Amit ön viszályoknak nevez, azok természetes viták egy demokratikus pártban. Teljesen természetes, hogy ne legyen folyamatos egyetértés, mint a kommunista idõkben. Ha a Demokrata Párt így cselekszik, az õ dolguk, hogy állampárti módszerekkel éljenek. Mi nyílt vitákat folytatunk a pártban, esetenként különbözõ nézõpontjaink lehetnek és vannak. Az a lényeges, hogy a viták végén – fõleg fontos, összetett, kényes politikai kérdésekrõl – demokratikus szavazással megszülessen a döntés, s azt mindenkinek tiszteletben kell tartania. A bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatban léteztek eltérõ vélemények, ennek idõszerûségét tekintve. Miután kétszer megbeszéltük az ügyvezetõ testületben, két tartózkodással megszavaztuk a dokumentumot, és a határozatot mindenki tiszteletben tartja. Az összes szenátor és képviselõ – azok kivételével, akik betegszabadságon vagy külföldön vannak – aláírta a bizalmatlansági indítványt támogató íveket.

Benyújtották a bizalmatlansági indítványt. Milyen stratégiát követnek ez után? Mi történik, ha megszavazza a törvényhozás, és mi történik, ha nem szavazza meg?

Sajnos a romániai sajtó is többet foglalkozik a politikai játékokkal és azzal, hogy ki kormányoz majd, ki lesz ellenzékben. Számunkra a legfontosabb, hogy elõtérbe hozzuk a kormányzás alternatívájaként javasolt baloldali programunkat. Nem kell elfeledni, hogy 2004-ben mintegy négymilliónyian szavaztak a Szociáldemokrata Pártra, õk elvárták tõlünk, hogy megvalósítsuk a balközép elképzeléseket, melyeket támogattak. Ebben a pillanatban azt szeretnénk, hogy a bizalmatlansági indítvánnyal eltávolítsuk a jobboldali kormányt, amely az utóbbi három évben elmélyítette a szegénységet, a társadalmi megosztottságot. A bizalmatlansági indítvány megszavazása után – függetlenül attól, hogy egyedül vagy más formában kormányozunk, esetleg markánsan ellenzéki szerepet vállalunk – a tárgyalásokat a többi párttal a következõ prioritásoktól tesszük függõvé: a nyugdíjelemelést elõre hozni novemberre, mivel ezt kérték tõlünk a nyugdíjasok. Tekintve a várható áremelkedéseket, idén õsszel újra be kell vezetni a mezõgazdasági támogatásokat, a jövõ évi költségvetésbõl hét százalékot biztosítani a tanügynek, megemelni az oktatók fizetését. Néhány képviselõ és szenátor kollégámmal a napokban nyújtjuk be a két házban a tanárok fizetésemelését célzó törvénytervezetet. Szintén a többi párttal való megállapodás feltétele lesz: emelni a kismamáknak járó összeget, valamint 95-100 százalékban biztosítani a gyógyszertámogatást, illetve ingyenes gyógyszerellátást a hárommillió régi lejnél kisebb jövedelmû állampolgároknak. Az utolsó fontos tárgyalási feltétel az európai pénzek felhasználása. Ezzel kapcsolatban a 2007. év teljes csõd a jobboldali kormányzásra nézve. Románia 1,2-1,3 milliárd euróval járul hozzá az EU költségvetéséhez, miközben elveszti az ez évre esedékes 2,4 milliárd eurót, melyet megszerezhettünk volna, ha a jobboldali kormány megfelelõen elõkészíti a csatlakozás utáni idõszakot. Végeztem néhány számítást: az országnak járó pénzbõl elkészülhetett volna 300 kilométer autópálya, épülhetett volna száz kórház, jó néhány iskola és óvoda.


A kormányalakítással kapcsolatban a következõ lehetõségrõl szólnak a hírek: PD–PSD–PLD, PSD–PNL–RMDSZ, PSD–PNL az RMDSZ nélkül, valamint PNL–PD–PLD. Melyik a valós lehetõség ezek közül?

