésemre jött létre Kolozsvár két új lakótelepe több mint 200 hektáron. A lombi lakótelepet már Funar idejében szorgalmaztam, de nem tudtunk előre haladni, mert ő ilyesmiben nem volt partner. Az új polgármester, Emil Boc szabad kezet adott a tárgyalások elkezdésére, így a második lakótelep, a fiatalok számára épülő Munka út végi negyed is megvalósítható stádiumba került. A lakótelepek felépítésére tőkeerős cégekkel kötöttünk társulási szerződést. A mostani válság kissé lassítja a munkálatokat, de előbb-utóbb felépülnek a tömbházak. A városháza több száz lakáshoz jut, amit remélhetőleg már jövőtől fiatal családoknak osztanak ki. A többi lakás eladásra kerül, viszont itt is a városháza a bevételek 51 százalékához jut. Ez Kolozsvár számára jó befektetés, amely megkíméli a város költségvetését.

– A Funar-korszak a kolozsvári magyarság tragikus korszaka. Okozott-e jóvátehetetlen károkat a magyar közösség számára a 2004-ig tartó időszak?

– Funar polgármestersége alatt sok magyar elhagyta a várost, végleg elköltözött Kolozsvárról. Funar mindenik újraválasztása után hullámokban vándorolt el a városból a magyarság. A Funar-korszak legnagyobb tragédiája a rossz közérzet volt, a magyarellenes hangulat. Emil Boc polgármester megválasztásával ez feloldódott, a magyarellenes hangulat megszűnt. Beindítottuk a Mátyás-szobor restaurálását, helyreállítottuk a Bethlen-bástyát, és ha lenne pénz, más magyar szobrokat is restaurálhatnánk. Bockal más együttműködés alakulhatott ki, mint Funarral. Két hónapomba tellett, amíg kiharcoltam a magyar nyelvű esketést. Félt, nehogy a párt nacionalista szárnya a fejére olvassa az „engedményt”, de maga is rájött, hogy ez nem lehet „veszélyes”. Vigyázott arra, nehogy túl sokat engedjen a magyar követeléseknek, legtöbbször mégis sikerült meggyőzni. A Funar korszak utáni legnagyobb eredményként könyvelhettük el, hogy a helyi magyar civil szervezetek a rendszerváltás óta most kapták a legtöbb pénzt.

– Kolozsvár sokat szenvedett hóstáti közössége a rendszerváltás óta követeli a jogtalanul kisajátított területeit. Erre sikerül-e megnyugtató megoldást találni?

– A Palocsay-kert területén levő hóstáti földek visszaszolgáltatása mögött több éves küzdelem áll. A többségi hatalom mindig arra törekedett, hogy ezek az értékes, beépíthető területek a kutatóállomás tulajdonában, használatában maradjanak. Kemény egy éves, másfél éves munkával sikerült minden visszaigénylési dossziét átnézetni. A földosztó bizottságban mindig arra gyanakodtak, nehogy kétszer kapjanak földet a magyar gazdák. A magyar gazdatulajdonban levő egykori 160 hektár területből mindössze 80–90 hektárra érkezett visszaigénylési kérvény , és ebből is kb. 40 hektár körüli terület visszaigényléséhez rendelkeztek a gazdák a szükséges bizonyító okiratokkal. A többi gazda pereskedik, az ő ügyükben a bíróság fog dönteni.

– Több éves önkormányzati tapasztalat birtokában mit tart képviselőjelöltként Kolozsvár, illetve a kolozsvári magyarság nagy kihívásának?

– Az igazi decentralizáció megvalósítását tartom a legnagyobb kihívásnak. Ha a döntések helyben születnek, a magyarságnak az eddiginél nagyobb beleszólása lesz a város fejlődésébe, a helyi ügyek rendezésébe. Fontos, hogy a pénzek helyben maradjanak, hogy ne Bukarest ossza vissza az itt megtermelt adókat. Kolozs megye az országos költségvetésbe való befizetés alapján az ország első öt megyéje között van. A visszaosztásnál a 41 megye között a 37, 38-ik helyen kullogunk… A decentralizáció egyik nemzetközi követelménye, hogy a helyi szinten megtermelt állami adók, és illetékek 50 százaléka maradjon helyben. Az RMDSZ választások utáni fontos teendőjének tartom a kisebbségi törvény elfogadását, ami biztosítaná a magyarság kulturális autonómiáját. A Székelyföldön kívül területi autonómiára esélyünk nincs, viszont a pénzügyi, gazdasági decentralizáció Erdély más részén is előnyére szolgál majd a magyar közösségeknek.

– Milyenek a kampánybeli tapasztalatai?

– Az elmúlt időszakban legtöbbször házról házra járva kampányoltunk, a fogadtatás rendszerint nagyon jó. Voltak, akik elmondták az RMDSZ-szel, a csúcsvezetőséggel kapcsolatos fenntartásaikat, de mindannyiszor megnyugtattam az embereket, hogy most személy szerint nem Markó Bélára, hanem olyan jelöltekre kell szavazzanak, akiket el tudnak fogadni. Egy RMDSZ-felmérés szerint a kolozsvári magyarság 80 százalékát a megélhetési gondok, a gazdaság alakulása, a fiatalok jövőbeni boldogulása foglalkoztatja. Az idősebb nemzedéket elsősorban a nyugdíjemelés foglalkoztatja. Az RMDSZ éppen ezért vállalta fel a 13. nyugdíj folyósítását. A fiatalok lakásproblémája is nehéz ügy: kampányútjaink során mindegyre találkoztunk vele. Amennyiben képviselő leszek, olyan törvénytervezet benyújtását tervezem, ami a mostaninál nagyobb könnyítéseket nyújtana a fiatal házasok lakásvásárlásához. A decentralizációval jelentős pénzösszegek szabadulnának fel, ha a jelenleg kb. 40 állami közintézmény átkerülne a megyei tanácsok hatáskörébe. Karcsúsítani kell őket, csökkenteni a fölös munkaerőt, és a felszabaduló pénzek jó eséllyel hasznosíthatók hasonló szociális kiadásokra.