Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Krónika
Anul şi data apariţiei: 5/26/2006
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Gazda Arpad
Titlul articolului: Biztonságot adhatna a magyar egyetem
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&what=2955


Numele cotidianului

Interjú Schöpflin György politológus professzorral, az Európai Parlament fideszes képviselõjével

– Az Európai Parlamentnek abban a néppárti frakciójában tevékenykedik, amelyik a legkritikusabb Románia és Bulgária csatlakozásával szemben.
– Valóban sok kritika elhangzik, és ennek jelentõs része a Néppárt oldaláról. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Néppárt ellenezné Románia csatlakozását, csak azt várja el, hogy Románia tartsa be a vállalt kötelezettségeit. Ha odafigyelünk, nagyon kemény dolgokat mondanak a zöldek is, elsõsorban környezetvédelmi szempontból. A liberálisok és a szocialisták puhább korlátokat állítanak fel. Korábban Románia volt kevésbé felkészült, most Bulgária van sok tekintetben rosszabb helyzetben. Ez a fõ probléma. Nekem azonban az a benyomásom, hogy a bõvítési fõosztály nem szeretné leválasztani az egyik országot a másikról. A bürokráciák nemcsak a tiszta jogi helyzetbõl indulnak ki.
– Magyar vonatkozásban az Európai Parlament tavalyelõtti országjelentésében még a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvének érvényesítését kérte, a tavalyiban már csak a kulturális autonómiáét, az Európai Bizottság legfrissebb jelentésében pedig már csak a kisebbségi törvény elfogadásának az igénye szerepel. Mintha visszafelé lépkedne az Unió a magyar kisebbség dolgában.
– Én is így látom.
– Mi ennek az oka?
– Egyrészt a nagyon sikeres román lobbizás. Másrészt viszont van egy olyan nézet, ami inkább az Európai Bizottságot jellemzi, hogy a kisebbség helyzete nagyjából megoldott. Az RMDSZ ott van a kormányban, nagy baj tehát nem lehet. Ezzel szemben nagyon nehéz érveket megfogalmazni. No meg az egész Európában van egy olyan felfogás, hogy fontos, a kisebbségi kérdés, fontos, de azért nem éppen annyira, hogy leállítsa a bõvítést. Ez nincs kimondva, de érezhetõ. Vannak olyan országok is, amelyek képviselõi kimondottan kényelmetlenül érzik magukat, ha a kisebbségi jogról van szó. A spanyolok például úgy érzik, hogy ez az állam felbomlásához vezet. Hiába mondja az ember az ellenérveket, azt, hogy ez inkább megerõsíti az államot, õk ezt nem hiszik el. Ez ellen nagyon nehéz föllépni.
– Nehezedik-e még egyáltalán Romániára valamilyen szintû bizonyítási kényszer az EU részérõl?
– A kisebbségi kérdésben szerintem nagyon kevés, más területeken azonban igen. A mezõgazdasági támogatások intézményesített rendszere és a korrupció elleni harc terén legfõképpen.
– De nem csatlakozna Románia akkor is 2007. január elsején az EU-hoz, ha esetleg semmit sem tenne ezekben az ügyekben?
– Ha a dátum eldõlt volna, Olli Rehn bõvítési biztos ezt kimondta volna. Hogy nem mondta, arra utal, hogy még nem dõlt el.
– Romániában egyfajta belsõ harc van a néppárti pozíciók elfoglalásáért, amibe az Unió is besegít. Mennyire fontos az EU-nak az, hogy Romániában erõs Néppárt alakuljon ki még az európai parlamenti választások elõtt? Felülkerekedhet-e a baloldal az Európai Parlamentben, ha Romániából csak baloldali és liberális képviselõk jutnak be?
– Az Európai Parlamentnek eleve baloldali többsége van. A néppárti ugyan a legnagyobb frakció, de ha a szocialisták, a szélsõbaloldal, a zöldek és a liberálisok együtt szavaznak, akkor többségben vannak. Márpedig ez elég sokszor megtörténik. A kérdés az, hogy milyen kritériumok mellett fogadnak be egy pártot egy bizonyos frakcióba. Azt tartják-e fontosabbnak, hogy az a párt valóban odatartozzék, vagy azt, hogy duzzasszák a frakciót?