Én nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni ezzel kapcsolatban. Azonban, ha a bizalmatlansági indítványt megszavazza a törvényhozás, akkor közvetlenül felvetõdik Románia államelnökének és egyben a többi pártnak a felelõssége. Mindebben elsõdleges szerepet játszik az államfõ, akinek határoznia kell, hogy továbbra is fenntartja-e az instabilitást és a bizonytalanságot, vagy erõs parlamenti többséget szeretne, amely egy stabil kormányt támogat jelentõs szociáldemokrata részvétellel. Nem is véletlenül, hiszen 2004-ben a balközép alakulat kapta a legtöbb szavazatot. A pártokkal folytatott tárgyalásokat követõen az államfõnek kell döntenie, egyelõre korai minden találgatás.

Az államfõ kijelentéseibõl, a cotroceni-i kiszivárogtatásokból úgy tûnik, hogy Traian Basescu PD–PLD-kabinetet szeretne, és nincs szándékában bevonni a kormányzásba a PSD-t. Ebben az esetben Önök mit tesznek? Hajlandók lennének támogatni egy demokrata – liberális demokrata kormányt?

Egyetlen komoly politikus sem hajlandó kommentálni a kiszivárogtatásokat. Másrészt nem utasítjuk el a teljes mértékû markáns ellenzéki szerepet. Mi ellenzéki párt vagyunk, rendelkezünk a szükséges érvekkel a kormány határozott és szükséges bírálatához. Egy esetleges PD–PLD-kabinet ugyanabban a helyzetben lenne, mint a jelenlegi kormány, nem lenne meg a szükséges támogatottsága, a PSD-nek pedig lehetõséget biztosítana arra, hogy valóban markáns ellenzéki alakulatként viselkedjen. Nincs miért támogassuk egy PD–PLD-kormány beiktatását. Ha egy ilyen összetételû kabinet megszerezné a szükséges támogatást más alakulatok által, a PSD akkor sem támogatná, csak a már felsorolt feltételeknek megfelelõ, valamint Románia integrációját elõsegítõ törvénykezdeményezéseket.

Mircea Geoana pártelnök Traian Basescu államfõvel tárgyalt, Ion Iliescu tiszteletbeli elnök pedig Calin Popescu Tariceanu kormányfõvel. Állítólag az államfõ azt mondta az Önök pártelnökének, felejtse el, hogy a szociáldemokraták kormányra juthatnak. Egy PSD–PNL-együttmûködés viszont lehetséges lenne. Mit tud ezekrõl a tárgyalásokról?

Teljesen természetes, hogy felelõsségteljes politikusok párbeszédet folytassanak. Ilyen helyzetekben, mint a bizalmatlansági indítvány, minden civilizált országban tárgyalnak a politikusok. Hogy mirõl tárgyaltak, az azoknak a dolga, akik beszélgettek, én ezt sem kívánom kommentálni.

Beszéljünk egy kicsit az egyéni kerületes választási rendszer törvénytervezetérõl. A napokban a választási bizottság elvetette a PSD javaslatát az országos listán való mandátum-viszszaosztásra vonatkozóan.

