Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 18.05.2006
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Szűcs László
Titlul articolului: Markó Béla RMDSZ-elnök - Csak az integrációs félelem tartja össze a kormányt
Numărul fotografiilor: 2
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=234&menu=
Nyilvánvaló, hogy ha a négy koalíciós párt közül valamelyik megvonja a bizalmat a kormánytól, akkor az megbukik. Ezzel kapcsolatban egyelőre csak találgatások vannak. Én nem hiszem, hogy az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt megszavazná valamelyik kormánypárt, hiszen ez azért egy teljesen előzménytelen eljárás lenne.
Mi a teendő ebben a helyzetben?
Le kell ülni, és újra kell gondolni a kormányt. Végső soron az is elképzelhető lenne, hogy nem új koalícióról lenne szó, hanem új kormányról. Ha tőlem kérdezi valaki, való igaz, hogy ma ezt a koalíciót elsősorban egyfajta integrációs félelem tartja össze, vagyis az attól való félelem, hogy nem sikerül Romániát 2007. január elsején bevinni az Európai Unióba. Márpedig ezt a felelősséget, hogy ő legyen ennek a kiváltója, nyilván egyik politikai párt vezetője sem vállalhatja, magát a témát pedig mindenki prioritásnak tekinti. A baj az, hogy ezen az integrációs félelmen kívül más kohéziós erőt ebben a pillanatban a koalícióban nem látok. Lehet, hogy ez elég lesz 2006-ra, ami azt jelenti, hogy a következő esztendőben vagy újra kell gondolni, mi az, ami ezeket a pártokat a csatlakozást követően összetartja: közös célok, közös kormányprogram, reform-célkitűzések, vagy 2007-re tényleg szétesik ez a koalíció.
Hajlandó lenne az RMDSZ egy Theodor Stolojan vezette régi-új kabinetben a mostanihoz hasonló szerepet vállalni, a kormány hivatalban tartása érdekében elfogadni Calin Popescu Tariceanu kormányfő eltávolítását?
Ezt ebben a pillanatban színtiszta spekulációnak tartom. A koalíciók nem így működnek. Van négy párt, s a legnagyobbnak az elnöke a miniszterelnök. Amíg ez a helyzet, addig nem érdemes más miniszterelnökre gondolni. Ha megváltoznak a liberális párt belső viszonyai, s változik a vezetőség, akkor elképzelhető más változat. De hangsúlyozom: ma nem a miniszterelnökkel van a gond, hanem a koalíciót alkotó pártokkal.
Ebben a helyzetben mekkora az RMDSZ mozgástere?
Elismerem, nincs nagy mozgásterünk. Arra van, lenne lehetőségünk, hogy kormányt buktassunk, de ilyen szándékunk most nincsen. Ám arra elég erőnk nem lehet, hogy egy új koalíciót hozzunk létre, mert nincs kiből. Ebben a pillanatban más képletet a mostani helyett legfeljebb akkor tudnék elképzelni, ha mégiscsak kikényszerítenék az előrehozott választásokat. Vagy egy ideig kisebbségben kormányoznánk. De kérdezem én: amíg a többségi kormányzással sem tudtunk törvényeket hozni, mi lenne akkor, ha kisebbségben kormányoznánk?
A múlt hét elején Basescu államfő a bukaresti kórházban nem fogadta Tariceanu kormányfőt. Utóbbi pár nappal később járt ugyan Bécsben, de az elnökkel a műtét után annak betegágyánál nem találkozott, szemben a demokrata párti vezetőkkel, akik a műtét után meglátogatták Basescut. Nem tervezett az RMDSZ elnöke hasonló látogatást, hogy személyesen kívánjon jobbulást?
Természetesen én is gyógyulást kívánok az elnöknek, de nem gondolom, hogy most az ő betegágyához kellene mindannyiunknak járulnunk. Már így is gusztustalannak tartom, hogy lassan a csapból is az folyik, hogy mi van az államelnökkel. Persze ez nem elsősorban az ő hibája, hanem inkább a sajtóé. Ha valaki beteg, s történetesen ő az államfő, az valóban az egész országra tartozik. Ezzel egyetértek, de ez nem jelenti azt, hogy reggeltől estig azzal kell foglalkozni, hogy mit csinál éppen a betegágyán. Békén kellene hagyni. Ennek az egésznek lassan kezd egy kis személyi kultusz íze lenni, amit én ugyan nem szeretek.
