Căutare

Markó Béla RMDSZ-elnök a bukaresti válságról, a magyar–magyar párbeszédrõl
„Noha ezt senki nem mondja ki, koalíciós válság van Bukarestben. Megtörténhet, hogy nagyon hamar dugába dõl a kormánykoalíció, és nem lesz más megoldás, mint az elõrehozott választások” – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Markó Béla kormányfõhelyettes, aki szerint az átvilágítóbizottságban született megoldás sem oldja meg a koalíciós problémákat. Az RMDSZ-elnök közölte, nem lát politikai akaratot a kisebbségi törvény elfogadására, az önálló egyetem ügyének elõmozdítására. Szerinte a szövetség nyitott a rivális magyar csoportosulásokkal való párbeszédre.

– Kormányfõhelyettesként és RMDSZ-elnökként felemás érzésekkel térhetett haza az Európai Néppárt római kongresszusáról: az EPP támogatja ugyan Románia 2007-es csatlakozását, viszont nem sikerült ajánlást elfogadtatni a kisebbségi törvényrõl.
– A mi szempontunkból sikeresnek tartom a néppárti kongresszust. Elõször is azért, mert számos jelentõs európai politikussal tudtunk véleményt cserélni. Másrészt valóban fontos, hogy az alapdokumentumba, a Római Kiáltványba bekerült, hogy 2007-tõl már 27 országgal számolnak az Európai Unióban, és számítanak Románia és Bulgária felvételére. Nem lepett meg a Demokrata Pártnak a kisebbségi törvényrõl szóló határozattervezettel szembeni ellenkezése. Ez tulajdonképpen annyit tartalmazott volna, hogy a kulturális autonómia jogi keretét megteremtõ jogszabályt támogassák a romániai tagpártok és megfigyelõk. Mindez elsõsorban a demokratákat érintette volna, ám nem úgy fogták föl, hogy az európai akaratnak ez a kifejezése segítene nekik szembefordulni a nacionalista retorikával, hanem tiltakoztak. A bizottsági ülésen nem utasították vissza a javaslatunkat, hanem átutalták a politikai büróba, amely következõ ülésén foglalkozik a kérdéssel. Ebbõl azért kiderült, hogy a demokraták továbbra sem akarják megfelelõ formában elfogadni a kisebbségi törvényt, továbbá hogy kollégáink bármikor hajlandók kivinni európai szintre a belpolitikai cirkuszt. Ezért mondtuk, hogy a felvételükkel talán még várni kellene. A kongresszus inkább számukra volt kudarc, mivel felvételüket akarták kérni az EPP-be – Traian Bãsescu ottléte is ezt szolgálta –, ám, felmérve a helyzetet, elálltak ettõl.
– A demokrata ellenkezést tapasztalva milyen esélyt lát arra, hogy a parlament a kormány elfogadta formában szavazza meg a törvényt?
– Ebben a pillanatban már-már nincs koalíció a parlamentben, ez minden kiélezett pillanatban látszik. Ha a koalíció részérõl lenne egyöntetû akarat a törvény elfogadtatására, akkor gyorsan meg lehetne tenni. Miután sikerült megegyeznünk a demokratákkal a jogszabály elsõ felének elfogadásáról, a szakbizottság 13 cikkelyt nagyon gyorsan megszavazott. Viszont ebben a pillanatban már nem látok ilyen akaratot. És nemcsak a kisebbségi törvény, hanem semmilyen más éles kérdésben sem. Egyre durvább a konfliktus a liberálisok és demokraták között, a konzervatívok pedig folyamatosan helyezkedni próbálnak. Elkeserít, hogy miközben minden feltétel meglenne a hatékony munkához, mindenki ebbe a teljesen fölösleges cirkuszba öli az energiáját.
– Azt már meg sem merem kérdezni, megszületik-e a törvény a jelenlegi kormányzati ciklusban, hiszen az elmúlt napok fejleményei azt igazolják: nem tudni, meddig tart. Mit szól ahhoz, hogy az országjelentés júniusi közzététele után a demokraták kivonulhatnak a kormányból?
– Nem tudhatom, hogy kivonulnak-e, én is a sajtóban láttam ilyen találgatásokat, de egyetlen demokrata politikustól sem hallottam. Azt viszont látjuk, hogy nagyon feszítik a koalíciót. Ma már én se merném azt mondani, hogy jól vagy rosszul, de mindenképp végigvisszük a kormányzati mandátumot, mivel úgy látom, koalíciós válság van, még ha ezt nem is mondja ki senki. Megtörténhet, hogy nagyon hamar dugába dõl a koalíció, és nem lesz más megoldás, mint az elõrehozott választások. Vagy ideig-óráig a kisebbségi kormányzás, de az gyakorlatilag ugyanazt jelentené. Az RMDSZ kisebbségi kormány tagjaként is végigvinné a 2007-es évben, hiszen az országjelentés meglesz ugyan, de a belépésig marad még dolgunk bõven.
– A koalíciós adok-kapokra rátett egy lapáttal az átvilágítóbizottsági tisztújítás botránya. Valóban csak Constantin Ticu-Dumitrescu személye lenne a garancia a volt román titkosszolgálat leleplezésére, vagy az ellenõrzés fölötti érdek húzódik meg a konfliktus mögött?