A szenátor kollégáink által megfogalmazott módosítások az alkotmányellenes kitételeket voltak hivatottak kiiktatni a választási bizottság által a szenátushoz eljuttatott törvénytervezetbõl. Ugyanis ebben olyan javaslat szerepel, hogy az egyéni kerületes elsõ forduló után a viszszaosztás pártlistákra történjen. Azonban ezekre a listákra nem szavaznának az állampolgárok, ami alkotmányellenes. Kollégáim azt javasolták, hogy a szavazók egyidejûleg voksoljanak a listákra is, hogy a visszaosztás már megszavazott listákra történjen. Ha egyesek ezzel nem értettek egyet, az nem jelenti azt, hogy nem helytálló a javaslat, mivel az alkotmányellenességet szeretné kiküszöbölni.
A PSD azon kevés pártok egyike, amely valóban támogatja az egyéni kerületes választás bevezetését. Nemcsak azért, mert elsőként javasoltuk ezt, mert több mint egymillió támogató aláírást gyűjtöttünk, hanem azért is, mert nagy létszámú pártként, erős helyi szervezetekkel, a polgármesterek negyven százalékával és jól felkészült, helyi tapasztalatokkal rendelkező jelöltekkel előnyben vagyunk az egyéni választókerületes voksolások esetében. Ezért érdekeltek vagyunk, hogy megszülessen ez a törvény, ellentétben a PNL-vel vagy az RMDSZ-szel. A PSD támogatja a törvény megszavazását, már csak azért is, mert a népszavazás, mellyel Traian Basescu fenyegetőzik – mondhatnám, zsarolja a törvényhozást –, nem lenne más, mint burkolt választási kampány egy bizonyos párt javára, ami tisztességtelen lenne.

Említette az RMDSZ-t. Önök ellenzik a kisebbségi törvényt. Négy éven keresztül nagyon jól együttműködtek az RMDSZ-szel, most pedig folyamatosan támadják a Szövetséget. Miért?

Annak idején valóban jól együttműködtünk és kölcsönösen tiszteltük egymást, ami a kormány támogatását jelentett az RMDSZ részéről, mely ugyanakkor érvényesíthette célkitűzéseit a PSD kormány által. Mindezt az RMDSZ vezetői 2004 decemberében elfelejtették és más utat választottak, amely később elhamarkodottnak és vesztesnek bizonyult. Téves kijelentés az, hogy a PSD ellenzi a kisebbségi törvényt. Amit mi nem támogatunk, az a rész, amely a kulturális autonómia megfogalmazásban burkoltan politikai autonómiát jelent. Ezt nem fogadhatjuk el, mert nem felel meg az alkotmánynak. Általában az etnikai és nem adminisztratív alapon elképzelt területi autonómia, melyet a magyar közösség egyes képviselői hangoztatnak, nem európai szabvány, és a román alaptörvénnyel is ellentétes. Mi ebben mindig következetesek voltunk. A kulturális identitás megőrzése és fejlesztése európai előírás, és a PSD tette ezért a legtöbbet, mind törvényi, mind intézményi szinten. A romániai magyar közösség számára az integrálódás az érdek, hogy versenyképes legyen a munkaerőpiacon.

A kulturális autonómiának köze nincs a területi autonómiához. Akkor miről beszél?

Abban a pillanatban, ha – bárhogyan nézzünk is, etnikai alapon történő – vétójogot biztosít fontos intézmények esetében, amikor a tanterv kikerül a szaktárca irányítása alól, akkor ez meghalad bizonyos határt, melyet nem kell átlépni. Erről beszéltem.

Nem lenne mégis jobb stratégia együttműködni az RMDSZ-szel?

A legjobb stratégia a pártok közötti politikai párbeszéd. A PSD mindig egyetértett azzal és támogatta, hogy a magyar közösségnek politikai képviselete legyen a törvényhozásban. A romániai magyarság céljait sikerrel lehet képviselni és érvényesíteni demokratikus eszközökkel a törvényhozásban vagy a kormányban. Nem szeretnék feltépni egy sok helyi szervezetünk esetében még alig behegedt sebet, amely 2004 után keletkezett, de el sem tekinthetek tőle. Azonban az ésszerűség azt mondatja, hogy mindaddig, amíg az RMDSZ európai módon, a román alkotmány tiszteletében cselekszik, politikai partnerként szükség van rá, mind a törvényhozásban, mind a kormányban. A radikális, szélsőséges megnyilvánulások magukat zárják ki a politikai életből, hiszen a romániai társadalom nem támogatja, nem fogadja el ezeket.