Az, hogy Traian Basescu nem fogadta a betegágyánál a miniszterelnököt, tekinthető magánügynek is. Kinek-kinek az emberi döntése az, hogy kivel akar találkozni a betegágyánál. Ha viszont államelnöki minőségében, illetve miniszterelnöki minőségében akar valamit ez a két ember egymástól, illetve valamit megoldani, akkor a kérdés már másképpen tevődik fel. Mindenesetre rossz előjel, hogy ilyen viszonyban van a kormányfő és az államfő.
A koalíciót ma még összetartó integrációs félelemre milyen hatással lesz, lehet a beszélgetésünk után a nyilvánosság elé kerülő újabb uniós országjelenés? Stabilizál, avagy mélyíti a válságot?
Nem fogja teljesen lecsendesíteni a dilemmákat, s fog hagyni az időpontra vonatkozóan kiskapukat a jelentés. Bizonyságunk csak ősszel lesz, tehát ez ilyen szempontból összetartó erőként hathat a koalícióra.
A választások előtt az RMDSZ egyik legfontosabb célkitűzése a kisebbségi törvény volt. A jogszabály elfogadásának esélyeit jelen körülmények között mi növelné inkább: a mostani koalíció továbbélése, avagy egy idő előtti választás nyomán kialakuló új helyzet?
Ha ez a koalíció növelni tudná belső szolidaritását, akkor a törvény esélyei is növekednének. Ám minél szétesőbb a koalíció, annál erősebbek az önös pártérdekek, s ezzel egyenes arányban csökken az esély a kisebbségi törvény elfogadására.
Az utóbbi hetekben komoly vita alakult ki az erdélyi magyar sajtóról, annak szerepéről. Hogyan vélekedik a vitát kiváltó kritikáról, illetve magának a sajtónak a helyzetéről?
Valamennyire követtem ezt a vitát, de én nem akarok ebbe beleszólni, mert abban a pillanatban politikai jelleget kapna. S úgy értettem, pontosan ettől igyekszik óvni magát az erdélyi magyar sajtó, a politikai befolyástól. Ezzel a törekvéssel pedig egyetértek.
Akkor másként próbálkozom. Van-e szüksége az RMDSZ-nek lojális sajtóra?
Az erdélyi magyarsághoz lojális sajtóra van szükség, s ezt a lojalitást – gondolom – nem kérdőjelezte meg senki. Különben a lojalitás szót nem is szeretem.
Még egy média-téma. Nagy Zsolt miniszter néhány napja azt nyilatkozta, hogy hamarosan kezdődhet az önálló erdélyi magyar televízió munkatársainak a toborzása. Valóban ennyire…
…erről Nagy Zsolt minisztert kell megkérdezni. Ez megint egy olyan kérdés, amibe nem szeretnék beleszólni. Van egy alapítvány, annak pedig egy kuratóriuma. Szeretném, ha ezentúl az alapítvány kuratóriumának az elnökét kérdeznék erről. Az én feladatom most az, hogy segítsek, ha valahol elakad a kezdeményezés. Eddig is ezt tettem.
Budapesten összeült az új parlament, s készül a második Gyurcsány-kormány programja, mely nyilván tartalmaz majd a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásra vonatkozó javaslatokat is. Van-e az RMDSZ-nek kapcsolata a kabinet illetékeseivel, konzultálnak-e a Szövetséggel, a határon túliak tudják-e hallatni a hangjukat?
Azt mondhatom el, hogy mit várunk, mit várok. Olyan politikát várunk el a határon túli magyarsággal kapcsolatban, amely a szülőföldön való boldogulását támogatja a magyar közösségeknek. Ehhez szükség van folyamatos politikai együttműködésre, s szükség van arra is, hogy a hivatalba lépő magyar kormány politikai eszközökkel ezeknek a közösségeknek a megerősödését és önállóságát támogassa az illető országokkal folytatott viszonyában is. Ez Magyarország érdeke.
Másrészt, ami az oktatásnak, a kutatásnak, a kultúrának, a szellemi életnek nyújtott támogatásokat illeti, a szülőföldön való boldogulás akkor lesz lehetséges, ha valóban megpróbálunk modern, európai magyar közösségeket felépíteni. Én mindenféle modernizációs, reformpárti, az európai versenyképességet növelő támogatást, intézkedést szorgalmazni tudok, ebben leszünk partnerek. Remélem, mielőbb tárgyalni tudunk a magyar kormány képviselőivel. Informálisan jelenleg is vannak kapcsolataink, s bizonyos információink nekünk is vannak a készülő kabinetről s annak programjáról.
