Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 21.12.2006
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Lokodi Imre
Titlul articolului: Kelemen Hunor képviselõ, a SZET elnöke - Jó év a káosz és a semmi közt
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=276&menu=
Ha erõsen közhelyes és általános is a kérdés: mit mondana a 2006-os román politikai élet nívójáról?
Nem volt rosszabb, mint amire számítottunk. Illetve nem számítottunk jobbra, legalábbis ami engem illet.
Amit mond, azt lebonthatnánk néhány területre?
Jó, bontsuk le néhány részre azt, ami történt. Hogyha azt kérdezné, mit sikerült a kormányzatban elérni a közösség érdekében, milyen fejlesztéseket, milyen költségvetési forrásokat lehetett megmozgatni, milyen infrastrukturális beruházásokat sikerült beindítani, akkor azt mondanám, jó évet zárunk. Sorolhatnám, hogy volt négy költségvetés-kiegészítés, az ország gazdasági teljesítménye jó, ami a közösségek szintjén is kezd érzõdni, még akkor is, ha egyének számára ez nem annyira látványos. Az iskoláktól az utakig, a kulturális intézményektõl az önkormányzatoknak alárendelt intézményekig, rengeteg területen tudtunk fejleszteni. Nézze, ha a Székelyföldbõl indulok ki – mert azt ismerem jobban –, a polgármesterek azt mondják, hogy az elmúlt tizenöt évben még nem volt annyi önkormányzati pénz, mint az idén. Ilyen szempontból mondom, hogy jó évet zárunk. Hogy ha a sajátos kisebbségi, a sajátos magyar kérdéseket nézzük, akkor azt mondom: az érték megközelítõleg nulla.
Elsõsorban a kisebbségi törvény kudarcára gondol? Hiszen kétségtelen, hogy az említett törvénytervezet a szövetség szempontjából neuralgikus pont lett.
Igen, a kisebbségi törvénnyel – minden egyeztetés és erõfeszítés ellenére – nem sikerült a képviselõházi szakbizottsági vitán túljutni. A kisebbségi törvény, a kulturális autonómia sorsát illetõen nem vagyok optimista, de ez nem jelenti azt, hogy nem adódhat egy olyan politikai konjunktúra, amikor át lehet vinni a tervezetet. De a mostani idõszakot nem tartom kedvezõnek a törvény elfogadására. Itt csakugyan el kell mondanunk, hogy nem történt áttörés, nem történt elõrelépés. Ami pedig a Babes–Bolyai Egyetemen történteket illeti, csak azt mondhatom, hogy az egyetem vezetõsége és szenátusa nem volt képes bebizonyítani, hogy a multikulturalizmust, a kultúrák közötti párbeszédet és partnerséget egyáltalán komolyan gondolja. Végül, ha a politika általános részét tekintjük, akkor is azt mondom, hogy óriási káosz van.
A magyar közösség és annak vezetõi ellen az év elsõ felében elkezdõdtek a szisztematikus támadások. A szekusdossziék botránya Önt is elérte, blogozott is errõl eleget. Úgy tûnik, azóta újabb és újabb meglepetéseknek kellett helyet „szorítani”.
Valószínûleg kevés embernek fontos ma már, de akkor is megpróbáltak diverziót kelteni, mégpedig úgy, hogy a Securitate üldözöttjeit összemosták a besúgókkal. Erre a legjobb válasz az volt, hogy közzétettem a követési dossziémat, hadd lássa a közvélemény, mirõl szólt a történet. De mondom, a diverziókeltés szándéka már az év elejétõl benne volt a levegõben, ami úgy folytatódott, hogy most a kémsztorik, hazaárulások és egyéb vádaskodások vannak napirenden. Amikor ez lecseng, majd újabb következik, mert csakis arra a következtetésre jutunk, hogy e lejárató kampányok által próbálják kiszorítani a magyar képviseletet a nagypolitikából. Megpróbálnak bizalmatlanságot szítani, egyrészt a közösségen belül, másrészt a magyarok és a románok között, és ezt a tendenciát vissza is igazolják különféle felmérések, kutatások. Ilyen szempontból azt mondom, hogy rossz évet zárunk. Hogy a diverziókeltésnek milyen fázisában – az elején, a közepén, a végén – vagyunk, azt még nem tudnám megmondani.
Arra mégiscsak oda kellene figyelni, hogy az Ön által felsoroltak következtében erõsen süllyedni kezdett a romániai közélet nívója.
Egyetértek, az egész romániai politikai közélet színvonala sülylyed, amire már külön terminológiát is használnak: a román politikai köznyelv szerint „becalizálódik” a román közélet. Ez így van, és ha a Gigi Becali típusú emberek népszerûsége az ismert ütemben fog továbbra is növekedni, ha az olcsó, demagóg populizmus ilyen ütemben képes meghódítani az állampolgárokat, akkor azt mondom, hogy olyan közéleti romlásról, süllyedésrõl van szó, amire a kilencvenes évek elejétõl nem volt példa.