– Ennél súlyosabbnak látom a kérdést. Az átvilágítóbizottság mûködését nem lenne szabad személyi garanciákra alapozni. Ha ilyen élesen folyik a vita egy-egy személyrõl, akkor ez azt jelenti, hiába van törvény, mert a személyek erõteljesen képesek befolyásolni, mi történik a bizottságban. Itt a vita az ellenõrzés fölött folyik. Miközben a demokrata és a liberális alakulat demagóg módon az intézmények függetlenségérõl, civil társadalmi ellenõrzésrõl beszél, jól látszik, hogy a kinevezése után elvben független bizottsággal kapcsolatosan ki-ki szeretné megtartani az ellenõrzést. A demokraták mindenképpen ellenõrizni akarták ennek az intézménynek a mûködését, ezért valakik elfogadták azt az erkölcstelen alkut is, hogy a Nagy-Románia Pártot bevigyék a testület vezetõségébe. Ezzel hiteltelenítették az intézményt. Claudiu Secaºiu elnökké választása esélyt ad arra, hogy a bizottság viszszanyerje hitelét, a koalíció problémái azonban ezzel nem oldódtak meg.
– A székely nagygyûlés kapcsán azt mondta, a rendezvény megerõsítette ama hitében, miszerint az RMDSZ-nek csak hamis alternatívája van. Verestóy Attila szenátor ellenben az SZKT-n azt hangoztatta, hogy az RMDSZ-nek az újjászervezõdés útjára kell lépnie. Miben változik az RMDSZ politikája a nagygyûlésen megfogalmazott autonómiakövetelés után, lesz-e párbeszéd az erdélyi magyar politikai szervezetek, Markó Béla és Szász Jenõ között?
– Pártok még voltak az erdélyi magyarság életében az elmúlt másfél évtizedben, minden választáson elindult egy az RMDSZ-szel szemben, de sohasem volt sikere. Ennek az volt a kulcsa, hogy az RMDSZ minden alkalommal igyekezett a lehetõ legnyitottabban eljárni. Valamennyi párbeszédképes személyiséggel vagy csoportosulással le kell ülnünk véleményt cserélni. Viszony nem tudom, mirõl cserélhetnék véleményt például a székelyudvarhelyi polgármesterrel azonkívül, hogy bármikor szívesen segítek a város gondjainak megoldásában, és vele is szívesen leülök egyeztetni. Rendkívül kiábrándított, hogy az államelnök udvarhelyi látogatása érdekében a székely nagygyûlés szervezõi pillanatok alatt lemondtak volna minden elképzelésükrõl, ha egyesek ezt meg nem akadályozzák. Tragikomikus volt, hogy március 14-én a székelyudvarhelyi polgármester órákon át arról gyõzködte kollégáit, ne legyen semmiféle kiáltvány vagy másféle dokumentum a nagygyûlésen, mert ez az államelnök feltétele. Az elmúlt 16 év alatt az RMDSZ-ben soha nem fogadtuk el, hogy román politikusok beleszóljanak abba, hol, milyen beszédet mondjunk. Az RMDSZ ezután is nyitni fog, amennyit és ahogyan lehet.
– Tehát Szász Jenõvel pártelnöki minõségében is tárgyalna?
– Erre a kérdésre már válaszoltam, nem kívánok ezzel többet foglalkozni.
– Nem sokkal azután, hogy ön felvetette a témát, Mihail Hãrdãu oktatási miniszter leszögezte: ellenzi az önálló magyar egyetem, a BBTE karainak létrehozását. Ez azt jelenti, hogy a kormányban errõl nem egyeztettek?
– Az önálló magyar egyetemrõl nem folyt egyeztetés, ennek kérdését ezután kell fölvetnünk. Bár a kettõ között nem látok idõrendi összefüggést, elõször is a karok és a tanszékek kérdése kell hogy napirendre kerüljön. Abban bíztam, hogy ezt a BBTE keretében az oktatók párbeszédével elõrébb lehet vinni. Ez viszont nem sikerült, sõt tudomásom szerint a szenátusi többség részérõl merevebb a visszautasítás, mint korábban. Olyan körülmények között nagyon nehéz lesz bármit is elõmozdítani, amikor éppen a demokrata párti oktatási miniszter nyilatkozik elutasítóan egyetemügyben, amelynek alakulata egyre nacionalistább retorikát használ számos kérdésben. A megoldás az lenne, ha a tanügyi törvény nemcsak megengedné az önálló egyetem, a karok és tanszékek létrehozását, hanem kötelezõvé is tenné ezeket, ott, ahol teljesültek a feltételek, és van rá határozottan fölmutatható igény. Viszont elég nehéz lesz ilyesmit elérni, amíg meg nem oldódik a koalíciós válság, ki nem alakul egy másfajta szolidaritás a pártok között.
– A magyarországi kampányban terítékre került a kettõs állampolgárság kérdése. Ön szerint melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekkel az új magyar kormánynak foglalkoznia kell a határon túli magyarok esetében?
– Az új budapesti kormánnyal át kell tekinteni Magyarország és a határon túli magyarok közötti kapcsolatrendszert, akár politikai, akár pénzügyi támogatásról van szó. Ez mindig is így történik, vagy így kellett volna történnie választások után. Nem úgy tapasztaltam, hogy igazán témává lett volna a határon túli magyarság ebben a kampányban. Persze hol tompábban, hol élesebben itt-ott fölmerült, de a pártok nagyjából tartották magukat ahhoz, amit maguk is kértek, és amivel mi is egyetértettünk: ne kerüljön a határon túli magyarság helyzete a kampány központjában. Van rá ellenpélda, de alapjában véve ezt minden párt tiszteletben tartotta.