Budapesten reagáltak már az RMDSZ-nek az arra vonatkozó javaslatára, hogy mielőbb kezdjenek kétoldalú megbeszéléseket?
Természetesen. Erről, a mielőbbi találkozóról a miniszterelnökkel rögtön a választások utáni telefonbeszélgetésünk során megegyeztünk. Hogy milyen formában s mikor, azt menet közben majd eldöntjük.
Ide tartozik, hogy az utóbbi hetekben sokan vitatják a Máért szerepét, lehetséges jövőjét – egyenesen odáig menve, hogy ebben a formájában halott az értekezlet, s inkább a kétoldalú kapcsolatokra, illetve a szakértői egyeztetésekre kell helyezni a hangsúlyt. Mi ebben a kérdésben az RMDSZ álláspontja? Kell-e Máért, s ha igen, milyen?
A Magyar Állandó Értekezlet akkor működőképes, ha a magyarországi politikai pártokban van kellő képesség az együttműködésre és a közeledésre. Nem a határon túli magyar szervezetektől függ a Máért sorsa, hanem attól, hogy Magyarországon kormányoldal és ellenzék törekszik-e az egyetértésre, vagy pedig a Máértet az egymással való konfrontációra használja. A második esetben nem működik a Máért.
Immár pártalakítás közeli állapotokról beszélnek az RMDSZ erdélyi politikai ellenfelei. A Szövetség vezetői viszont ezzel kapcsolatban többnyire kitérő válaszokat adnak. E távolságtartás mögött egyfajta kivárás van, nem akarják központi témává emelni a kérdést?
Én soha nem adtam erre vonatkozó kérdésre kitérő választ. Azt mondtam: nem helyeslem, hogy meg akarják osztani az erdélyi magyarság közéletét, mert egy párt létrehozásának más komoly célja nem lehet, mint hogy megakadályozni az erdélyi magyarság további parlamenti jelenlétét.
Másrészt eddig minden választáson indultak velünk szemben pártok, de eddig sem sikerült érdemben megosztaniuk az erdélyi magyarokat. Szerintem ez ezután sem sikerül.
Harmadrészt fejcsóválva nézem, hogy mi is történik ezzel a pártalapítással. Hiszen ez lassan-lassan már olyan lesz, mint egy bohózat. Legalább egy éve folyik az aláírásgyűjtés. Amíg mi 2004-ben a kampányban egy hónap alatt gyűjtöttünk össze kétszázötvenezer aláírást, egy év alatt ők harmincezret sem tudtak. Ráadásul most hallom, hogy úgy gyűjtötték az aláírásokat, hogy nem is volt neve a tervezett pártnak – ezt most döntik el –, nem volt programja, s nem volt alapszabályzata. Akkor talán joggal teszem fel a kérdést: mihez is gyűjtötték az aláírásokat?
Úgy tűnik, a veszélyre, a parlamenti képviselet elvesztésére figyelmeztető intelmére nem hallgattak, nem figyeltek a túloldalon.
Szerintem nem is azért fordultak szembe az RMDSZ-szel, hogy utána az én intelmeimre hallgassanak.
Készül-e kongreszszusra az RMDSZ? A legutóbbi, szatmári óta immár három és egynegyed év telt el.
2007-ben lesz a következő kongresszus, ahogyan azt az alapszabályzat kimondja.
Akkor sem szükséges előbb megtartani, ha 2007 első hónapjaiban előrehozott választás ígérkezik?
Nem látom okát annak, hogy ezzel ebben a pillanatban foglalkoznunk kellene. Nem. Mi nem mások ötleteitől és akaratától tesszük függővé, hogy hogyan működik az RMDSZ, s hogy mikor tartunk kongresszust.
Egyik laptársunk múlt heti kommentárja úgy fogalmaz, hogy „ha nincs Markó, akkor nincs, aki kézben tartsa a Szövetséget”. Első kézből hogyan vélekedik erről, mennyire szükséges e feltételezett kézben tartás?
Nem vagyok a híve az olyan politikai szervezeteknek, amelyekben egy embernek kell kézben tartania a dolgok menetét. Persze mindig kell lennie egy vezetőnek, aki a legnagyobb felelősséggel bír. Ez most én vagyok, s én alapvetően mindig arra törekedtem ebben a paternalista román politikai közegben – ahol mindig a politikai pártok vezetői, elnökei a leginkább láthatóak a közvélemény számára –, szóval én mindig arra törekedtem, törekszem, hogy az általam képviselt álláspontok mögött közös vélemények és közös döntések legyenek. Hiszem, hogy ez így is van.
|
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