– Hogy látszik, melyik szempont a fontosabb a Néppártban?
– Ez még nem dõlt el.
– Kolozsváron a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen tartott elõadást. Egy kicsit belepillanthatott az itteni multikulturalizmusba. Érték-e meglepetések?
– A mostani tapasztalataimból nem szeretnék értékítéletet megfogalmazni. Nem töltöttem itt elég idõt ahhoz, hogy átlássam a helyzetet. Ha azonban a 2000-ben szerzett tapasztalatokból indulok ki, úgy érzékelem, nem sok minden változott az elmúlt évek során. Akkor én is tagja voltam annak a tényfeltáró csapatnak, melyet Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi fõbiztosa hozott ide, hogy segítsen Andrei Marga akkori rektornak egy igazi multikulturális egyetemet létrehozni a Babeº–Bolyai Egyetembõl. Hat évvel ezelõtt az volt a probléma, hogy a magyar és a német oktatási vonalak nem élveztek autonómiát, és állandó jelleggel ott volt a félelem, hogy minden a dékán jóindulatán múlik. Egy sokkal tágabb, politikai probléma is létezik. Az, hogy ha az ország másfél millió magyar nemzetiségû állampolgára itt fizet adót, és folyamatosan kinyilvánítja azt az igényét, hogy szeretne önálló magyar egyetemet, a román államnak kötelessége, hogy ezt ne utasítsa vissza. Ha nem teszi, megakadályozza az állampolgárai érvényesülését. Persze a többségnek nehéz elfogadni, hogy az õ államának a területén egy másik magas kultúra is mûködik. A többség ezt általában nem szereti. Akármit mondanak a multikulturalitás szószólói, senki sem szereti igazából a másságot. Ha ebbõl indulunk ki, megmagyarázható, hogy a román állam miért vonakodik a magyar egyetemtõl.
– A román állam azt mondja, biztosítja a magyar nyelvû oktatást, de nem önálló, hanem multikulturális intézményekben. Hogy lehet ezzel az elvvel vitatkozni?
– Annak a megmutatásával, hogy ez román multikulturaizmus, nem alapul egyenlõségen. Ha egyenlõk multikulturalizmusa lenne, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem mindhárom oktatási vonala önállóan döntené el, hogy hogyan akarja fenntartani az egyetemet. Ehelyett létezik egy de facto román hegemónia, amelynek megvannak a tudatos és a nem tudatosított oldalai. Itt is az termelõdik újra, hogy a magyarok kisebbségben vannak, ezen az egyetemen sem egyenrangúak. Ez a probléma.
– Az egyetemi oktatás új irányelveit taglaló bolognai folyamat többek között a nagy egyetemek létrehozását is ajánlja. Magyar oldalon is megfogalmazódik a kétely: nem megy az európai egyetemi folyamatokkal szembe az erdélyi magyarság, ha az önálló magyar egyetemet követeli?
– Ez egy technokrata megközelítés, amely a kérdésnek csak egy szeletére van tekintettel. Ez pedig nem elégséges. A bolognai folyamatot nem lehet leválasztani az általános európai követelményekrõl. Ezek pedig a kisebbségek tiszteletét, jogait is elõtérbe helyezik. Az állam legyen meghatalmazó állam valamennyi állampolgárával szemben, és fogadja el saját sokszínûségét. Elég sok kisebbségi egyetem létezik Európában, ezen ma már senki nem ütközik ott meg. Ha létrejön egy önálló egyetem, az egyfajta biztonságérzetet ad a kisebbségnek, mely ezáltal nyitottabbá válik a többség felé. Érezheti, hogy biztosítva van a magas kultúrája újratermelése, nem kell állandóan védekezõ pozícióba helyezkednie. Éppen ezért a többségnek is elõnyére lenne. Csakhogy ezt nagyon nehéz elfogadtatni.

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.