Visszatérve a szekusbotrányokhoz, Ön egy-két éve megjósolt valamit: lesz itt még masszív magyarellenes kampány, jó, ha felkészülünk…
Aki a román közéletet figyeli és ismeri, az meg tudja jósolni, hogy itt mire mi következik. Nem egy kiszámíthatatlan történettel állunk szemben, hiszen tizenöt-tizenhat év után jól be lehet azonosítani azokat az erõket, amelyek a magyarellenes kártyát menetrendszerûen elõveszik és kihasználják, és ennek különbözõ változatait próbálják a román–magyar szembenállásra is ráhúzni. Ilyen szempontból nem nehéz elõre jelezni, hogy mire számíthatunk. Mi egy-másfél éve azt is elmondtuk, hogy a titkosszolgálatoknak, az ügyészségnek és más hasonló intézményeknek veszélyes olyan plusz jog- és hatásköröket adni, amelyek lehetõvé teszik, hogy az alapvetõ emberi jogokat megsértsék. Ezért is döntöttünk annak idején úgy, hogy határozottan szembemegyünk mindazokkal a kezdeményezésekkel, amelyek lehetõséget adnak ilyen jellegû túlkapásokra egyik vagy másik intézmény részérõl. Elsõsorban a titkosszolgálatokról és az ügyészségekrõl van szó. Sajnos bebizonyosodott, hogy igazunk volt, amikor azt mondtuk, hogy túlkapásokra lehet számítani, az eljárásokat nem fogják betartani, illetve visszaélnek azokkal az eszközökkel, amelyekkel a titkosszolgálatok vagy az ügyészség rendelkeznek. Ez az álkémsztori is errõl szól, de nyilván más hasonló dolgok – jogdíjak kifizetése körüli kutakodás – is azt bizonyítják, hogy elõre lehetett látni, mi fog történni. Kiszivárogtatnak lehallgatási jegyzõkönyveket, miközben nem lehet tudni, hogy a lehallgatások törvényesek voltak-e vagy sem. A titkosszolgálat vezetõje az egyik pillanatban tagadja, hogy lehallgatták a közjogi méltóságokat, erre másnap a sajtóban megjelennek a lehallgatási jegyzõkönyvek. Kinek higgyen az ember? A titkosszolgálatok nem tájékoztatják a kormányt, az állami vezetõket, inkább arra játszanak, hátha falnak lehet vinni õket, hátha el lehet csúsztatni valakit a banánhéjon. Ismerjük a játékosokat, ismerjük a szereplõket, meglepetést az egyik a másik számára már nem igazán tud tartogatni.
Nemrég újabb népszavazási kezdeményezésbe kezdett az RMDSZ ellenzéke. Mi errõl a véleménye?
Az, hogy az autonómiatörekvésekkel kapcsolatosan az RMDSZ-nél többet senki nem tud mondani, mert az RMDSZ az autonómia összes formáját támogatja. A kérdés az, milyen eszközökkel próbálunk ezeknek az autonómiaformáknak érvényt szerezni. A népszavazást ebben a pillanatban én sem tartom jó kezdeményezésnek, hiszen a törvény sem teszi lehetõvé. Ezt a polgármestereink is megértették. A nem hivatalos belsõ népszavazás pedig azért fölösleges, mert a Józsi bácsi igen válaszánál többet nem lehet fölmutatni. Hogy az emberek autonómiát akarnak, azt eddig is tudtuk. Nekünk a törvényes feltételeket kell megteremteni egy népszavazáshoz, éspedig úgy, hogy a román közvéleménnyel, a román politikai elittel kell folyamatos párbeszédet folytatnunk, és politikai konfliktust vállalva meggyõzni õket arról, hogy amit mi autonómiakérdésben mondunk, az Románia számára semmiféle hátránnyal nem jár. Ha politikai eszközökkel akarunk autonómiát – én más eszközt nem látok –, akkor errõl a parlamentben kell elõbb-utóbb szavazni. Másrészt nekünk Brüsszelben kell egy olyan hosszú távú lobbit elindítanunk, ami oda vezethet, hogy az Európai Unión belül a nemzeti kisebbségek kérdését jogi normákkal fogják rendezni. Ebben a pillanatban uniós szinten nincsenek olyan normák, amelyek a nemzeti kisebbségek kérdését rendeznék. Az európai politikában is hosszú menetelés vár ránk.
Mi lesz az RMDSZ fiatalításával, reformjaival, a kibontakozó vita után miért hallgattak el vele?
Nem hallgattunk el, s nem is fiatalításról beszéltünk. Én strukturális reformokról beszéltem. Mi az elképzeléseinket ismertettük, most ezeknek a szövegszerû kidolgozása történik, amit közvitára bocsátunk. Minderrõl a kongreszszuson kell szavazni, nekünk addig az a dolgunk, hogy szövegszerûen rendszerbe építve úgy próbáljuk összerakni, hogy az elképzeléseink a kongresszuson többségi támogatást kapjanak. Elképzeléseink a nyáron elhangzottakhoz képest nem változtak, lehet, hogy finomultak, lehet, hogy bizonyos helyeken árnyaltabbak lettek. Azt hiszem, sikerült meggyõzni az RMDSZ vezetését, hogy azokra a szerkezeti átalakításokra, amelyeket mi augusztustól errefelé ismertettünk, szükség van. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.
În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.
Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize.
|
